VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A rendkívüli ok, ami felszólalásra késztetett először e Házban, nem is annyira rendkívüli, országszerte megkezdődtek a földárverések, megkezdődtek a tulajdonviszonyok rendezései.
Társadalmi feszültségeink címmel egész enciklopédiát lehetne összeállítani az egypártrendszer összeomlása után, a demokratikus jogrend harmadik esztendejében. Ez a tünetegyüttes nemcsak Magyarországon, hanem Kelet- és Közép-Európa minden országában megtalálható, és jó néhány helyen sajnálatos módon fegyveres konfliktusba torkollott.
Amiről szólni szeretnék, a tulajdonrendszer változásával, nevezetesen a kárpótlási és szövetkezeti törvény végrehajtásával kapcsolatos problémák, illetve azok kezelhetősége.
Békés megyében összesen 63 555 kárpótlási igényt nyújtottak be, és ebből gyorsított eljárásra 16 ezren tartanak igényt. Nehéz megfelelni minden kívánságnak, nehéz pontosan eleget tenni a jogos igényeknek. Különösen akkor, ha kölcsönös bizalmatlanság és előítéletek osztják meg a falvak lakosságát. Ezeket mélyítik tudatosan önjelölt népvezérek, akik egyfelől a magántulajdon visszaállításával a kizsákmányolás fenyegető rémképét vetítik a parasztság elé, másfelől azok, akik minden szövetkezetben, állami gazdaságban a bolsevizmus túlélését, a diktatúra továbbélését vélik felfedezni.
E szélsőségek közben azonban a faluközösségek elsősorban dolgozni és megélni szeretnének a földből, mely körül mostanáig annyi vita zajlik.
Választókörzetem egyik községében, Pusztaföldváron is hasonló előzményekkel indult a földtulajdonviszonyok rendezése. Úgy tűnt, hogy nem békíthető össze a szövetkezeti vezetés és azok véleménye, akik 30-40 év keserű várakozása után kívántak újra saját földjükön gazdálkodni. Köztük olyan is, akinek 30 éve csak az árokpartokon növő fű jelenthette a betakarítás örömét.
Falugyűléseken, lakossági fórumokon folyt a párbeszéd, melynek végső eredménye, hogy az elmúlt héten pénteken és szombaton a Békés Megyei Kárpótlási Hivatal elnökével, a földrendező bizottság tagjaival és a helyi szövetkezet vezetőségével közösen sikerült – úgy tűnik – megegyezésre jutni.
A legfőbb probléma az volt, ami más községekben is jelentkezik majd, hogy az október eleji földárverések tulajdonosai már maguk művelhetik meg földjeiket, míg a második lépcsőben, előreláthatólag november végén sorra kerülők csak beművelt földterületekhez juthatnak.
Ez esetben azonban meg kell fizetniük a szövetkezet részére az elvégzett munkálatok költségeit. Ez nagyon sokak számára szinte megoldhatatlan anyagi terheket jelent. A megoldásra a közös, tisztességes gondolkodás vezetett rá mindannyiunkat. Nem a törvény betűjét, hanem annak szellemét alkalmazva született állásfoglalás, mely lehetőséget teremt arra, hogy azon pusztaföldváriak, akik már most szeretnének saját földjükön gazdálkodni, lehetőséget kaphassanak, hogy ezt megtehessék.
Úgy gondolom, azért fontos a pusztaföldvári példa, mert ékes bizonysága annak, hogy a falu egyéni gazdálkodói és a szövetkezet vezetősége is felismerték, hogy továbbra is együtt kell élniük, dolgozniuk, egymást kölcsönösen segítve és támogatva.
Nem hallgathatom el, hogy nagyon sokan dolgoztak és dolgoznak ebben az országban, akik tanácsadással, konkrét segítségnyújtással, fórumok szervezésével segítették és segítik a törvények és azok szellemének érvényesülését. Ezúton szeretnék köszönetet mondani nekik.
Mindannyiunk számára tanulság lehet, hogy van esélyünk a közös munkálkodásra a nemzet megerősödése és felemelkedése érdekében.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
