ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam!
Az a folyamat, amit polarizációnak nevezett, már régen megindult. Ha végigtekintünk a ma felsőoktatásba került diákokon, látjuk, végletesen elmaradó területekről beszélhetünk és kiváltságos gócpontokról, ahonnan az átlagos aránynál sokkal nagyobb arányban, az elmaradottakhoz képest három-négyszeres arányban jutnak felsőoktatási intézménybe a tanulók.
De Nagy Attila képviselőtársam egyáltalában a közoktatásnak – és nemcsak a magyar közoktatásnak, hanem a világon mindenhol – legfontosabb kérdését érinti, mert egy országnak gondoskodnia kell egy átlagos, minden ember számára hozzáférhető oktatásról, ugyanakkor gondoskodnia kell azokról, akik lemaradnak, akik ezt a színvonalat, az általános oktatást nem tudják teljesíteni, vagy nem felelnek meg annak a követelményeinek. Erről két héttel ezelőtt volt interpelláció, körülbelül 15–20%-os ez Magyarországon. De gondoskodnia kell a kiváló tehetségekről is, akiket az átlagra visszaszorítani pazarlás lenne egy ország számára.
Hajlok arra a felfogásra, ami Európában több helyen is megjelenik, és a mi oktatási törvényünkben is helyet kapott az a gondolat, hogy valahol mindenki tehetséges, csak a megfelelő iskolát kell számára megtalálni. De természetesen ezzel olcsón nem akarom megúszni a dolgot. Vannak valóban olyan kiváló tehetségek, akiknek további tanulási útját az államnak segítenie kell, s ez az állam felelőssége.
Képviselőtársam kérdése elsősorban annak anyagi feltételeiről szól, hogy ezt hogyan biztosítsuk, ezért szeretnék néhány szót a szerkezetről is szólni, egészen röviden, hiszen az idő rövid, pedig a téma hosszabb kifejtést érdemelne.
Itt van elsősorban az iskolahálózat, mely gazdagodó iskolaválasztékot nyújt, és reméljük, hogy ebben a tanulók megtalálják a maguk megfelelő iskoláját. Ezt segítené a kistelepülések számára külön törvényben biztosított pluszköltség, mert minél kisebb településről indul egy tanuló, annál nagyobb hátránya van, és ide lehetne sorolni még már a törvénytervezetben kifejezetten így jelentkező gondoskodást, hogy a főváros, megye területén működő önkormányzatok az iskolai, diákotthoni körzeti feladatok pénzügyi támogatására a kiemelkedő képességű, hátrányos helyzetben lévő tanulók támogatására elkülönített pénzalapot létesítenek. Hosszabban nem akarom felolvasni, egy másik részt még ebből: "Az alapból lehet támogatást nyújtani a kiemelkedő képességű, hátrányos helyzetben lévő tanuló részére…" és így tovább.
A tárca már évek óta támogatja a képességfejlesztő pedagóguskísérleteket, kísérleti iskolákat – ez is ide tartozik.
A tehetségek kiválasztását segítik az országosan igen szépen működő tanulmányi versenyek, a középiskolás tanulmányi versenyek, a TDK a főiskolán és egyetemeken, pályázatok, amelyeket a Köznevelésben és a Felsőoktatásban hozunk nyilvánosságra, nemcsak a pályázati lehetőségeket, hanem hogy kik kapták meg, és megpályázhatnak azon kívül különböző alapokat, amit a minisztérium gondoz. A kis iskolákra, a Kemény Zsigmond, a diákcsere mozgalom – ezek mind olyan pályázatok, amelyeket a tehetségesek számára tartunk fenn.
Azonkívül számos társadalmi alapítvány is jött létre. Ezek közül csak egyet említek, a Győrffy István nevével fémjelzett alapítványt, ami kifejezetten a hátrányos helyzetű és elsősorban a falusi kisiskolásoknak a felzárkóztatására jött létre még 1990 decemberében mintegy 25 millió alaptőkével, ami azóta szaporodott, és igen eredményes munkát végzett.
De nem szóltam még a tehetséggondozás egy másik területéről, ami az anyagiak felett áll: hogyan találjuk meg. A versenyek már ezt szolgálják, de erre vonatkozóan külön tanácskozást hívtunk össze a múlt hónapban az Oktatáskutató Intézet vezetésével, ahol az összes magyarországi egyetem, főiskola, az egyházak, a különböző minisztériumok és kutatási szakértők vettek részt a "Regionális beiskolázás a felsőoktatásban" címmel. Az egész országból összegyűlt szakértőknek a tanácskozása kifejezetten erről a témáról szólt. Voltak határozatai, ezekből néhányat felolvasnék.
Az egyik az, hogy a régió kutatását meg kell tenni, meg kell nézni, hogy honnan jön kevés tehetség, hiszen feltételezhető, hogy a tehetség egyenlően oszlik el az ország minden részén, szegény és gazdag részén egyaránt; melyek azok az iskolák, amelyek kiválóak a tehetségek gondozásában, és itt részben vissza akarják állítani azt a történeti hagyományt, mint ahogy régen a sárospataki, debreceni, pápai, nagyenyedi kollégium partikulárain keresztül szerezte be a tehetséges diákokat, most az egyes vidéki felsőoktatási intézményeknek a felelősségét kell újra felkelteni, hogy a saját beiskolázási területükön a végzős diákokkal együttműködve, az iskolákkal együttműködve állandóan kutassák és keressék a tehetségeket, akiket különböző ösztöndíjakkal és kedvezményekkel felhoznak a felsőoktatási intézményekbe.
Ugyancsak ilyen kezdeményezés az több helyen, hogy úgynevezett nulladik évfolyamot indítanak a felsőoktatásban olyan elmaradt iskolákból jövő tanulók számára, akik tehetségesek, de abban a pillanatban, amikor az érettségit megkapják, még nem alkalmasak, vagy nem ütik meg azt a mértéket. Ilyen is több helyen van. Hadd említsek egy legfrissebb kezdeményezést, a Gandhi Alapítványt, amit egyik képviselőtársunk itt a beás cigányoknak alapított, szintén az ottani tehetségek gondozását tűzte ki célul. Természetesen a regionális iskolai tehetséggondozás kidolgozása és megteremtése ennek a többször hangoztatott és már, hogy így mondjam, lábra állított programnak a része lesz. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)
