ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogyha tegnap a már jelentkezettek visszaléptek volna, akkor elmondhattam volna rövid reflexióimat. Én úgy tudtam, hogy többen is jelentkeztek még felszólalásra, és azért került át ez a mai napirendek közé. Miután a részletes vita vélhetően nem lesz különösebben időigényes, hiszen módosító indítvány nem nagyon érkezett ehhez a javaslathoz, ezért néhány ponton szeretném összefoglalni a véleményünket az elhangzott kifogásokkal kapcsolatban.
Az egyik, ami megfogalmazódott Salamon László, illetve Gali Ákos hozzászólásában is, hogy rögtönzésszerű ez a javaslat, mintegy "hirtelen felindulásból" követtük el. Nem. Tévedés. Ez a javaslat eléggé megfontolt javaslat: másfél éves vagy majdnem kétéves tapasztalat áll mögötte, és körülbelül másfél éves kezdeményezéssorozat áll mögötte. Részben a házbizottságban, részben más formában próbáltuk ezt a kérdést megoldani, és próbáltuk a kialakult szokást – a helytelen szokást – valamilyen formában megváltoztatni. Ez nem sikerült, és úgy gondoltuk, a helyzet nem tartható tovább – ezért kezdeményeztük ezt a házszabály-módosítást.
Abban megegyeztek a vélemények – és ennek örülök –, hogy a helyzetértékelés helyes, tehát amit elmondtam, hogy egy nem kívánatos gyakorlat alakult ki a napirend előtti felszólalásokkal kapcsolatban, ezt minden hozzászóló megerősítette, és ezzel egyetértett. Tehát a diagnózis helyes. Nem tagadható: a célunk az volt, amikor ezt a módosító indítványt megtettük, hogy a kísértést csökkentsük, tehát hogy a képviselők napirend előtti felszólaláshoz való vonzódását csökkentsük, és csak a valóban komoly súlyú politikai ügyek, a valóban rendkívüli ügyek kerüljenek a Ház elé.
Meg kell mondani azt is: nem véletlen, hogy két képviselő – Torgyán József és Maczó Ágnes – volt, aki kifogásolta, hogy későbbi időpontra kerül át a rendkívüli ügyek másik köre, egy esti időpontra – illetőleg Maczó Ágnes még egy kicsit szélsőségesebben is fogalmazott: ő azt mondta, hogy éjféltájt lehet majd elmondani a rendkívüli felszólalások másik körét, ami a képviselőkhöz lesz telepítve. Nem véletlen, azt hiszem, hogy ők kifogásolták, hiszen ők voltak talán a leggyakrabban azok, akik napirend előtt szót kértek.
Azt hiszem, az sem véletlen, hogy miért van egyfajta ellenállás ezzel a szigorítással kapcsolatban. Jól látható, hogy a napirend előtti felszólalások mindig tévéközvetítési időben zajlanak, történnek, és ez a médiában való szereplés vagy a médiában szereplésből való kiszorulás néhány képviselő érdekeit, úgy tűnik, sérti. Ugyanakkor azt gondolom, hogy itt különbséget kell tenni az egyéni képviselői igények és a Parlament érdekei között. Ilyen szempontból én sokkal fontosabbnak tartom, hogy valóban fontos – részben szakmai, részben politikai – kérdések, és az előkészített szakmai és politikai kérdések kerüljenek főműsoridőben a Parlament elé, és ezekről tájékozódjék a nyilvánosság.
Azt gondolom, az a gyakorlat, ami itt kialakult a napirend előtti felszólalásokkal kapcsolatban, alapvetően lejáratja a Parlament tekintélyét, hiszen a tévénézők elsősorban az ilyen másfél-két órás napirend előtti szócsata – ami például tegnap is zajlott – alapján ítélik meg a Parlament működését, az itt lévő újságírók figyelme is elsősorban erre az időszakra koncentrálódik, és ahogy haladunk előre, a figyelem egyre szelektívebb. Jól lehet látni, hogy a másnapi újságokban azonos említési gyakorisággal szerepelnek a napirend előtti felszólalások, ugyanakkora teret kapnak, mint az azt követő szakmai viták. Én ezt nem tartom helyesnek – ugyanis a Parlament működése azért nem ebből áll. Ennél sokkal lényegesebb kérdések is dőlnek el itt, a Parlament előtt. Sokkal fontosabb szerintem, hogy azok, akik egyébként veszik maguknak a fáradságot, szakértőkkel konzultálnak, felkészülnek, ők kapjanak szót a nyilvánosság előtt, nem pedig azok a rögtönzések és azok a napi, pillanatnyi politikai indulatok, amelyeknek itt folyamatosan szemtanúi vagyunk.
Arról nem is beszélve, hogy ez a fajta populista demagógia, ami a napirend előtti felszólalásoknak most már szinte törvényszerű velejárója, és azok az alkotmányjogi nonszenszek, amik itt elhangzanak, ma már szinte reflexió nélkül maradnak. A parlamenti pártok többsége nem veszi már magának a fáradságot, vagy nem szán erre időt – mert nem akar rá időt fecsérelni –, hogy ezeket helyre tegye vagy visszautasítsa. Azt gondolom, hogy ez sem jó, mert ezek úgy raktározódnak el, mint hogyha cáfolat nélkül maradnának, azaz igazak lennének azok az állítások, amelyek ezekben a megnyilatkozásokban megfogalmazódnak. Ezt sem tartom jónak.
A másik, ami egy alapvető félreértés, hogy a frakcióvezető egyéni véleményt mond el. Nem. A frakcióvezető – és Salamon László láthatóan megértette a módosító indítvány lényegét – egy integrált véleményt mond el: a képviselőcsoportnak, a frakciónak a véleményét mondja el. Abban az esetben, ha a Parlament pártelven szerveződik – márpedig pártelven szerveződik a mai magyar Parlament –, azt gondolom, ennek igenis, kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani, és igenis, ilyen szempontból lehet különbséget tenni képviselő és frakcióvezető között, mert az ebből a szempontból nem egyéni képviselői vélemény, hanem egy kisebb vagy nagyobb képviselőcsoport integrált véleményét tudatja már a közvéleménnyel, illetőleg a Házzal.
Ilyen szempontból – az én megítélésem szerint – ez a javaslat nem a képviselők között tesz különbséget, hanem az ügyek között tesz különbséget. Az ügyek között, abból a szempontból, hogy vannak olyan ügyek, amelyek, igenis, napirend előtt kell, hogy elhangozzanak, tehát a tévé nyilvánossága előtt – ezt a lehetőséget továbbra sem kívánjuk kizárni –, és a valóban fontos, politikai súlyú ügyek itt kell, hogy megjelenjenek. Ez továbbra is így marad, míg az ügyek másik csoportja szintén megjelenik a Ház előtt, de egy későbbi időpontban. Azt gondolom, nem minden ügynek kell országos nyilvánosságot kapnia, és azt is biztos, hogy nem minden ügynek kell az első helyen országos nyilvánosságot kapni azon ügyek közül, amelyek a Parlament elé kerülnek.
Azt hiszem, ez a konstrukció is, amit mi javaslunk, biztosítja a lehetőséget, hogy sor kerüljön a figyelemfelhívásra – tehát részben a Parlament, részben a közvélemény az ügyről, akár a helyi jelentőségű ügyről is tájékozódjék, részben pedig az illetékesek, amennyiben intézkedésre kell, hogy sor kerüljön, szintén tudomást szerezhetnek ily módon az adott ügyről.
Elhangzott az is, hogy miért nem terjesztjük ki ezt a napirend előtti felszólalást a közjogi méltóságokra. Azt gondolom, amit Salamon László mondott egy kicsit lekezelően nyilatkozva a FIDESZ javaslatáról – az egy másfajta koncepció. A Házszabály eredeti rendelkezései is alapvetően egy képviselői jogosítványnak tekintik ezt, és a közjogi méltóságoknak, akiket felsorolt a Házszabály, más helyein, pontosan felsorolja azokat a kezdeményezési jogosítványait – napirendre vételi javaslat, sürgősségi javaslat, felszólalási lehetőségek és így tovább, és így tovább –, ahogy meg tudnak szólalni a Ház előtt. Tehát számunkra nincs szükség ilyen külön lehetőség biztosítására, minden további nélkül – akiket ő felsorolt –, el tudják mondani a véleményüket.
Még egyszer és összefoglalva: én arra kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot, hogyha a jelenlegi helytelen gyakorlatnak a megváltoztatá- sát szeretnék, és részben a Parlementről alkotott képet, illetőleg a Parlament munkájának a hatékonyságát szeretnék javítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
