KATONA KÁLMÁN (az MDF képviselőcsoport vezérszónoka)
KATONA KÁLMÁN (az MDF képviselőcsoport vezérszónoka)
KATONA KÁLMÁN (az MDF képviselőcsoport vezérszónoka) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Korszerű informatika nélkül még sehol nem sikerült a gazdaság fellendítése. Tudatosan mondok informatikát és nem telefoniát, mert ennek a törvénynek csak kis szelete foglalkozik a telefon kérdésével, igazi célja a teljes informatikai szektor szabályozása.
Nagy késésben vagyunk ennek a törvénynek meghozatalánál. Ugyanakkor be kell ismernünk, jó, hogy nem született meg egy évvel ezelőtt, mert azóta lényeges szemléleti változáson ment keresztül a távközlési szakma.
Előadásomban abból indulok ki, hogy képviselőtársaim elolvasták a törvénytervezetet, így annak részletezésével nem foglalkozom. Ez a törvényjavaslat hosszabb időre készült, lehetővé téve gyakorlatilag bármilyen versenyhelyzet kialakulását a szolgáltatók és a közszolgáltatások területén és azok szabályozását.
Ilyen keretek között fokozott jelentősége van a távközléspolitikának, amelynek elkészítése a törvényjavaslat szerint a Kormány feladata, de jóváhagyása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A Kormány távközléspolitikája elkészült, tudomásom szerint rövidesen jóváhagyja a Kormány és beterjeszti a Parlament elé.
Néhány szót szeretnék szólni arról, mit jelent a verseny a távközlésben.
Semmiképpen sem közvetlenül a fogyasztóért folyik, mivel egyelőre értelmetlen pazarlás lenne egy lakásban, de még egy városban is két szolgáltató jelenléte. Ezt figyelembe véve verseny a szolgáltatás jogáért, illetve a megszerzett jogok birtokában az egyes szolgáltatók között lehetséges.
Az állam feladata a közcélú távközlési szolgáltatás biztosítása. Ennek egyik eszköze a koncessziós szerződés. A koncessziók bizonyos fokú védelmet nyújtó, jogokat adó és kötelezettségeket kirovó sajátos működési engedélyek. A távközlésben hosszú távra szólnak, 10–35 év között, noha bizonyos jogok, például a monopoljog vagy kötelességek tekintetében egyéb időtartamok is szerepelhetnek. Ennek értelmében előfordulhat, hogy 30 évre kap koncessziót valaki, de csak hat évre monopoljogot, és utána lehetővé válik egy vagy több másik szereplő megjelenése a piacon.
A koncessziós szerződések fejlesztési és minőségi követelményeket is megfogalmazhatnak az üzemeltetővel, szolgáltatóval szemben. A koncessziós szerződés a piacszabályozás eszköze is. A miniszter ezen keresztül tudja szabályozni szolgáltatásonként a szereplők számát, a monopolhelyzet fenntartását vagy megszüntetését és a hazai távközlési szolgáltatóipar védelmét. A tervezet felsorolja a koncesszióköteles szolgáltatások körét. Ez a felsorolás helyénvalónak látszik, talán az országos közcélú kapcsolt adatátviteli szolgáltatás idesorolása nem indokolt.
Hol kell megjelenni a koncessziókiírás részletes szabályainak?
Semmi esetre sem a törvényben. Részben azért nem, mert ágazatonként más és más követelmények vannak, részben pedig azért nem, mert a túlzott részletesség mindig a törvény időállóságának rovására megy.
A koncesszió részletes leírási szabályait, amihez remek anyagot kaptunk az Önkormányzatok Informatikai Szövetségétől, kormányrendeletben kell megfogalmazni. Itt kell messzemenően figyelembe venni alapelvként a kiszámíthatóságot, az esélyegyenlőséget, az elmaradott térségek fejlesztését és így tovább.
Mint köztudott, az angol telefonia területén két nagy szolgáltató működik. Az egyik a British Telecom, a másik a Mercury. A Mercuryt azzal a céllal hozták létre, hogy megtörje a British Telecom monopóliumát. Miért mondom el mindezt? Azért, hogy megmutathassam ezt a könyvet, amely a Mercury működési feltételeit előírja, ebben van minden lényeges kérdés, feltétel, jog és kötelesség és nem a távközlési törvényben.
A törvény legyen alkalmas a változó feltételekhez alkalmazkodó távközlési politika megvalósítására. Az előttünk lévő tervezet ilyen. Ilyen szempontok alapján készült, de még nem minden szempontból mondhatjuk el róla, hogy megfelelő.
A teljesség igénye nélkül ismertetem azokat a lényeges kérdéseket, amiben a törvénytervezet véleményünk szerint változtatásra szorul.
Az első az alaphálózat kérdése.
A kizárólagos állami tulajdon körében tartásról már szóltam, ezt nem kívánom elismételni. Amennyiben a tisztelt Ház elfogadja, és most már el is fogadta, hogy nem szükséges az alaphálózatot külön kezelni, akkor a tervezetet ebből a szempontból át kell vizsgálni. Példaként említem, hogy a távközlési alaphálózat szétválasztása közcélú távbeszélő szolgáltatástól ebben az esetben értelmetlen.
A másik lényeges kérdés annak a feltételnek eltörlése vagy módosítása, mely szerint a távközlési szervezetek csak saját tulajdonú hálózatokon keresztül nyújthatnak közcélú kapcsolt távbeszélő szolgáltatásokat. A szolgáltatóknak nem szabad előírni, hogy csak saját hálózatukon keresztül szolgáltathassanak, meg kell hagyni számukra, hogy belátásuk szerint dönthessenek arról, saját vagy bérelt hálózatot használnak. Véleményünk szerint az is elegendő lenne, ha a távközlési szervezeteknek működési és nem tulajdonosi joguk lenne a hálózatra. A tulajdonláshoz való ragaszkodás kizárná a vagyonbérlésen alapuló hatékony és vonzó finanszírozás technikáját.
A harmadik: a szükségtelenül korlátozó összekapcsolási lehetőségek eltörlése.
A javaslat megtiltja a külön célú hálózatok összekapcsolását. Általában azt mondhatjuk, hogy egy igényközpontú szolgáltatás esetén a magánhálózatokat inkább ösztönözni kellene, és megengedni, hogy szabadon összekapcsolhassák szolgáltatásaikat megfelelő tarifa kiszabása mellett. Ismétlem tehát: megfelelő tarifa kiszabása mellett.
Negyedikként egy nagyon fontos kérdést említek, és ez a távközlési alap. A korábbi törvénytervezetekben szerepelt, a Parlament elé terjesztett változatból hiányzik, és ez nagy hiba, amit pótolnunk kell.
A távközlési alap nélkülözhetetlen feltétele az elmaradt térségek fejlesztésének, nekünk pedig kiegyenlített szolgáltatás a célunk. Tehát szükség van egy olyan pénzügyi alapra, ahol összegyűjtik, kezelik azokat a pénzeket, amelyek alkalmasak a távközlési piac egyenlőtlenségeinek kompenzálására, a keretfinanszírozásra. Ebbe az alapba kell betenni az átlagosnál jobban jövedelmező területek elvonásait, a távközlés privatizációja után állami tulajdonban maradó távközlés osztalékát, a koncessziós bevételeket és középtávon a privatizációs bevételek egy részét.
Ezeket a forrásokat a távközléspolitikában kell pontosan meghatározni, a törvénybe csak annyit kell betenni, hogy legyen egy ilyen alap és ki kezelje.
Az ötödik kérdéskör a távközlés műszaki kérdéseit általában szabályozó technológia kérdése.
A frekvenciagazdálkodásról szóló törvénytervezet, amely későbbiekben kerül tárgyalásra, a vezeték nélküli technológiával foglalkozik, míg a távközlési törvény a többivel. Ez a kettősség oda vezethet, hogy adott esetben egységes szolgáltatás nyújtásához két törvény alapján két hatóságnál kell engedélyeket beszerezni.
Ez a helyzet fennakadáshoz vezethet, amely elkerülhető azzal, ha a két távközlési hatóságot, a Távközlési Felügyeletet és a Frekvenciagazdálkodási Intézetet egy irányítás alá vonjuk.
Fontos kérdés ennek az összevont hatóságnak az irányítása és függetlensége. Ugyanakkor határozottan szét kell választani a szabályozó tevékenységet a hatósági tevékenységtől.
A tervezet nem feledkezik meg az érdekvédelem kérdésköréről. Egyeztetési kötelezettséget ír elő a fogyasztókkal, a vállalkozókkal és az önkormányzatok érdekképviseleti szervezeteivel. A miniszter kötelességévé teszi a távközlés érdekegyeztetési fórumának létrehozását. Amit nem lehet a törvényben előírni, az, hogy legyenek érdekképviseletek, legyen, akivel a Kormány egyeztet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Senkit ne tévesszen meg az, hogy sok időt fordítottam a törvénytervezet hiányosságaira. Azért tettem, mert érdemesnek látom, mert ebben a tervezetben benne van egy igazán jó törvény lehetősége.
A tervezet dicséretét meghagyom az utánam szólóknak. Kérem, hogy segítsék elő egy korszerű, időálló törvény létrehozását és ezen keresztül a gazdaság fellendítését. Ne feledjék, hogy a XXI. század gazdag országai azok lesznek, amelyek legjobban kihasználják a XX. század információs forradalmát és ez most rajtunk is áll. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
