MÓZS JÓZSEF (KDNP)
MÓZS JÓZSEF (KDNP)
MÓZS JÓZSEF (KDNP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Azon kérdésről kívánok a frakció nevében szólni, amely nem számít újnak előttünk, mégsem jutott nyugvópontra ez idáig. Ami szólásra késztet, a Kapu című kiadvány utolsó számában megjelent írásmű. Lényegében azzal foglalkozik, közülünk hány ember rendelkezik vitatható erkölcsi egzisztenciával. Mindaddig lehetséges hasonló írásokat publikálni, míg az úgynevezett ügynöktörvényt el nem fogadja az Országgyűlés.
Ezen törvényjavaslat előzményei hosszabb időre nyúlnak vissza, mivel a kormány-előterjesztés mellett létezik hasonló tárgyú ellenzéki indítvány is. Mindebből arra lehet következtetni, hogy látszólag egyetértés van a múlt ügyeinek lezárását illetően, legalábbis ami a kompromittálódott személyek közéletből való eltávolítását illeti. Így nehezen értelmezhető a törvény megszületésének halasztódása. Cseh és Szlovákiában, valamint Németországban a rendszerváltozás hasonló törvényeivel kapcsolatban állnak rendelkezésre tapasztalatok. Nem túlzás azt mondani, a korábbi hatalom elemi érdeke volt az általa zsarolható embereknek az akkori ellenzéki pártokba való küldése, részben a befolyásolás, részben az információszerzés okán. Mindez könnyen lehetséges volt, mivel a résztvevők kevéssé ismerték egymást mind Budapesten, mind vidéken.
Néhány érvet kívánok említeni, amelyek álláspontunk szerint az úgynevezett ügynöktörvény mielőbbi meghozatalát támasztják alá. Feltehető a kérdés, mely szervezetnek vagy csoportnak van módja ismerni és felhasználni a többiek "feketepétereit". Vélhetően ez a csoportosulás nem az értelmi fogyatékosok szövetsége. Feltehető az a kérdés is, melyik országba kerülhettek zsarolásra alkalmas információk. Vélhetően ez az ország nem Luxemburg vagy valamelyik hasonló.
A kérdés erkölcsi oldala is megkerülhetetlenül fontos. Politikai történések némely irracionális eleme magyarázatot nyerhetne mind Budapesten, mind vidéken.
Nyilvánvalóak a nehézségek is. A dokumentációk állítólag hiányosak, esetleg manipuláltak, mégsem mondható, hogy nincs lehetőség semmit tenni ebben a dologban. Hamis az az érv is, ami a gazdasági törvényekre hivatkozik az erkölcsi meggondolások mellőzése érdekében. Az érintetteknek sem érdeke, hogy kiderüljön végre, ki kicsoda valójában. Vaskos meglepetések várhatók, ahogy Csehszlovákiában és Németországban is, mégis azt kell mondjuk, a magyar politikai életnek mielőbb át kell esni ezen az erkölcsi tisztuláson. Ezzel tartozunk önmagunknak, a választóinknak, akik nevében eljárunk, valamint felelősségünk van a politikai tevékenység tisztességének helyreállításában is. Köszönöm. (Taps a jobboldalon.)
