PONGRÁCZ TIBOR, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
PONGRÁCZ TIBOR, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
PONGRÁCZ TIBOR, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Én is remélem, hogy le tudjuk zárni ezt a kínos ügyet.
Elnök Úr, Tisztelt Ház, tisztelt Képviselő Úr! 1991. december 1-jén lépett hatályba az új pénzintézeti törvény, amely lehetőséget ad a bankok számára ahhoz, hogy kétes kintlevőségeik figyelembevételével adózás előtti nyereségükből kockázati céltartalékot képezzenek. A törvény türelmi időt ad a bankoknak a tartalékképzésre. A kötelezően előírt szintet az 1994. év végéig kell elérniük, 1992 és 1994 között egyenlő részletekben feltöltve a tartalékot.
A törvény nem szabályozza az 1991 folyamán – lényegében tehát december 1- és 31-e között – megvalósuló tartalékfeltöltési kötelezettség mértékét, de a törvény szelleméből következik, hogy ebben az időszakban is csak az 1994 végére elérendő szint arányos mértékének megfelelő tartalékképzés valósul meg.
Ebből következik, hogy az 1991. évi tartalékképzés mértékéről való végső döntés csak a kereskedelmi bankok közgyűlésén hozható meg. A végső szót a tulajdonosoknak kell kimondaniuk. A törvény a tartalékképzés területén vagy tekintetében eltérően kezeli a pénzintézeteket az egyéb vállalkozásoktól, ugyanakkor nem szabályozza azt a kérdést, milyen mérleg alapján igényelhetnek a pénzintézetek adótúlfizetés esetén visszabefizetéseket.
A tartalékképzés eltérő szabálya miatt indokoltnak látszik, hogy e tekintetben is az általánostól eltérő szabályok érvényesüljenek: a visszaigénylési lehetőség csak a közgyűlés által jóváhagyott mérleg után keletkezzen. A Pénzügyminisztériumnak az az álláspontja, hogy a kérdés megfelelő szabályozásáig ezt az elvet kell követni.
Ezt az álláspontot az érintett kereskedelmi bankok vezetői és a Magyar Bankszövetség főtitkára nem tartották indokolatlannak, és egyetértettek azzal, hogy az adóvisszatérítés tényleges mértékéről csak a közgyűlés által jóváhagyott mérleg ismeretében szülessen döntés. Ennek az álláspontnak megfelelően utalták vissza a számukra korábban átutalt adóvisszatérítést.
Az elmondottakból tehát következik, hogy a Pénzügyminisztérium nem tulajdonosként járt el, és jogszabályra sem kell hivatkozni, hiszen a kereskedelmi bankok nem utasításra, hanem a fent kifejtett álláspont ismeretében, saját döntésük alapján utalták vissza a kérdéses összegeket. Ennek megfelelően nem érezzük úgy, hogy az érintett bankok kártérítési igénnyel léphetnének fel, hiszen elveszett kamatbevételről sem lehet beszélni mindaddig, amíg a visszautalás tényleges mértéke nem ismert.
Gondolom, az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az eljárásra a pénzintézeti törvény és a korábbi vállalkozási nyereségadó törvény közötti ellentmondások miatt került sor és így értelemszerűen más vállalatokkal szemben a Pénzügyminisztérium nem kezdeményezte a nyereségadó-visszatérítés költségvetésbe való befizetését.
Kérem képviselő urat válaszom elfogadására. Köszönöm. (Kis taps a jobb oldalon.)
