PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ilyen lírai hangulat után nagyon nehéz lesz visszazökkenni a mindennapok, a hétköznapok gondjaiba, mégis kérem rövid időre figyelmüket.
Átalakuló világban élünk, indulatok borzolják a kedélyeket, nyugtalan az ország. Lassan félidejéhez érkezik az évtizedek után most először szabadon választott Parlament és Kormányának munkája. Rendhagyó történelmünk rendhagyó szerepvállalásra kényszerít bennünket, és azt hiszem, nem kivétel ez alól senki sem. Valamennyien naponta kényszerülünk szembenézni új feladatokkal, új kihívásokkal. A félidő mindig a számvetések és az értékelések jegyében telik el, és az értékelés megejtése után kell meghatározni a hátralévő ciklus feladatait.
Az államkapitalizmus ellehetetlenült, és működésképtelenné vált. A régi rendszerben az állam tulajdonlása 90% körül mozgott, ami indokolttá tette az ellenőrzések különböző szintű és tartalmú működtetését. Az állami tulajdon tudatos leépítése és az új tulajdonosi kör kialakulása napjainkban játszódik le. A privatizációt biztosító jogszabályok megalkotása is most folyik, és talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a Parlament kétéves működésének egyik legnagyobb horderejű döntése előtt áll. Valamennyien tudjuk, hogy az állami javaknak magánkézbe kerülése kívánatos és szükségszerű jelenség, hiszen ez jövő boldogulásunk záloga. Azt is tudjuk, hogy a tulajdonlásban bekövetkező változások során nem lehet megvalósítani a teljes esélyegyenlőséget.
Nem lehet megakadályozni, hogy a privatizációs folyamatokból a társadalom egyes tagjai előnyösebb helyzetbe kerüljenek másokkal szemben, így helyzetüknél fogva, nyugodtan mondhatjuk, haszonélvezőivé válnak a változásoknak.
A társadalomban bekövetkező változások azonban mindig felkavarják az állóvizet. Évszázados tapasztalatok igazolják, hogy a nagy változások idején megjelennek a gátlástalan kalandorok és harácsolók, az ember rossz tulajdonságai közül előtör a kapzsiság, a mások fölé kerekedés nem kívánatos igyekezete. Így alakul ez mostanság is, amikor a javak megszerzésének lehetősége csillan meg a társadalom tagjai előtt.
Mindenki érzi, hogy most dől el, méghozzá úgy tűnik, hosszú időre, ki lesz gazdag, és kik lesznek azok, akiknek kevesebb vagy esetleg semmi sem jut az osztozkodásnál. Erre tekintettel valamennyiünknek kimondhatatlan nagy felelősséget kell éreznünk, hogy a folyamatokat nem szabad minden kontroll nélkül szabadjára engedni. A gátlástalanság, a kapzsiság, a javak minél nagyobb tömegben való megszerzésének mohó vágya elvakítja az embert, süketté teszi, további békétlenséget, ellenségeskedést idéz elő az emberek között. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mások leigázása útján nem lehet békés és boldog az ember, a társadalom.
A privatizációs folyamatok lebonyolításának jogi intézményrendszere biztosítható, erre alkotmányos jogállamiságunk kellő garancia. Nem lehet azonban mindent az alkotmányos jogállamiság formális szemszögéből vizsgálni, mert előfordulhat olyan is, hogy egy-egy folyamat megfelel ugyan az Alkotmány és a jogszabályok írott betűjének, de nem egyeztethető össze a társadalom természetes igazságérzetével, az emberek lelkéből táplálkozó erkölcsi normákkal.
Teljes egyetértés van abban a kérdésben, hogy az embert és a társadalmat nyomorító évtizedek a legnagyobb pusztítást az erkölcsi értékek lerombolásával követték el. A régi–új erkölcsi rend újjáépítése sokkal nagyobb munka lesz, és lényegesen hosszabb időt vesz igénybe, mint a gazdaság talpraállítása. A kettő közötti összhang nem teremthető meg sajnos egyszerre és egy időben. Egy egész ország várja tőlünk a most zajló folyamatok tisztaságának őrzését.
A Kereszténydemokrata Néppárt elhatározott szándéka, hogy felvállalja az erkölcsi értékek megőrzésével járó feladatokat. Az elkövetkezendő törvényalkotások során olyan garanciákat kívánunk érvényre juttatni, ami lehetővé teszi egy olyan ellenőrzés kialakítását, hogy az egész társadalom betekintést nyerhessen a privatizációs folyamatokba. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenkinek joga és lehetősége legyen meggyőződni arról, hogy a változások nem mások kárára, hanem valamennyiünk javára történnek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
