TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Amikor Áder képviselő úr felszólalását hallgattam, aki végig egy csomó negatívumot sorolt fel érvelésének alátámasztására, hogy miért nem lehet megengedni a napirend előtti felszólalást abban a formában és körben, ahogy eddig volt, az jutott az eszembe, hogy vajon hogyha mondjuk a repülésügyről lenne egy törvénytervezetnek a vitája, akkor az Áder képviselő úr felhívná-e a parlamenti képviselőtársaim figyelmét arra a körülményre, hogy miután több repülőgép lezuhant, ezért nem lenne szabad megengedni a repülést. Hát én úgy gondolom, hogy nemcsak a negatív példákat kell felhozni egy kérdés eldöntésénél, hanem a pozitívakat is.
Márpedig a Házszabály a kérdés eldöntésénél nyilván abból az alapesetből indul ki, hogy az országgyűlési képviselők jogállásával együtt jár a választóik képviseletének joga és kötelessége, ennek kapcsán a felszólalás joga és lehetősége, a rendkívüli, sürgős ügyben a Ház és a közvélemény felhívásának joga. És ha ez a jog bármilyen csorbát szenved, akkor lényegében ez a jog már nem tud érvényesülni. Márpedig, gondolja meg a tisztelt Ház azt, hogy most hét óráig tart az ülés – hét óra után vajon mennyien lesznek itt a médiáktól, vajon a Ház milyen türelemmel hallgatna végig egy fontos ügyben való felszólalást, holott a napirend előtti felszólalás törvényben szabályozott esete nyilvánvalóan a fontos, lényeges kérdésben való felszólalást teszi lehetővé.
Hogy egy felszólalás mikor fontos, mikor sürgős, mikor rendkívüli, azt nyilván mindenki másként dönti el. Én például egyáltalán nem értek egyet Áder képviselő úrral, aki az éhségsztrájk ügyében való napirend előtti felszólalást mint feleslegest és szükségtelent minősítette. Én úgy gondolom, hogy egyrészt az éhségsztrájk nem egy mindennapos eset – különösképpen nem mindennapos eset a magyar Parlament előtt –, és történetesen a felhívott esetben, ha mondjuk, a Gulag-szigeteken raboskodott, 70 éven felüli, pacemakeres éhségsztrájkoló meghalt volna, nem tudom, hogy Áder képviselő úrnak ez miért lett volna egy olyan rendes ügymenet, amikor egy parlamenti képviselőt nem illetne meg az a jog, hogy adott esetben erre felhívja a Ház vagy pedig a közvélemény figyelmét.
De túl ezeken a szempontokon, legyen szabad rámutatnom arra, hogy az én megítélésem szerint az előterjesztés – miszerint a napirend előtti felszólalást felosztja képviselő-közkatonák és frakcióvezetők jogállására – teljességgel elfogadhatatlan, mert ez egy diszkriminatív intézkedés. Minden képviselőt egyforma körben illet meg a felszólalás joga. Tehát ha az Áder képviselő úr, illetőleg a FIDESZ által beterjesztett indítványt fogadnánk el, ebben az esetben rangsorolnánk a képviselőket közkatona-képviselőkre, akiket csak este, amikor senki nem látja, senki nem hallja, illet meg a felszólalás joga, és olyan képviselőkre, akiket megillet ez a jog.
Itt rögtön meg kell állnom. A korlátlan lehetőségekkel rendelkező képviselői körben benne vannak ugyanis például a miniszterek. Rögtön fölmerül bennem a gondolat: vajon a Parlamentnek van-e Kormánya, vagy a Kormánynak van egy Parlamentje, hogy a képviselők közül a minisztereket, politikai államtitkárokat előjogok illetik meg? És ezek az előjogok még inkább szembeötlőek lesznek, ha a FIDESZ indítványának eleget tenne a tisztelt Ház.
Bármennyire méltatlankodik is Kutrucz Katalin… (Derültség.), akkor is úgy gondolom, az az igazság, amit én mondok, és ez egy olyan diszkrimináció, amely az Alkotmányba is ütközik, és amelyet éppen ezért elfogadni nem lehet.
Emellett legyen szabad rámutatnom arra, hogy miután a frakciók előjogokat élveznek a felszólalást illetően, ha a frakció azt állítja, hogy ez az ő felszólalása, megindulhat egy versengés a frakciók között, hogy a frakciók minden egyes ilyen napirend előtti felszólalást sajátjukként fognak felvállalni. Ezzel megint csak ugyanoda jutunk, mint ahol jelenleg vagyunk a napirend előtti felszólalásban, mert akkor megint csak legfeljebb a Ház elnöke dönthet a kérdésben. Én azonban úgy gondolom, hogy ez az olyan frakciókat fogja előtérbe helyezni, amelyek nem lesznek elég kritikusak a napirend előtti felszólalás témájával kapcsolatban – tehát egy nívóesést is fog jelenteni… (Közbeszólás: Igaza van! – Derültség.)
Arra gondolok, hogy ilyen körülmények között tehát a jelenlegi Házszabály rendelkezéseit kellene helyesen értelmezni, hiszen a jelenlegi Házszabály szerint ha a Ház elnöke nem adja meg a felszólalás jogát, akkor a Parlament plenáris ülése dönt a szóbanforgó ügyben. Persze, én úgy gondolom, hogy a Parlament elnökének nincs meg az a joga általában, hogy megtagadja a képviselők napirend előtti felszólalásának engedélyezését. Ha viszont megtagadja, akkor minimálisan meg kellene indokolnia, hogy miért nem engedélyezi a felszólalást, nem pedig úgy eljárni, ahogy ma – teljesen Alkotmány- és házellenesen – eljárt, amikor egyszerűen csak a magasabb, a hatalom pozíciójában lévő helyzetéből utasította el a napirend előtti felszólalás lehetőségét. Köszönöm a türelmüket. (Taps középről és Dénes János részéről.)
