SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én azt hiszem, olyan helyzetben vagyunk, hogy nem vagyunk helyzetben – azaz nem vagyunk döntési helyzetben. A költségvetési vita során a kormánytöbbség eldöntötte, hogy az önhibáján kívüli települések 2,5 milliárd forint körüli öszszeggel fognak rendelkezni ebben az évben. Nem tudom, hogy előtte felmérték-e, méricskélték-e, hogyan fog alakulni 1992-ben a települések sorsa. Lehet, hogy csökkeni fog e települések száma, amelyek önhibájukon kívül kerültek rossz helyzetbe. Lehet, hogy ebben az évben – tehát 92-ben – az energiaárak fognak csökkenni, vagy a működési költségek fognak csökkenni, és ezért nem lesz probléma a települések számára. Az is lehet, hogy a pénzügyi kormányzat majd a normatívák emelésére fog javaslatot tenni év közben, és így elég keretük lesz arra, hogy intézményeiket működtessék. De lehet, hogy kevés lesz ez a pénz, amit tavaly jóváhagytak – és akkor mi lesz? Milyen eredményt fog ez hozni? Mi a célja annak, hogyha kevés a pénz? Az talán, hogy átháruljon a felelősség, átháruljon az ütközés a településekre. Lehet viszont, hogy elég ez a pénz, és kiszámolták pontosan – akkor viszont nem lehet pontosan érteni, hogy miért szűkít az önkormányzati törvényhez képest is e javaslat, miért maradt ki az, amit Tarnóczky Attila képviselőtársam is mondott: az önállóság védelme. Talán nem fontos már az, hogy újabb és újabb önkormányzatok jöjjenek létre, nem fontos támogatni azokat a lakossági elhatározásokat, amikor maguk akarják kezükbe venni sorsuk irányítását, hogy erre a lehetőséget megkapják.
Az is kérdés, hogy miért kell a települések működését a vegetálás szintjére leszállítani. Nem hiszem, hogy célja lenne bármilyen törvénynek az – és ennek az Országgyűlésnek sem lehet az a célja –, hogy a jövőjüket legyenek kénytelenek felélni. Azt gondolom, hogy a költségvetésnek, a támogatásnak azt kell biztosítani, hogy ezek a települések teljességében tudjanak működni – tehát benne legyen a lehetőség arra, hogy fejlesszenek, hogy felújítsanak. Talán azt a példát lehetne mondani, ami a gépkocsira vonatkozik: lehet azt üzemeltetni úgy, hogy mindig csak a benzinkúthoz megy be az ember, hogy benzint vesz, és nem gondoskodik másról, nem tölt bele olajat, nem viszi el szervizbe, de előbb-utóbb tönkremegy. Azt gondolom, hogy az üzemeltetéshez, a működtetéshez az is hozzátartozik, hogy olajat töltsenek a kocsiba, és időnként szervizbe vigyék.
Nem tudom, miért kell szembeállítani, ha egy település hosszú távra gondolkodik, és miért kell feléletni velük a jövőjüket. Miért baj az, hogy ha egy település egyik infrastruktúrájának a fejlesztésére gondol, és, mondjuk erre pénzeket tartalékol. Tudom, el lehet ezt úgy intézni, hogy élje fel most, költse, mondjuk, az iskolára – és akkor jövőre az lesz, hogy az 1993-as költségvetésben az iskolája is ellehetetlenül, és az a cél, ami, mondjuk, a hulladékproblémát oldotta volna meg, az sem oldódik meg. Jövőre ezzel a két kérdéssel fog szembetalálkozni.
Nem tudom, hogy miért kell a különböző infrastruktúrákat szembeállítani, tehát miért kell esetleg egy iskola kárára a csatornát, vagy egy óvoda kárára a hulladékkérdést elrendezni – vagy fordítva. Azt sem tudom, hogy a jogszabály tervezői miért gondolják azt, hogy az önkormányzatok rosszul gazdálkodnak és pazarlók.
Tartalmaz a törvénytervezet egy olyan passzust, hogy ha az intézmények egyike 50% alatti kihasználtsággal működik, akkor az nem kaphat támogatást. Temészetesen, nagy átlagban lehet ez igaz. Az ember leül az íróasztalhoz, elbástyázza magát aktákkal, és szépen kiszámolgatja. Ki lehet számolni, hogy menynyit lehet megtakarítani egy intézményösszevonáson – de nem biztos, hogy látszik, sőt, biztos, hogy nem látszik annak a településnek az adottsága az aktahalom mögül. Nem lehet tehát megítélni azt, hogy azon a településen összevonható-e vajon az az óvoda, bölcsőde vagy iskola, hogy megoldható-e, hogy ahol csak 49% jár, onnan áttelepítjük egy másikba.
A települések nagy részében nem jár a sárga villamos, nem közlekedik a kék busz, és vannak olyan helyek, ahol az út is elég rossz, ahol ezek a szép autók nem biztos, hogy el tudnak menni. Gondolni kellene tehát arra, hogy vannak hátrányos helyzetű települések, olyanok, ahol nem azért tart fenn egy település két intézményt – egyiket kis kihasználtsággal –, mert úri passziója ez, hanem azért, mert nem tudja másképpen megoldani a feladatát.
A normatív cél- és kiegészítő támogatásoknak az a feladatuk, hogy ne legyen egyetlenegy település sem kiszolgáltatott. A nemzeti megújhodás programja úgy fogalmaz, hogy a támogatások célja az egyenlőtlen adottságokból eredő differenciák tompítása, hogy az állampolgárok elemi szükséglete minden településen kielégíthető legyen. De itt nem erről van szó, úgy ítélem meg. Itt a maradékelv érvényesül, tehát van egy keret, és ehhez a kerethez úgy kell szabályozni a törvényt, az igénylést, hogy ez a pénz elég legyen, függetlenül attól, hogy tényleg elég-e.
Hová vezet ez a helyzet? Oda vezet, hogy a hátrányos helyzetű települések még hátrányosabb helyzetbe fognak sodródni. Oda vezet, hogy ezeknek a településeknek fel kell élniük a jövőjüket, tehát azokat a távlati célokat, amikkel komfortosabbá akarják tenni, hosszú távra működőképessé akarják tenni a településeket, föl kell áldozniuk.
Azt gondolom, itt azt kellett volna tenni, és azt kellene tenni már a Kormánynak, hogy konkrétan, tételesen határozza meg a feladatokat, amiket az önkormányzatoknak el kell látni, amiket a legkisebb önkormányzatoknak is el kell látni, és tételesen fel kell sorolni, hogy milyen fedezetből, és hol itt az állam felelőssége. Ehelyett azonban a Kormány arra kér felhatalmazást, hogy ha véletlenül több település sodródik nehéz helyzetbe, és több az igény, akkor arányosan csökkentse. El lehetne fogadni ezt, hogyha a Kormány arra is javaslatot tenne, hogy az önkormányzatok is arányosan csökkenthetik a kötelező feladatok ellátását, tehát kevesebb állampolgár számára biztosítanak iskolát vagy egyéb feltételeket. Ezzel a felhatalmazással azonban nem él a Kormány – nem is élhetne. Akkor viszont úgy gondolom, hogy ez a másik felhatalmazás nem igazán tisztességes.
Az önkormányzati törvény indokolásának első mondata úgy fogalmaz, hogy a jogállam megfelelő önállósággal rendelkező, demokratikusan megalakított és működő helyi önkormányzatokban lelheti meg a tartópilléreit. Én azt gondolom, hogy másfél évvel a törvény jóváhagyása után, ha egyes kövecskék meglazulnak abban a tartópillérben, akkor azokat nem kirugdosni kell, hanem megerősíteni, megfelelő, erős kötőanyaggal, és nem csirizzel befandlizni.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
