BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én mindenekelőtt arra szeretnék utalni, hogy mindig aggodalommal tölt el, ha interpelláció tárgyát folyamatban lévő eljárás képezi, tartok ugyanis attól, hogy akár a rendőrség, akár a bíróság ebben az esetben kevésbé tárgyilagosan, s az objektív mérlegeléstől némileg eltérő módon dönt. Ezért célszerűnek tartom arra a figyelmet felhívni, hogy jobb megvárni az erre hivatott hatóságok döntését és azt követően felvetni a Parlamentben, nehogy a befolyásolásnak akár csak az esélye is ebben az esetben felmerüljön.
Most idézett tőlem Kőszeg Ferenc képviselő úr, és én ezeket az idézeteket azért nem kedvelem, mert rendkívül sok esetben és rendkívül sok alkalommal és szövegkörnyezetben nyilatkozom, és én most erre improvizált választ nem tudok adni. Egy azonban biztos, köztudott, hogy e pillanatban nincs rendőrségi törvény, idegenrendészeti törvény, nincs a határvédelemről és nincs a menekültügyről olyan, amelyet a kor kíván. Ezek vagy benyújtásra kerültek már a tisztelt Parlamenthez, vagy benyújtás előtt álltak. Ugyanakkor adódik egy helyzet, amely gyökeresen más, mint amikor az egyik országba átlépni – főleg tőlünk nyugatra átlépni és onnan ide – rendkívül bonyolult, ilyen villanydrótos-szögesdrótos átmászást igényel. Ilyen körülmények között – figyelemmel valóban az Alkotmány előírásaira, és figyelemmel a nemzetközi megállapodásokra, melyeket belső jogszabályban kihirdettünk – az országnak vagy az erre hivatott hatóságoknak egy adott és veszélyes szituációra reagálnia kell. Magam így fogom fel a végrehajtó hatalom kötelezettségét akkor, ha az a tárgyban hozandó jogszabály – azt hiszem, köztudott okból – késik.
Ami a kínai úr nevének a cseréjét illeti, ha én jól értettem, Hong Ya-feng úrról kell nyilatkoznom ez alkalommal – akkor nem áll módomban a férj sorsát ismertetni, pedig, isten bizony, szerettem volna. (Derültség a jobb oldalon.)
Na most, ami Wei Liz-hen asszonyt illeti… (Derültség a jobb oldalon.) … bízom benne, hogy valóságos. 1992. február 16-án Budapesten, több társával együtt, rendőrjárőr igazoltatta és megállapította, hogy 1991. január 4-étől, több mint hat hónapja, illegálisan tartózkodik Magyarországon. A Budapesti Rendőr-főkapitányság külföldieket ellenőrző osztálya ezért tartózkodási engedélyét megvonta, és kötelezte az ország elhagyására február 18-áig – aminek március 3-án eleget tett. Nem kell mondanom, hogy az illegális tartózkodás jogellenes cselekménynek minősül minden országban. Ebben az esetben a tartózkodási engedélyt vonták meg tőle, és nem kiutasították. A jelenleg érvényes jogszabályok szerint ez nagy különbség, mert egy évig vagy tíz évig nem kérhet beutazási engedélyt.
Én úgy hiszem, hogy az alaki és tartalmi kellékeknek megfelelt ez a határozat – még iktatószámmal is ellátott –, ezt megerősíti a Szabad Demokraták Szövetsége jogvédő alirodája által a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz ez ügyben benyújtott keresetlevél.
(Antall József hozzá intézett halk megjegyzésére válaszolva:) Van ilyen.
Ennek ellenére, mivel megfellebbezte, a Rendőrség Wei asszony beutazását március 3-án engedélyezte, és április 2-án tárgyaláson vett részt. Ott a per jelenleg – a felperes kérésére és az alperes hozzájárulásával – szünetel, és ismételt tartózkodási engedély-kérelmet adhat be. Szünetel – erre utalok én – hathónapi jogellenes itt tartózkodás után, amiért jobb lett volna az ügy befejezését megvárni.
Úgy hiszem, ezek után válaszolnom kell a képviselő úr által föltett kérdésekre: a Rendőrség a tartózkodási engedély iránti kérelmek elbírálása kapcsán a nagy számú csalárd és fantomvállalkozás kiszűrésére törekszik és erre alapos oka van. Kizárólag jogszabályi hivatkozással vonhat meg tartózkodási engedélyt, nem önhatalmúlag.
A beutazási kérelmeket egyébként az Országos Rendőr-főkapitányság bírálja el, és a jogvita a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal van ebben az esetben.
Végül a képviselő úr azt kérdezi, hogy tudom-e – igen, a gazda szeme hizlalja a jószágot. Ehhez annyi megjegyzésem van: ez csak abban az esetben lehetséges, ha nem nézünk mindig mindent – még kínaiak ürügyén sem – ferde szemmel. (Derültség, taps a jobb oldalon.)
