SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ) Köszönöm szépen, tisztelt Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Igyekszem elkerülni a kifárasztásos módszert, amit itt már egyszer alkalmaztak, ezért ígérem, hogy 10 percen belül fogom elmondani hozzászólásomat.
A közalkalmazottakról szóló törvénytervezet általános vitájában már elmondtam, hogy a törvénytervezetet több szempontból, de különösen a közoktatási intézményekben dolgozó pedagógusok tekintetében ellentétesnek vélem a hatályos önkormányzati törvény szellemével.
Továbbá a törvénytervezet nem biztosít lehetőséget arra, hogy a hatálya alá tartozó munkavállalói körre, az egészségügyi dolgozókra, a pedagógusokra vonatkozó speciális szabályozásnak helyt adjon. Felszólalásomnak ez a lényege, hogy rámutassak azokra a speciális problémákra, amelyeket a jelen tervezet fölvet, illetve nem old meg.
A közalkalmazottakról szóló tervezet egyszerűen nem látszik figyelembe venni azt a fontos tényt, hogy a rendszerváltás óta a magyar közoktatásügyben gyökeres fordulat zajlott le: a magyar álalános és középfokú iskolák már nem állami, hanem önkormányzati iskolák. Ha ezt nemcsak a szavakkal való játéknak tekintjük – és a FIDESZ nem tekinti annak –, akkor ebből le kell vonni a megfelelő következtetéseket. Ha egyeseknek ez nem is tetszik, tudomásul kell vennünk, hogy a közoktatásügy Magyarországon a rendszerváltás óta országos jelentőségű és ezért központilag szabályozott, de immár helyi közszolgáltatás. Az önkormányzatok által fenntartott intézmények pedagógusai pedig ilyen formában nem állami, hanem – helyzetüket tekintve – helyi munkaviszonyú közalkalmazottak. E közszolgáltatás minőségéért és tartalmáért a központi és a helyi önkormányzatok közös felelősséggel tartoznak – aminek az oktatás finanszírozásásában, és így a pedagógusok jogállásában és bérezésében is meg kell nyilvánulnia. Ha csak nem kívánjuk visszavonni azt a lépést, amelyet a Parlament az önkormányzati törvény elfogadásával e téren is megtett, a közoktatásügy működésének további szabályozásakor is abból kell kiindulni, hogy e területen közvetlen ellátási felelősség nem általában az államot, hanem az önkormányzatot terheli, és ennek saját pénzügyi forrásokra támaszkodva tehet eleget – felhasználva azt a normatív támogatást, amely tanuló alapú, és amely felhasználási kötöttség nélkül van meg.
A közoktatási intézményekben tehát nem az államilag, központilag előírt feladatokat kell ellátni, hanem az önkormányzatoknak mint fenntartóknak kell ezt megtenniük – így a pedagógusok bérezésében is.
A továbbiakban az állam és az önkormányzat szerepére szeretnék kitérni – bár ez egy kicsit szétfeszíti a részletes vita kereteit. A párhuzamos vonal a pedagógusok és az iskola normatívája. Javaslatom a következő.
A pegadógusok – képzettségüktől és közszolgálatban töltött évek számától függően differenciált mértékű – munkabérét az állam az ország egész területén egységes, érvényes bértáblázat szerint garantálja. A garancia egyfelől azt jelentse, hogy az iskolafenntartó önkormányzatoknak nyújtott tanuló alapú normatív támogatásnak legalább az adott önkormányzat intézményeiben dolgozó pedagógusok minimumbérét fedezni kell, másfelől viszont azt, hogy az állam az önkormányzatokat kötelezi legalább a táblázat szerinti bér kifizetésére, és annak elmaradását szankcionálja. Ott, ahol a normatíva a bérek fedezésére nem elegendő, az állam az önkrományzat kérésére forráskiegészítő államsegélyt biztosít.
Beadott módosító indítványainkban – melyeket részben Deutsch Tamással közösen adtunk be – az alábbi szempontokat, bekezdéseket emelném ki, figyelembe ajánlva a jogászi előkészítésnek – ezért örülök, hogy az államtitkár úr megjelent a Parlamentben. Ezek tehát a következők:
A központilag előírt bértáblázat a pedagógusok számára azt a határösszeget kell hogy rögzítse, amelynél kevesebbet egy-egy kategóriába tartozó pedagógus nem kaphat. Ez az összeg intézményi szinten arra kell, hogy elegendő legyen, hogy az intézmény a nemzeti alaptanterv által megszabott minimális feladatait az oda járó tanulók vonatkozásában teljesíthesse, illetve a pedagógus az ebből fakadó, kötelezően előírt minimális munkafeladatait ellássa. A központilag megszabott bérek országos alsó határait rögzítő bértáblázati kategóriák a következők kell hogy legyenek: a kiemelt kategória, az egyetemi végzettségűek, a főiskolai végzettségűek, egyéb felsőfokú végzettségűek, a középfokú pedagógiai végzettségűek és egyéb középfokú végzettségűek. Érdemes megfontolni a fokozatok bevezetését is. A fizetési osztályon belüli fokozatokat úgy lehetne megállapítani, hogy azokkal a szolgálati idő elismerése általában hároméves, automatikus előrelépéssel történjék a nyugdíjig. Meghatározott feltételek esetén – pédául tudományos fokozat elnyerése, bizonyos kitüntetések, címek adományozása, odaítélése, meghatározott továbbképzési formák elvégzése – a pedagógust magasabb fokozatba lehet átsorolni.
A bértáblázat mellékleteként kell szerepeltetni a központilag előírt pótlékok felsorolását. Ezek összegét az alapbér százalékában kell kifejezni, és a fenntartónak járó normatív támogatásba be kell építeni. Központilag csak a következő pótlékok meghatározását javaslom: területi pótlék, speciális munkahelyi pótlék, gyógypedagógiai pótlék, nemzetiségi pótlék, bentlakásos intézeti pótlék, szaktanácsadói pótlék. A ma használatos egyéb "feladat" - pótlékok ügyét viszont – mint amilyen a vezetői, a gyakorló iskolai, az osztályfőnöki, a gyermekvédelmi stb. pótlék – az iskolafenntartók és az iskolák közötti megállapodásban célszerű rendezni. Erre az állami garancia csak annyiban terjedjen ki, hogy ilyen és az iskolán belüli egyéb mozgóbéres feladatkijelölésre – amelynek tartalmára központilag legfeljebb ajánlás szülessen – a fenntartónak járó normatívába a garantált bértömeg egy meghatározott százalékában kifejezett összeget építsen be a költségvetés.
A jutalmazások bérmaradványra épülő mai rendszerét a pedagógus szervezetek általában elvetik. Javasoljuk ennek megszüntetését és azt, hogy ehelyett az állami garancia terjedjen ki a tanév végén fizetendő tizenharmadik havi bérre vagy félbérre. Ezt tehát a normatív állami támogatásba ugyancsak be kell építeni. Erre elvileg minden olyan pedagógus jogosult, aki a teljes tanévet az adott intézményben dolgozta végig, vagy önhibáján kívül kerül tanév közben más intézménybe. Gyakorlatilag a tizenharmadik havi juttatás bértömegét az intézmény döntési hatáskörébe érdemes adni, hogy felhasználásáról a tantestület dönthessen, hogy automatikusan megkapja-e a jogosult pedagógus, vagy ezt az összeget differenciáltan használják fel jutalmazásra.
A pedagógusok tartósan magasabb teljesítményének elismerésére a "vezető pedagógus", "kiváló pedagógus" és "címzetes igazgató" címek alkalmazását javasoljuk, amelyek odaítélése magasabb fizetési osztályba sorolással jár együtt.
A túlóráztatások mai rendszere – különös tekintettel a pedagógusokat is veszélyeztető, fenyegető munkanélküliségre – szintén felülvizsgálatra szorul. A tervezett túlórák rendszerét meg kell szüntetni. Ennek alkalmazására csak olyan esetben kerülhessen sor, amikor bizonyíthatóan elkerülhetetlen, és a túlórázás elvileg csak a beteg dolgozó helyettesítését jelentse.
A fentiekből következik, hogy a pedagógusok – mint helyi munkaviszonyú alkalmazottak – státusát bizonyos kérdésben az állami garancia, más kérdésekben a helyi alku határozná meg. Erről kívánok még egy pár szót mondani.
A pedagógusok béréért vállalt állami garancia a következőkre terjedjen ki javaslatunk szerint: a pedagógusok bértáblázat szerinti munkabére, központilag megállapított pótlékok, helyileg megállapított pótlékokra szánt mozgóbérhányad, a tizenharmadik havi bér vagy félbér. A bérekre adott központi garancia eleve feltételezi, hogy normatív módon, országosan rögzíteni kell a helyi béralkukra vonatkozó szabályokat, eljárási szabályokat. Két dolgot emelnék ki.
1. A tanulólétszám, csoportlétszám, csoportszám összefüggésében azt, hogy az állami garanciavállalás intézménytípusonként és -fajtánként hány pedagógus foglalkoztatására terjedhet ki. Ettől a számtól az önkormányzat – ha módja van rá – fölfelé természetesen eltérhet.
2. A pedagógusoktól a minimumbérért elvárható tevékenység mennyisége. Ez legegyszerűbben óraszámban vagy a törvényes munkaidő százalékában adható meg, de erről döntés csak a nemzeti alaptanterv ismeretében születhet. Nagyrészt intézményfenntartói szintre kell viszont a pedagógusoktól a minimálbérükért elvárható tevékenység tartalmával kapcsolatos döntések lehetőségét helyezni, úgy mint a szakköri, a korrepetálási és a tanórai munkát.
Országos szinten évente megújítandó megállapodást kell kötni az oktatási kormányzat, a pedagógusszervezetek, az önkormányzat részvételével működő háromoldalú érdekegyeztető tanácsnak a következőkről: az állami garancia által védett pedagógusok köre, a pedagógusok minimumbér-táblázatának legalacsonyabb tétele, az inflációkövetést tartalmazó szorzószámok, a pótlékok mértékének esetleges változtatása, tizenharmadik havi juttatás, az adott évben feljebbsorolásban részesíthető pedagógusok száma és megoszlása.
Miután mindezek a tanuló alapú normatív állami támogatás részét képezik, az országos szintű háromoldalú tárgyalásoknak az állami költségre vonatkozó törvényjavaslat kialakításával szinkronban kell történni. Ha szükséges, ezeken a tárgyalásokon kell újraszabályozni a pedagógusok munkafeltételeire vonatkozó előírásokat is – például a kötelező óraszámot.
Az állami garanciavállaláson kívül eső kérdésekben javaslatom szerint a tantestületnek intézményük fenntartójával kell ugyancsak szabályozott formában, évente megújítandó helyi megállapodásra jutnia.
Tisztelt Országgyűlés! Két bekezdéssel elmaradtam, továbbhaladtam a tíz percen, de most már csak ez a kettő van hátra. Ezek után azt kell elmondanom, hogy az itt elmondott módosító indítványok olyan alapvető változtatások, melyeket nem lehetett beilleszteni a törvényjavaslatba. A bizottsági vita pedig egyébként arról tett tanúságot, hogy a Kormány nem igazán kompromisszumkész.
Így hát csak olyan javaslatot tehettem, amely többszintes, mindig az érdekelt felek egyeztetésére, a tárgyalásos megállapodásaira épülő bérmechanizmus működésén alapszik, nem pedig a tárgyalt törvénytervezetben foglalt egyszerű központi döntéssel vezényelt közalkalmazotti bérrendszeren. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)
