ROTT NÁNDOR, DR. a KDNP vezérszónoka:
ROTT NÁNDOR, DR. a KDNP vezérszónoka:
ROTT NÁNDOR, DR. a KDNP vezérszónoka: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel szólok az 1993. évi költségvetés irányelveihez. Örömet az okoz, hogy a vita kezdetén szeptember 7-ét írtunk, míg tavaly csak október 22-én – ha jól emlékszem – foghattunk hozzá az irányelvek tárgyalásához. Következésképp remélhető, hogy ebben az évben nem kell olyan év végi hajrával számolnunk, mint tavaly.
Ennél sokkal több örömöt aligha lelni a költségvetési irányelvekben. (Szórványos taps.)
Már tavaly decemberben, az idei költségvetés vitájában a gazdasági prognózisok túlzott optimizmusa miatti kétségeinket fejeztük ki. A tények sajnos minket igazoltak.
Most ismét a költségvetés közgazdasági megalapozottságára szolgáló előrejelzéseket, azok derűlátását tartjuk aggályosnak.
(12.20)
Mindenekelőtt a termelés és a bruttó hazai termék, a GDP volumenének 1–3%-os növekedése látszik valószínűtlennek, és ehelyett 1–3%-os csökkenés lehet reális eredmény. Ez sem lebecsülendő, hiszen az 1991. évi 10%-os visszaesés megállását jelenti, s valószínűsíti a növekedés megindulását 1994-ben.
Helyzetértékelésünk szerint a gazdasági szerkezetátalakulás még nem jutott el abba a szakaszába, amikor ennek pozitív eredményei már áttörésszerűen érzékelhetők lesznek. Az előrejelzés abból indul ki, hogy a lakosság nettó megtakarításai az elmúlt két év tendenciáját követve továbbra is növekszenek, s ez fogja fedezni a gazdaság hitelszükségletét, valamint a közel 200 milliárd forint összegű költségvetési hiányt.
Felmerül azonban a kérdés – és ez megint a prognózist teszi túl optimistává ", hogy amennyiben a bruttó munkajövedelmek, amelyeknél a nettó jövedelmek lényegesen kisebbek, az infláció mértékével egyezően emelkednek – tudniillik a bruttó munkajövedelmek ", jelentős lakossági megtakarítás mellett miből fog eredni a lakossági kereslet növekedése. Ha pedig a lakossági kereslet nem fog növekedni, akkor miből ered majd, miből származik majd a gazdasági élénkülés? Amennyiben viszont a lakossági megtakarítások nem nőnek, milyen belföldi forrásból lehet a gazdálkodási szféra hitelfelvételi igényét kielégíteni, és emellett az államháztartás előre jelzett közel 200 milliárd forintos hiányát finanszírozni?
A KDNP, ez év áprilisi kongresszusán hangsúlyozta, hogy szükségesnek tartjuk a strukturális átalakulással járó társadalmi feszültségeknek és mindenekelőtt a munkanélküliségnek a csökkentését. Ennek fő eszközét, a munkanélküli-segélyen túl, főképp az aktív foglalkoztatáspolitikában látjuk. Pártunk képviselője, Hasznos Miklós terjesztett be javaslatot még 1991-ben az Országgyűlés elé a közhasznú munka bevezetésére és a főfoglalkozású anyaság intézményének kialakítására.
Mindezekből mai napig semmi nem realizálódott, rendkívül hiányosnak tartjuk tehát a munkanélküliség aktív megelőzését. Emiatt is – sajnos – egyet kell értenünk a Kormány költségvetés-politikai tájékoztatójának azzal az előrejelzésével, hogy a munkanélküliek számának drasztikus növekedése jövőre még tovább tart. Ez a gazdasági struktúra-átalakulásnak, és hangsúlyozottan a korábbi évtizedek túlfoglalkoztatása felszámolásának elkerülhetetlen következménye, és bizonyos mértékig következménye annak is, hogy az általunk, a KDNP által szorgalmazott aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök alkalmazása, bevezetése halasztást szenvedett. A munkanélküliség növekedése mértékének a mérséklése azonban olyan reális gazdaságpolitikai cél, amely összhangban áll a KDNP kongresszusának határozatával, és amelyet a kereszténydemokrata frakció következetesen képviselni fog a törvényhozásban.
Nagyon kétségesek és vitathatók a költségvetéspolitikai tájékoztatónak azok a megállapításai, miszerint az adóbehajtás, valamint a vámtartozások beszedésének feltételei 1992-ben javulnak, s így adók terén újabb intézkedés 1993-ra nem szükséges, a vámoknál pedig az új vámtörvény fogja ezt meghozni.
Különféle közleményekből tudjuk, hogy a vállalatok egy része jelentős adó- és vám-, továbbá társadalombiztosítási hátralékokat halmozott fel. Hivatalos, félhivatalos nyilkatozatokból a hátralékok más és más összegét tudtuk meg, 40, 60, de akár 100 milliárd forintok röpködnek a levegőben. Az adó-, a vám- és a társadalombiztosítási hátralékok, tartozások behajtása a pénzügyi kormányzat alapvető kötelezettsége.
A demokratikus jogállam működőképességének előfeltétele az, hogy a törvényhozás által megszavazott adókat, vámokat, társadalombiztosítási járulékokat befizessék, illetve beszedjék a bérből, fizetésből élők személyi jövedelemadóját, a társadalombiztosítási járulékot automatikusan levonják. Az adócsalók, a késedelmes adó- és járulékfizetők a becsületes adófizetőket és magát a társadalmat rövidítik meg. Az elemi, mindenki által közvetlenül belátható igazságosság követeli meg, hogy a hatóságok a legszigorúbban lépjenek fel az adócsalások, a járulékfizetés kijátszói ellen, a késedelmeket pedig súlyos büntetőkamat terhelje.
A Kereszténydemokrata Néppárt ez évi I. kongresszusa úgy foglalt állást, hogy a leghatározottabban ellenzi a létszükségleti cikkek forgalmiadóztatását, mivel ez tovább fokozná a gazdasági átalakulásnak a legszegényebb néprétegekre amúgy is nehezedő terheit. A KDNP elkötelezte magát a társadalom legrászorulóbb rétegei, a nyugdíjasok, a többgyermekes szülők, a kisjövedelmű dolgozók érdekeinek védelmére. Ezért a létszükségleti cikkek – mint a kenyér, zsír, cukor, tej, liszt stb. – forgalmiadó-mentességéért fogunk küzdeni a költségvetési törvény, illetve az ezzel kapcsolatos adótörvények parlamenti vitájában.
Az 1993. évi gazdasági programról adott tájékoztatóban a betéti és hitelkamatok csökkentésén túlmenően nem szerepelnek a gazdaság egyensúlyát javító, illetve a gazdaságot élénkítő intézkedések. A mi álláspontunk szerint a gazdaságpolitikában súlypontáthelyezésre van szükség, és a monetáris politika túlzott restriktivitása helyett gazdasági élénkítő intézkedések kellenek. A fejlett piacgazdaságok tapasztalatai szerint a gazdasági visszaesés megállításának, illetve a gazdaság élénkítésének hatékony eszköze a kamatlábak csökkentése mellett a nemzeti valuta leértékelése. A jelenlegi látszat nem mutatja a forint irreális felértékelődöttségét. Az export ugyanis dinamikusan növekszik, a valuták fekete árfolyama nem tér el lényegesen az MNB hivatalos árfolyamától.
Figyelembe kell azonban venni, hogy a magyar termelők a túlélés érdekében kényszerhelyzetben vannak, kénytelenek termékeiket akár nyereség nélkül is, sőt jelentős veszteséggel is értékesíteni, exportálni. Az indokolatlanul olcsó import versenyelőnye miatt a termelők a belföldi piacon hasonlóan hátrányos helyzetbe kerülnek. Megállapításunk szerint a nyereséges vállalatoknak igen alacsony jövedelmezőségi szintje és a gazdálkodó szervezeteknél jelentkező évi mintegy 200 milliárd forintos veszteség is jórészt ebből származik.
(12.30)
Véleményem szerint az előzőekben vázolt monetáris politikai intézkedések nélkül nem reális az 1993-as évi gazdasági program tájékoztatójában szereplő prognózis, miszerint jövő évben a gazdasági teljesítmények csökkenése megáll, a lassú növekedés pedig megindul.
Természetesen, mint minden gazdaságpolitikai beavatkozásnál, a pozitív eremények mellett negatív mellékhatásokkal is számolni kell. A forint leértékelése kétségtelenül az inflációt gerjesztő következményekkel is jár. Az inflatorikus következményeket azonban egyfelől a pozitív hatások ellensúlyozzák, amennyiben a többlet forintkiáramlást a termelés várható bővülése mintegy fölszívja, másfelől ellentételezhető olyan ÁFA-módosítás révén, ami nem idéz elő inflációs nyomást.
Nem szól a gazdasági program a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb problémájáról, a belső adósságválságról. A gazdálkodó szervezetek mintegy 400 milliárd forintot meghaladó körbetartozása nemcsak a gazdasági növekedést teszi lehetetlenné, hanem a gazdasági élet összeomlásával fenyeget, olyan bizonytalansági elemet visz bele az egész gazdaságba, ami mint egy időzített pokolgép, ketyeg most is, és ennek a megelőzésére, ennek a kikapcsolására az elmúlt években és az elmúlt évben úgyszólván semmi nem történt. Az ennek következtében jelentkező csőd- és felszámolási hullám nemcsak az eladósodott vállalatok tevékenységét teszi lehetetlenné, hanem a nyereségesen gazdálkodó vállalatokat is magával ránthatja. A csőd-, illetve felszámolási eljárások során befagyasztott követelések különösen a kisebb vállalkozókat sújtják, akiknek tőkehiánya nem teszi lehetővé a hónapokra, esetleg évekre nyúló hitelezést.
Az adósságválság megoldására meg kellene fontolni a régi rendszertől örökölt és egyébként is irreális állami követelések felülvizsgálatát, esetleg elengedését, illetve átütemezését. Továbbá azoknak a vállalatoknak az esetében, amelyek nyereségesen gazdálkodnak, és követeléseik meghaladják az adósságaik állományát, figyelembe kéne venni, vagy meg kéne fontolni az adósságaik meghitelezését. Ilyen hitelpolitika nemcsak zavartalanná tehetné a hatékonyan gazdálkodó vállalatok működését, hanem megkönnyítené a csődeljárások egyezséggel történő lezárását, meggyorsítaná a felszámolási eljárásokat, s egyben meggyorsítaná és hatékonyabbá tenné az állami költségvetés kintlévőségeinek behajtását.
Anélkül, hogy a gazdaságpolitikai irányelvek részleteibe belemennék, egy kérdésre még ki szeretnék térni. A jelenlegi feszült költségvetési helyzetben indokolható a személyi jövedelemadóból az önkormányzatok részesedésének 50%-ról 30-40%-ra történő csökkentése. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem valamiféle önkormányzatellenes álláspontnak a kifejeződése.
Nyilvánvaló és közismert, statisztikailag is bizonyítható tény, hogy az egyes önkormányzatok lakosságának jövedelmi viszonyai nagy szóródást mutatnak, és így a kedvezőtlen adottságú települések hátrányt szenvednek, a gazdagabb önkormányzatoknak nagyobb lehetősége van a központi költségvetési forrásait helyi adókkal kiegészíteni. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ebből a gazdasági egyenlőtlenségből a kisebb települések, a falvak, a kis városok, a községek gazdasági, anyagi pozícióit javítsuk. Következésképp számunkra az önkormányzati részesedés olyképpen fogadható el, hogy az ebből eredő megtakarítások éppen a hátrányosabb helyzetben lévő és lassan-lassan elviselhetetlen életkörülmények között élő kistelepüléseknek a felemelését szolgálják.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
