FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Államtitkár Úr! Én a válaszából azt látom, hogy önök széttárják a kezüket, és azt mondják, hogy sajnos, a termelők továbbra sem fognak hozzájutni a pénzükhöz. Azt hiszem, ez így van. Ezért a választ nem tudom elfogadni.
Most indoklom, hogy miért.
Az ön válaszában, amit feltételezhetően többen állítottak össze, bízom benne, és akkor nem önt terheli a felelősség, tárgyi tévedés van, hiszen nem a kereskedelmi bank utasította el az exportfinanszírozási hitelt, hanem Kádár Béla maga, itt van a levél, erről egy másolatot szívesen adok.
A másik, hogy véleményem szerint – és akkor ebben nézeteltérés van – én másképp ítélem meg a minisztérium tevékenységét. Én úgy ítélem meg, hogy a minisztériumnak abban az esetben, hogyha egy szomszédos államban valami olyan dolog történik, ami előre nem volt látható, például a Szovjetunió összeomlik, akkor a minisztérium fogja magát, összegyűjti azokat a dokumentumokat, amelyek ilyenkor rendelkezésre állnak, és elutazik Moszkvába, illetve az adott államba – utódállamba –, és megpróbálja helyrehozni azokat a hibákat, amelyek ilyenkor felmerülnek, illetve azokat a problémákat orvosolni.
Ebben az esetben kizárólag arról van szó, hogy nem érkezett meg az illetékes bankhoz az átvételi elismervény a Szovjetunióból. Tehát ezért a bank nem tud fizetni, mivel nincs igazolás arról, hogy az árut átvették.
Valamint arról is szó van, hogy a szovjet külkereskedelmi bankot átszervezik. Ez akadályokkal jár, ami több hónapot is igénybe vehet, tehát nincs aki igazolja, hogy ez a tartozás fönnáll, és ezért a fizetés nem megy.
Békés megyéről és Hajdú megyéről tudni kell, hogy főképp mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoznak. Tehát ezreket érinti ez a probléma, és fél éve már nincsen megoldás. November óta – november-december óta – ezek a termelők nem kapják meg az átadott áru ellenértékét.
Ez a fél év elegendő lett volna arra is, hogy a 120 millió forintból, amit a termelőknek meg kellett volna kapni, már egy teljesen új állományt beállítsanak, amit most április-májusra már újból leadhattak volna: és ez egyrészt hasznos lett volna az országnak, tehát több tízmillió forint nyereséget hozott volna csak a 120 millió forintos befektetés, másrészt pedig nem ment volna el a termelők kedve a sertéstartástól.
Mi történt most?
A sertéstermelés alkalmazkodik a piachoz, ilyen esetben elmegy a termelési kedv, csökken a beállított állomány mennyisége, természetesen várható egy húshiány, ezért a Földművelésügyi Minisztérium hozzájárul 250 ezer sertés behozatalához, és importáljuk akkor a sertést, amikor Magyaroszág messze földön híres arról, hogy sertéstermelő vidéket is magába foglal.
A minisztérium pedig, említettem, hogy mit tehetett volna.
Rövid távon az exportfinanszírozási hitel biztosításával, vagy ehhez való jutással a termelőket hozzájuttathatta volna a pénzhez. Én ezt nem egyedi problémának látom. Tehát nemcsak a sertésekről van szó. Ez csepp a tengerben.
Szeretnék felolvasni a minisztérium számára írt levélben foglaltakból egy részt. Több forrásból rendelkezésre álló információnk szerint a magyar parasztság, a magyar mezőgazdasági termelők részére az utóbbi félévben hasonló jellegű ki nem fizetések történtek külkereskedelmi vállalatok bonyolításában. Tehát több ilyen eset van. Az ilyen jellegű adósság eléri a több milliárd forintot, és rendkívüli módon veszélyezteti a magyar mezőgazdaság 1992-es nyereségét, mezőgazdasági termelési nyereségét.
