UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Majdnem este fél 8 van, és 7 óráig tartott volna ma az ülésünk. Nagyon röviden szeretném a 4770-es számon beadott módosító indítványom mellett azt a 3-4 mondatot elmondani, amivel meggyőzöm majd önöket, hogy a holnapi szavazásnál megszavazzák.
Az eredeti törvénytervezet a legmagasabb árak közé, hatósági árak közé bevette a nem önkormányzati tulajdonú lakások települési önkormányzat képviselő-testülete általi hatósági ár megállapítását is. Módosító javaslatom arra irányul, hogy ez maradjon ki.
Itt azokról a magánlakásokról van szó, amelyeket kényszerbérbeadók kényszerbérlőknek adnak ki. Az Alkotmánybíróság az elmúlt egy évben lakásügyek, lakásviszonyok, bérleti viszonyok kapcsán két határozatot hozott, és ebből idéznék röviden. Tehát az az állításom, hogy amennyiben az eredeti törvénytervezetben benne hagyjuk a nem önkormányzati, tehát magántulajdonú lakások hatósági ármegállapítását, ebben az esetben bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhat, és hasonló érveléssel hatályon kívül fogja helyezni az Alkotmánybíróság, amelyet hasonló ügyekben indoklásképp most idézni szeretnék: "A lakásbérlet olyan jogviszony, amelyre a piacgazdaságnak és a versenyszabadságnak alkotmányos elvei érvényesülnek." – Alkotmány 9. §-a. – Nincs az állampolgároknak alkotmányban biztosított joga arra, hogy a lakásbérleti jogviszonyokban a piacgazdaságnak megfelelően kialakuló értékviszonyokhoz képest a lakbérkikötésnél a másik szerződő fél rovására kedvezményt kapjanak.
Tehát nem lehetséges magántulajdonú lakásoknál, hogy a tulajdonosok a bérlőkkel szemben hátrányba szoruljanak.
Ugyanakkor fölvetődik az a probléma, hogy azok az emberek, akik ilyen lakásban laknak, ha piaci lakbért állapítanak meg nekik, akkor nem fogják tudni kifizetni, és nem fogják tudni megfizetni ezt a lakbért. Tehát fölhívja arra a figyelmet ez a fajta megoldási javaslat, amit a Kormány beterjesztett, hogy az elmúlt másfél évben a hiányzó lakástörvény nem került a tisztelt Ház elé. A hiányzó lakástörvénynek a jelenlegi tevezete úgy orvosolná ezt a problémát, hogy a kormányzat és a települési önkormányzat együttesen biztosítaná ezeknek az embereknek a lakásmegoldását.
A jelenlegi megoldás azt jelenti, hogy a Kormány a felelősséget és a terhet a települési önkormányzatokra próbálja hárítani, illetve a lakások tulajdonosaira.
Miután a települési önkormányzatok egy része nincs abban a helyzetben, hogy meg tudná oldani annak a 300–500 családnak a problémáját, akik kényszerbérlők, ezért értelemszerűen élnének ezzel a lehetőséggel, és korlátozzák, maximált árat állapítanának meg, ami azt jelenti, hogy ezeknek a lakásoknak a tulajdonosaira terhelnénk az összes terhet, azokra a tulajdonosokra, akik egyébként 20–30–40 éve viselik ezeket a terheket.
Utoljára szeretném még az Alkotmányt idézni, vagy pontosabban az Alkotmánybíróság idézi az Alkotmányt. Ugye, önök emlékeznek arra, hogy az Alkotmány nem tartalmazza a szociális piacgazdaság, csupán a piacgazdaság formát foglalja magába. Idézem az Alkotmánybíróságot: "Alkotmányos alapjog az, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonságra." Az Alkotmány 70/E §-ának (1) bekezdése: "A vizsgált jogszabálynak a piacgazdasági értékviszonyokhoz közelítő rendelkezése a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogtól független. A szociális biztonság egyéb eszközökkel érhető el. A 70/A §-ban írt okok esetén: például öregség, betegség, az ellátáshoz való jogot a Magyar Köztársaság a társadalombiztosítás és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg" – tehát nem a hatósági árak rendszerével. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
