SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Hack Péter képviselőtársam jóvoltából most voltaképpen megismételhetjük azt a vitát, amelyet 1991 januárjában vagy februárjában – már pontosan nem emlékszem – ebben a kérdésben lefolytattunk. Én időkímélés céljából most nem fogok részletesebb érvelésbe bocsátkozni, csupán a leglényegesebb dolgokra és azokra is egész röviden, utalásszerűen szeretnék hivatkozni.
Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy a Magyar Demokrata Fórum a Kormány előterjesztésével egyetért és a lehetséges megoldások közül ezt jónak, elfogadhatónak találja és támogatja.
Ami Hack Péter képviselőtársam javaslatát illeti, ezt ma kaptuk kézhez, e tekintetben én tehát – legalábbis formális okokból – Fórum-álláspontot nem mondhatok, saját véleményemet mondhatom el. De úgy érzem, a tavalyi álláspontunk bizonyos fokig egy jelzés. Tavalyi álláspontunk egyértelműen azt a gondolatot, azt a javaslatot, hogy menet közben, a választásoknak egy adott részterületén leszállításra kerüljön az érvényességi küszöb, ezt a gondolatot az Országgyűlés és közte a kormánykoalíció nem fogadta el.
Amiben itt külön most vitába szeretnék szállni Hack Péter képviselőtársammal, az annak a kérdése, hogy vajon igazolta-e a jövő azt a megállapítását Hack Péternek, hogy ez a törvény rossz. Kérem szépen, nem igazolta. Hack Péter képviselőtársam egyetlenegy választókerület problémáját emeli ki, és nem teszi a mérleg másik serpenyőjébe a másik két megüresedett választókerület eredményes időközi válsztását. A szerencsi választókerületre utalok, illetőleg a VII. kerületi választókerületre, ahol kétségtelenül nem az első nekifutásra, de végül eredménnyel sikerült a mostani hatályos, érvényes törvények alapján is mandátumot betölteni. A három esetből tehát – azt kell mondjam – kettő egy a törvény javára.
A másik megállapításom, amit hangsúlyozni szeretnék az, hogy ettől függetlenül és abban az esetben is, ha a törvénynek egyes vonatkozásait végig lehet vagy végig kell gondolni, sem mondanám azt, hogy ez a törvény rossz. És én egyáltalán nem így értettem a belügyminiszter úr előterjesztését, hogy ő azt mondta volna, hogy a törvény rossz és ezért kell azt végiggondolni. Ezt a törvényt nem azért kell végiggondolni, hanem egyrészt azért, mert van egy olyan politikai – nyugodtan mondhatom – ígérete a különböző parlamenti erőknek, szándéknyilatkozata, hogy a nemzetiségek képviseletét valamilyen formában meg tudja oldani úgy, hogy azok közvetlenül, pártoktól függetlenül is valamilyen választási technika keretében megjelenjenek. Ez az igény a nemzeti és etnikai kisebbségek részéről a mostani kisebbségi törvény tervezett munkálatai kapcsán is megfogalmazódott, és nyilvánvalóan ez egy olyan igény, amit végig kell gondolni és lehetőség szerint teljesíteni kell tudni. Ez az egyik.
A másik. Amiket a végiggondolás fölvet, azok valóban olyan kérdések, amelyekre a belügyminiszter utalt, határainkon kívül élő magyarság tekintetében fölmerülő kérdések, de egészében véve én azt emelem ki a belügyminiszteri értékelésből, hogy ez a törvény egészében igenis kiállta az idő próbáját, kiállta azt az egyszeri választást, ami eddig ezt a törvényt – hogy úgy mondjam – vizsga alá vette. És az időközi választások is – amint utaltam rá – jobbára igazolták a törvény életképességét és megfelelőségét.
Természetesen más kérdés, hogy a törvény működése kapcsán mindenfajta tapasztalatot értékelni kell, azt egyetértésre törekedve – hiszen ez egy kétharmados törvény, jól tudjuk – végig kell gondolni és minden célszerű és hasznos módosítást, ami annak fog mutatkozni, annak idején nyugodtan el kell végezni. Ez kétségtelen.
Tehát még egyszer azt mondanám Kisbér esetében is, nem a törvény rossz, hanem – legalábbis ebben a választókerületben mérhetően – a politikánk nem volt elég vonzó. Én ezt mondtam tavaly is, most is ezt modnom. Ez természetesen egy összetett problémakör eredménye. Sok tekintetben nem tehet arról ez a Parlament, hogy azok a nehézségeink, az a súlyos történelmi feladat, ami elsősorban a kormánykoalícióra hárul és aminek a megvalósítása fölemelkedésünknek nélkülözhetetlen előfeltétele, sok szempontból éppen a vele járó terhek és nehézségek miatt a lakosság jelentős részében emberileg teljesen érthető módon a politikától bizonyos mérvű elforduláshoz vezetett. De hadd tegyem hozzá, abban, hogy az emberek a politikától elfordultak, abban bizonyos mértékig mi is – hogy így mondjam – felelősek vagyunk, mert a mi működésünk során is vannak és előfordulnak olyan megnyilvánulások, amiket a választóink joggal sérelmeznek, joggal kifogásolnak.
Hogy csak egy példát említsek: azok a teljesen felesleges személyeskedések, szóváltások, amik időnként a Ház munkájában jelentkeznek, s melyeket joggal kritizálnak meg a választópolgárok.
Végezetül pedig azt emelném ki, anélkül, hogy a küszöb kérdéseinek részleteibe bocsátkoznék, hiszen utalok arra, hogy ez a vita tavaly lefolytatásra került és ott részletesen is érintettük ezeket a problémákat, hogy alapvető elv az a mandátumok egyenértékűségét illetően, hogy egy választási ciklus közepén, kellős közepén nem lehet egy törvényt úgy megváltoztatni, hogy egyes képviselők egészen más szabályok, egészen más eljárás keretében juthassanak képviselői mandátumhoz, mint mások.
Még egyetlen egy megjegyzésem volna Hack Péter képviselőtársam felszólalásához. Egy tekintetben messzemenően egyetértek az általa elmondottakkal, nevezetesen, hogy nem a küszöb függvénye valóban a részvétel. Valóban az angol példa azt igazolja, hogy küszöb nélkül is elmennek nagyon sokan, de úgy gondolom, hogy ez igazolja azt, amit mondtam, hogy a politika és a közvéleménynek, a választópolgároknak a politikához való viszonya fejeződik ki a részvételben, és ez valóban nem küszöb kérdése. Ugyanígy gondolom én azt elvben, hogy akkor, hogyha a politikával szemben averziók alakulnak ki a választópolgárok körében, akkor erre nem a küszöb leszállítása a megfelelő módszer, hanem ennek a helyzetnek, és ezen körülmények megváltoztatásának a lehetőségek szerinti elősegítése.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
