FREUND TAMÁS, DR. (SZDSZ)
FREUND TAMÁS, DR. (SZDSZ)
FREUND TAMÁS, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásomban a Népjóléti Minisztérium című fejezettel kívánok foglalkozni. A népjóléti fejezet nem alkalmas arra, hogy a képviselők megfelelő képet kapjanak a tárca költségvetésének családi pótlékon felüli részét – 40%-át, 55 milliárd forint felhasználását – jellemző tendenciákról.
(18.20)
A szöveges elemzés rendkívül hiányos, nagy jóindulattal nevezhető csak elemzésnek, a mellékletben szereplő adatok nem tekinthetők megfelelő információnak. Hiányosak, nem kellően részletezettek, továbbá szerkezeti eltérések és pontatlanságok jellemzik. Alapvető megállapítások nincsenek adatokkal alátámasztva.
A beszámoló alapján nem ítélhető meg, hogy a tárca által év közben végrehajtott módosítások indokoltak voltak-e, továbbá néhány esetben komoly kérdőjelek vethetők fel. A továbbiak során pontokba szedve kívánom észrevételeimet megtenni.
1. pont. Az ágazat családi pótlék nélküli költségvetésének 42%-át kitevő, valamint az itt tárgyalt állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat kiadásaival közel 23 milliárd forint felhasználásával alig 4 oldal foglalkozik, amely csupán általánosságokat tartalmaz, részletező adatok nélkül. Ellenben az ágazat családi pótlék nélküli költségvetésének körülbelül 2,5%-át kitevő kiadásait 11 oldalon keresztül részletesen elemzi a beszámoló.
2. pont. A melléklet számaiból például kiderül, hogy a "Közegészségügyi és járványügyi intézetek és feladat" cím alatt az előirányzat 887,6 millió forint volt. A tényszám pedig ennél 553 millió forinttal, azaz 62%-kal több. Magyarázatként összesen ennyi szerepel – idézem: – A felfutás döntő többsége az egészségmegőrzési és egyéb ágazati programok teljesítéséből adódik." Ez az indoklás nem tekinthető kielégítőnek, különösen nem, ha például arra gondolunk, hogy ez az 550 milliós növekmény több, mint amit a humán szolgáltatások, szociális otthonok, napközi otthonok, egészségügyi gyermekotthonok stb. normatív állami támogatására, egyházak, társadalmi szervezetek és magánszemélyek számára összesen kifizetett a tárca. Még ennyi indoklás sem szerepel arra vonatkozóan, hogy mi indokolja azt, hogy az ÁMTSZ dologi kiadásai az Országgyűlés által előirányzott 669,9 millió helyett miért növekedtek 1 milliárd 49 millió 600 ezer forintra, azaz 57%-kal. Különösen hiányzik az indoklás, ha a más célokra fordított pénzzel hasonlítjuk össze ezt a 380 millió forintot kitevő növekményt. Ez az összeg, azaz az ÁMTSZ előirányzaton felüli dologi kiadásai, megegyezik azzal az összeggel, amit a tartósan munkanélküliek támogatására és a hajléktalanság problémájának a kezelésére és tüzelőtámogatásra összesen fordított a tárca. Ez azt is jelenti, hogyha a költségvetési előirányzatát csak 20–30%-kal lépte volna túl a tisztiorvosi szolgálat, akkor az említett szociális célokra 50%-kal többet lehetett volna költeni. Az előző két példában említett tisztiorvosi szolgálat és közegészségügyi intézmények esetében együttesen 834 millió forint volt a túlköltekezés. Nem önmagában azt vitatom, hogy ezen a területen is sok a kielégítetlen szükséglet. Abból kiindulva azonban, hogy nagyon szűkösek az erőforrások, részletes indoklást várnánk arra vonatkozóan, hogy miért éppen pont ezen a területen növelte előirányzaton felül ilyen kiemelt mértékben a tárca a kiadásait.
3. pont. A pénzbeli összegnél sokkal nagyobb figyelmet érdemel az a jelenség, hogy ahol csökkenés következett be az előirányzatokhoz képest, az éppen az innováció, új ellátási formák, kiemelt szakmai programok támogatása. Tíz egészségügyi szakmai program előirányzata összesen 1 milliárd 353,4 millió forint. Négy program esetében a teljesítés megegyezik az eredeti előirányzattal, csak egy program esetében történt növekedés. Öt program esetében pedig az előirányzat jelentős csökkenése következett be, összesen 281 millió forinttal. Ez – az öt program előirányzatát tekintve – közel 30%-os csökkentést jelent, egészét tekintve pedig az előirányzatnál 21%-kal kevesebbet költött a tárca ezekre a kiemelt szakmai célokra, azaz új tevékenységek, innováció központi ösztönzésére. Így megkérdőjelezhető a szöveges beszámoló azon megállapítása – idézem: "Az egészségügyi szakmai programok esetenként belső forrásátcsoportosítással, költségvetésben megállapított kondíciók szerint teljesültek." Hangsúlyozom, hogy már az eredeti előirányzat is meglehetősen szerény, azaz az ágazat költségvetésének 1%-a volt.
4. pont. Az előbbi jelenséggel összevetve különösen vitatható, hogy a Népjóléti Minisztérium igazgatási kiadásai viszont jelentős mértékben növekedtek; hogy pontosan mennyivel, az nem állapítható meg. A szöveges beszámoló szerint 40,3 millióval, a táblázat adatai szerint pedig az ebben a rovatban szereplő mozgáskorlátozottak közlekedési támogatására fordított 400 millió levonása után is a Népjóléti Minisztérium igazgatása 112,6 millióval, az eredeti előirányzathoz képest 27,5%-kal növekedett. Összehasonlításként megjegyzem, hogy ezzel a 27,5%-os növekedéssel szemben a népjóléti költségvetés egésze az eredeti előirányzathoz képest 5,6%-kal növekedett, tehát a valóban szociális és egészségügyi ellátásra fordított pénzekre jutó fajlagos központi adminisztrációs kiadások még az előirányzatokoz képest is jelentősen növekedtek.
5. pont. A kormányzati beruházások esetében több mint 1 milliárdot kitevő gép- és műszerbeszerzésről egyetlen mondat, egyetlen részletező adat sincs. Ez a teljesített beruházási összeg 47%-a.
6. pont. A pénzmaradvánnyal kapcsolatban csak a maradvány kisebb részét részletezi a beszámoló. A maradvány 60%-át kitevő több mint 1 milliárd forintról – gyógyító-megelőző feladatok pénzmaradványa – nincs bővebb információ.
7. pont. A szöveges beszámoló nem tartalmaz kellő információt; legalább a mellékletben szereplő táblázatoknak kellene alkalmasnak lenniük információk nyújtására. Ennek enyhén szólva kevéssé felelnek meg. Sőt, a melléklet adatai inkább rejtvénynek tekinthetők, mint kielégítő információnak. Csak két példa. A táblázat utolsó oszlopa a '91. évi tényadatokat tartalmazza. Ha összeadjuk az oszlop számait, 166 milliárd 201,4 millió forintot kapunk. Ellenben A táblázat áthelyezett kiadásai összesen rovatban csak 140 milliárd 71 millió szerepel. Feltételezem, hogy ennek a különbségnek megvan a magyarázata, de ezt a beszámolónak tudomásunkra kellene hoznia. További rejtvény, hogy a 10/1. alcím esetén milyen adatok szerepelnek a '91. évi tényoszlopban. Ami biztos, nem a tényadatok. Például egészségvédelmi-megelőzési célok esetében az előirányzat 120 millió, a tény pedig nulla forint. Nyilvánvaló, hogy a többi, címtől eltérő szerkezetben közlik ennek az alcímnek az adatait. Ennek okát szintén közölni kellene. Elemzésre alkalmas táblázat egyáltalán nincs a beszámolóban, például amelyik 1990-hez hasonlítaná az adatokat, vagy amely mutatná, hogy az előirányzathoz képest az egyes tételek esetében mekkora az eltérés, továbbá hogy az egyes célokra a tárca költségvetésének mekkora hányadát fordították. Természetesen ezek az adatok kiszámíthatók. De a számítógépes információfeldolgozás és adatközlés korában meglehetősen kifogásolható az adatközlésnek ez az alacsony színvonala, ami azt tükrözi, hogy a népjóléti kormányzat nem törekszik minél tartalmasabb, részletesebb és minél jobban, egyszerűbben kezelhető információk adására.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megítélésem szerint a beszámolóban található súlyos hiányosságokon okulva az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ki kellene alakítania azt a szempontrendszert, ami alapján beszámolót vár a Parlament a népjóléti tárcától, különben nem várható javulás ezen a téren.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(18.30)
