GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Azt írtam ide a papíromra első mondatként, hogy furcsa helyzetben vagyok, most, az előbbi közjáték után ez kétszeresen igaz, mert furcsa helyzetben vagyok, ugyanis a mondandóm egy részét tegnap Szabó Lajos képviselőtársam a kisgazdáktól elmondta. És én továbbra is azért optimista vagyok, mert azt mondanám, hogy ez a furcsa helyzet – remélem, hogy egyre kevésbé lesz furcsa, és a természetes állapota lesz a magyar parlamenti demokráciának, hogy ha adott kérdésben két párt álláspontja egymáshoz közel van, akkor semmi különöset nem lát abban, hogy egyet is ért. Remélem, ezért Szabó Lajos képviselőtársamat nem fogják a bársonyos visszarendeződés szekértolójának tekinteni.
Ellenzéki pozícióm ugyanakkor megengedi, sőt megköveteli, hogy tovább gondoljam és keményebben is megfogalmazzam kisgazda képviselőtársam következtetéseit. Emlékezzünk rá, hogy viharos harcok után született egy olyan kárpótlási törvény, amellyel senki sem volt elégedett. Hogy ezt foltozgassuk, a nyár elején meghoztunk hatpárti egyezséggel egy kiegészítő törvényt, a IL. törvényt, amely Glattfelder-javaslatként vonult be a politikatörténetbe. Célunk az volt, hogy a tulajdoni osztozkodás ne évtizedekig tartson, hanem a következő év végéig nagyjából a végére érjünk.
Ennek kapcsán megalakultak a helyi földrendező bizottságok, és nagy erővel hozzáfogtak ahhoz, hogy helyben megpróbálják az érintettekkel egyeztetve kialakítani a közös álláspontot, hogyan is lehet árveréssel vagy anélkül a földet igénylő, kárpótlásra jogosultakkal megegyezni. Úgy tűnik számomra, hogy a kárpótlási hivatalok a gyors és a csalóka siker reményében úgy tesznek, mintha ez a IL. törvény nem létezne, mintha ez nem is lett volna, és a korábbi ütem szerint folytatják az árverést. Én nagyon megértem, hogy a kárpótlási hivatalok hosszú, egyéves huzavona után sikerre vágynak, de felhívnám arra a figyelmet, hogy ezzel időzített aknákat telepítenek le, hiszen áron alul kelnek el ezek a földek, 500 forintért – igaz, hogy törvényesen, mint Farkas Gabriella nyilatkozta ", ettől függetlenül azonban az eredmény az lesz, hogy a jogosultaknak nem jut majd föld a második menetben. Ezért én azt gondolom, hogy e rövid sikerrel ellentétben tartósabb sikerre kellene törekedni, és két megoldás lehetséges: vagy felfüggeszteni a licitálást, amíg a földrendező bizottságok nem jutnak az egyezkedés végére, mint ahogy ez egyébként meg is történt Bács megyében, Alpáron, ahol a helyi földrendező bizottság a kivonulásával megakadályozta, hogy az a néhány ember, aki a területen kárpótlási jeggyel rendelkezik, hozzáfogjon a licithez.
A másik – és ez a minimális követelmény ", hogy hasonlóan a földművelési hivatalokhoz és a földhivatalokhoz, a kárpótlási hivatalok is csak a helyi bizottsággal egyetértésben fogjanak hozzá az árverésekhez, tehát az egyezkedés nélkül ne indíthassanak elhamarkodott árveréseket.
Véleményem szerint ez a törvény szelleméből következik is, hiszen ez a törvény arról szól, hogy aki földet kér a kárpótlási jegyért, az a polgármesteri hivatalnál – ahol a földet kéri – jelentkezzen. Ez pedig magában foglalja azt is – azt a jogértelmezést ", hogy kötelező a polgármesteri hivatalokkal és az ott felállított földrendező bizottságokkal együttműködni.
Mondandóm második és rövid részében csak azt említeném meg, hogy mindez a tulajdonjogi átalakulás olyan körülmények között folyik ebben az országban, amikor a szárazság és más okok miatt nyugodtan lehetne katasztrófa sújtotta területnek nyilvánítani a mezőgazdaságot, annak minden intézményi, pénzügyi következményével együtt.
Olyan körülmények között folyik ez a tulajdonjogi átalakulás, amikor még mindig zavarják az egyezkedést, a kompromisszumkötést áthúzódó ideológiai félreértések, harcok; amikor még mindig ellenségnek tekintik a szövetkezeti vezetőket, az agrárértelmiséget; amikor még mindig nagy a bizalmatlanság, és én nagyon örülnék, ha az az álláspont válna uralkodóvá – amit az FM államtitkárától hallottam ", hogy például a kárpótlási földalapoknál is történjen egyezség, és legyen az az elv, hogy aki az idén vet, az fog jövőre aratni, és a birtokbaadás ezután fog következni, és ne olyan politikai érveket használjanak, miszerint mondjuk a zöldbárók álságos módon trágyázni merészelik azt a földet, amelyet ősszel szántani kellene. És olyan körülmények között folyik ez az átalakulás, amikor a nagy politikai kérdések még mindig elfedik a gazdasági kérdéseket, és olyan körülmények között folyik ez az átalakulás, amikor még mindig nincs egyértelmű agrárpolitika, tehát a jövendő nyertesei és vesztesei nem tudják, hogy mihez képest vállalkozzanak, és olyan körülmények között folyik ez az átalakulás, amikor gyenge a Kormányban továbbra is az agrártárca pozíciója, és nem kapott helyet például a gazdasági kabinetben sem. Az érdekszervezetek még nem álltak talpra, és a Parlamentben sincs mezőgazdasági bizottság.
Végezetül fogadatlan prókátorként megemlíteném, hogy ma reggel a parlamenti képviselők mezőgazdasági csoportja és a parlamenti agrárklub képviselői összejöttek, találkoztak a Ház elnökével és a Földművelésügyi Minisztérium államtitkáraival, és teljes volt az egyetértés abban, hogy tovább már nem halasztható, és egyetlen parlamenti párt sem magyarázhatja meg a választóinak azt, hogy miért nem áll fel ez a bizonyos mezőgazdasági bizottság, hiszen számos ilyen anomáliát, amiről éppen most beszéltünk, elkerülhetnénk, ha a törvénykezés szakaszában az érdekszervezetek, szakemberek bevonásával már előre számba tudnánk venni azokat a körülményeket, amelyek a végrehajtás során jelentkezni fognak, és azokat a feszültségeket előre törvényesen tudnánk voltaképp orvosolni.
Régen megérett az idő arra, hogy felálljon ez a mezőgazdasági bizottság, és legyen egy hely a Házban, ahol meghallgatásra találnak a vidéki érdekszervezetek, ahol a nyugat-európai értelemben lobbizni tudnak, és ez a folyamat serkenti majd azt, hogy létrejöjjön az agrárérdekeltek új szövetsége, mert az "ószövetség" '89–'90-ben felbomlott, de ideje lenne most már, hogy talpraálljon a mezőgazdaság összes érdekszervezeteivel, politikai képviseletével együtt! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
