MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bős-Nagymaros ügyében kértem és köszönöm a szót a Kormány nevében. A kialakult helyzetről szeretnék röviden tájékoztatást adni.
Az Országgyűlés és a Kormány teljesen harmonizáló állásfoglalása ismert. Ennek lényege röviden: előkészíteni azt a háromoldalú, tudományos-szakmai vizsgálatot, amelyben a harmadik oldalt az Európai Közösség szakértői, tudósai jelentenék, azt a vizsgálatot, amelynek eredményeként a két kormány az ajánlások alapján kétoldalú megállapodásban döntene az államközi jogvitáról.
A vita feloldásmódját illetően természetes állapotra kellett törekedni arra nézve is, ehhez képest természetes állapotra, hogy tudniillik a vizsgálat hat hónapja alatt az a bizonyos C változat és az arra vonatkozó munkálatok ne folyjanak, mert az az ökológiai veszély továbbvitelét jelentené és a nemzetközi jog sérelmét, Magyarország területi integritásának sérelmét.
E tárgyban fordult a magyar Kormány a csehszlovák kormányhoz, azt is jelezve, hogy ha a harmadik ilyen kérés után ismételten elutasítanák a magyar javaslatot, akkor a magyar fél abba a helyzetbe juttatottnak érzi magát, hogy kénytelen lesz felmondani az 1977. évi szerződést.
Ezen országgyűlési határozat után a következő főbb események történtek, ezekről szeretnék röviden tájékoztatást adni.
Az egyik a magyar Kormány erőfeszítései a nemzetközi diplomáciai szinten, hogy bemutassa, érzékeltesse a magyar álláspont lényegét, és – ezen túlmenően – támogatást szerezzen ahhoz, hogy a csehszlovák fél működjék közre a munkálatok felfüggesztésével a háromoldalú vizsgálatokban, hogy azok sikerre vezessenek.
Ezek a diplomáciai erőfeszítések, amiket a Kormány tett, általában pozitív reakcióval, jelentős szimpátiával jártak. Általában az volt a reakció, hogy fontosnak tartják a magyar és a csehszlovák fél kezdeményezését, hogy létrejöjjön ez a háromoldalú vizsgálat, és annak eredményeként megbízhatóan dönthessen a két kormány az államközi jogvitában.
A válaszok Major miniszterelnöktől, Wranitczky kancellártól, Kohl kancellártól, Mitterrand elnöktől, Lubbens holland miniszterelnöktől, Andriessentől, aki – mint ismeretes – az Európai Közösség alelnöke, külügyminisztere. Ezek a válaszok ilyen pozitív reakciót hordoznak. Egyike-másika mélyebbre megy, és komoly aggályát fejezi ki afelől, hogyha egyoldalúan kerülne, vizsgálat nélkül üzembehelyezésre a BNV valamelyik létesítménye. Kohl kancellár például miniszterelnökünkhöz írott válaszában kifejezetten hangsúlyozta, üdvözlendő, hogy Magyarország és Csehszlovákia megállapodott – minthogy ebben megállapodtunk – hogy a project lehetséges ökológiai következményeit az elkövetkező hat hónapban gondos vizsgálatnak vetik alá. A további lépéseket a vizsgálat eredményétől függően kellene megtenni.
A legbehatóbb Andriessen alelnök úr levele volt, ami érthető, mert az EK hozzájárulását és együttműködését kértük ebben a háromoldalú vizsgálatban. Az ő válasza, amelyet megküldött a csehszlovák kormányfőnek és a magyar kormányfőnek is – ennek a válasznak a főbb elemeit szeretném nagyon röviden ismertetni.
A bizottság kész arra, hogy részt vegyen és elnököljön egy független szakértőkből és a két ország képviselőiből álló bizottságban. Ennek a bizottságnak az lenne a célja, hogy értékelje a terv tudományos és ökológiai hatásait, úgyszintén az erre alkalmazandó nemzetközi közjog vonatkozó szempontjait, amelyeknek alapján a két kormány kölcsönösen elfogadható megoldásra juthatna.
A bizottság elképzelhető bekapcsolódása a következőktől függene; és itt jön az a három feltétel, ami lényeges:
1. Egy közös levél vagy két hasonló szövegű levél kézhezvételétől, amelyben felkérnék a bizottságot, mármint az EK bizottságát a részvételre, és lefektetnék a bizottság munkájára vonatkozó alapfeltételeket vagy megbízást.
2. Annak elfogadásától, hogy az értékelés eredménye szolgálhatná a megegyezéses tudományos, ökológiai és jogi alapot az ezt követő döntéshozatalhoz.
3. A bizottság munkája alatt egyik kormány sem tenne semmilyen lépést, amely befolyásolhatná azokat az elképzelhető intézkedéseket, amelyeket a jelentés megállapításai alapján kellene megtenni.
Ez a levél elérkezett tehát mind a két kormányhoz, ezt követően, illetve az Országgyűlés állásfoglalását követően még a következő események történtek. A magyar Kormány ennek jegyében várta a csehszlovák kormány válaszát. Közben azonban negatív jelenségek mutatták, hogy ez a válasz feltehetően mégsem lesz pozitív. Ilyen volt például, hogy a csehszlovák tárgyalópartner, Carnogursky szlovák miniszterelnök kezdeményezésére, közte és köztem egy közvetlen megbeszélésre került sor, amiről a sajtó is tájékoztatott, amire abban a hitben mentem magam is, hogy valamilyen pozitív jelzést kapunk arra, hogy a válasz esetleg megnyugtató lesz számunkra.
A találkozó a vélemények ismételt kifejtésével zárult, illetve annak jegyében alakult, nem történt lényeges előrehaladás.
Egy további sajnálatos momentum volt a sajtóból ismert Androsch-akció, amelynek a lényege, hogy Androsch mint egy magáncég elnöke, a szlovák vízépítő vállalattal való megállapodásban arra vállalkozott, hogy konzorciumot szervez megfelelő erőforrások, hitelforrások biztosítása végett a mű csehszlovák, szlovák oldalon történő egyoldalú befejezéséhez. Tudomásunk szerint ez a pénz még nincs együtt, ilyen kötelezettségvállalás van csak egy magánvállalat elnöke részéről.
A magyar Kormány itt is akcióba lépett és megkereste az osztrák kormányt, jelezve, hogy rendkívül kellemetlen és negatív jelenség, hogy a vita, amely a lényeges fordulathoz közeledik, ennek jegyében egy ilyen akció születik osztrák részről, ha nem is osztrák állami részről.
Az osztrák kormány, az osztrák kancellár reakciója az volt, hogy természetesen osztrák részről, állami részről ilyen támogatást ez az akció nem élvez, így például kormánygaranciát sem fog kapni a kérdéses konzorcium keretében esetleg biztosítható hitelek mögé.
Ezek azok a negatív jelenségek, amelyek jelezték, hogy az a levél, amit régóta vár a magyar Kormány, feltehetően nem lesz pozitív. Mint a sajtóból ismeretes, múlt hét péntekén Calfa miniszterelnök levele megérkezett Antall József miniszterelnökhöz. Ennek a levélnek a lényege: egyrészről kritikai megállapítások az eddigi magyar magatartást illetően, egészen a felfüggesztéstől kezdve máig, másrészt azoknak az érdekeknek a felsorolása, amelyek miatt a csehszlovák fél úgy gondolja, hogy valamilyen formában az erőművet üzembe kell helyezni, és ami pedig a lényeget jelenti, tartalmazza azt a közlést, hogy a csehszlovák fél nem tud elállni a C variációs munkálatok folytatásától. Hadd olvassam el ezt a mondatot:
"A csehszlovák fél elegendő jóindulatot és készséget mutatott a tárgyalásokra, de ma már nem lehet tovább tekintettel a magyar fél részéről megnyilvánuló időhúzásra és halogatásra, ezért nem hagyhatja félbe az ideiglenes megoldással összefüggő munkálatokat. Nézetem szerint," – írja Calfa miniszterelnök – "amíg sor kerül a Duna elzárására, és ez a dátum 1992. október 31."
Ez a lényeges üzenete ennek a levélnek. Ezen idő alatt, ezen hat hónap alatt – mondja azért tovább – változatlanul támogatják a háromoldalú vizsgálatot, és a továbbiakhoz a háromoldalú vizsgálatokból indulnának ki, így szól a levél, a fogalmazás. De a háromoldalú vizsgálathoz szükséges hat hónap végén láthatóan a Duna elzárása be fog következni.
Ez a levél lényege. Ebben a helyzetben, miután múlt hét pénteken érkezett a levél, természetesen a Kormány tanulmányozza a levél egészét, amely egy viszonylag átfogó, hosszú levél, sok érvanyaggal és más, az ügy lényegéhez tartozó tartalmi elemekkel. A Kormány megfelelő előkészítés mellett az ökológiai szempontokra, a hajózási szempontokra, a nemzetközi hajózási szempontokra, az árvízvédelem szempontjaira, az ökológiai rehabilitáció szempontjaira tekintettel és mindenekelőtt tekintettel az Országgyűlés határozatára, előkészíti a maga döntését, amelyre feltehetően a következő ülések egyikén kerül sor.
Ezt tudnám most elmondani a Kormány nevében, amit kiegészítenék azzal, hogy a Kormány célszerűnek tartaná – ha elnök úr is egyetért vele –, hogyha az Országgyűlés az érintett bizottságok képviselőiből létrehozna egy ad hoc bizottságot, amely ad hoc bizottság a Kormánnyal együttműködve készítené elő ezt a döntést, amely nemcsak a Kormány döntése lesz, hanem az Országgyűlés döntésének materializálása is.
Úgy gondoljuk, hogy a jogi bizottság, a környezetvédelmi bizottság, a gazdasági bizottság és a külügyi bizottság egy-egy képviselőjéből vagy egy-két képviselőjéből alakulhatna ez az ad hoc bizottság, amely a Kormánnyal együttműködve a döntést, ezt a rendkívül fontos döntést előkészítené, amiről az Országgyűlést természetesen tájékoztatni fogjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
