TORGYÁN JÓZSEF, DR.
TORGYÁN JÓZSEF, DR.
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP 12 tagú képviselőcsoport): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! Lényegében ugyanazzal a kifogással kell kezdenem az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottakkal kapcsolatban előterjesztett törvényjavaslat kritikáját, mint amelyet a semmisségi törvénnyel kapcsolatban is kifejtettem.
Nevezetesen fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a jogtalanul megfosztás és a kárpótlás önmagukat kizáró fogalmak. Ha ugyanis jogtalanul fosztottak meg valakit bármitől is, akkor nem kárpótlás jár a jogtalanul megfosztottnak, hanem teljes reparáció, tehát teljes kártérítés. Olyan helyzetbe kell hozni a megfosztottat, mint hogyha a jogsérelmet a terhére el sem követték volna.
Na most már ettől a jogelvtől eltérni nem lehet. Tehát ez egy olyan elvi kérdés, amelyet nem lehet áthágni, mert félelmetes következményei lennének annak, hogyha ezt a jogelvet mi áthágnánk.
Legyen szabad mindjárt arra hivatkoznom, hogyha ez megtörténhetne, akkor diszkrimináció következne be a köztörvényi elítéltekkel, felmentettekkel szemben a politikai elítéltek, életüket, szabadságukat vesztett személyekkel szemben, de ugyanilyen diszkrimináció következne be a korábbi politikai elítéltek, felmentettek vonatkozásában, hiszen legyen szabad hivatkoznom büntető eljárásjogunkra, amely a felmentés esetén az eredeti állapot helyreállítását rendeli el lényegében a kártérítés vonatkozásában. Ugyanis a büntető ítéleteknek mellékkihatása – idézőjelben kell ezt a fogalmat használnom, hogy mellékbüntetése volt a teljes vagyonelkobzás is, márpedig a törvényjavaslat szerint a vagyon visszakapása helyett csak egy kárpótlás van kilátásba helyezve, ami viszont a Magyar Köztársaság Alkotmányába ütközik. Hiszen az egyrészt visszamenőlegesen hátrányosabb rendelkezést jelent, mint az állampárti időszak alatt hozott törvények kapcsán történő felmentés következtében járt volna. Tehát ott visszakapta volna a vagyonát, itt csak kárpótlást kap.
Én úgy gondolom, hogy ezek azért is lehetetlen következményekhez vezető rendelkezések, mert gondoljunk bele abba, hogy tulajdonképpen ha ezt a törvényt elfogadjuk, évezredes jogi és erkölcsi megítéléseket fogunk sutba dobni, áthágni. Hát, ha egyszer jogtalan volt a szabadságvesztés, jogtalan volt az élet elvétele, akkor annak az anyagi következményei miért kell, hogy hátrányosak legyenek a jogtalanságot elszenvedővel szemben? Kérdezem én: a jogosulatlanságot akkor tetézzük jogosulatlansággal? Vagy a másik oldalról nézve, hogy mindenki számára világos legyen: ugye, ezek a jogtalan hátrányok általában úgy következtek be, hogy mondjuk egy ávós vagy egy párttitkár, vagy az állampárt egy kiemelkedő személyisége kinézett magának egy villát, egy vagyontárgyat, megirigyelte attól, aki bent lakik, feljelentette, hogy az a nép ellensége, azt elhurcolták, agyonverték, meghalt, vagy – csak ha szerencséje volt – szabadságvesztéssel úszta meg.
Most ezekben az esetekben, ha a tisztelt Ház elfogadja az előterjesztést, akkor tulajdonképpen legalizálja a hibás szerzést, mert az ávósnak a szerzése az évezredes jogfelfogás szerint hibás szerzésnek bizonyul. Na már most, hogyha ezt a hibás szerzést mi legalizáljuk, akkor egy másik évezredes jogi és erkölcsi normát is megszegünk, nevezetesen, hogy a jogtalanság nem lehet forrása anyagi haszonnak.
Hát, elnézést kérek, legyen szabad arra rámutatnom, hogy még a mezopotámiai törvénykezéssel is szembenáll ez a törvényjavaslat, és ez nem pénzkérdés. Azért nem pénzkérdés, mert elvi kérdés ennek a törvénynek az elfogadása vagy el nem fogadása, mert ha évezredes törvényeket, erkölcsi szabályokat áthágunk, ebben az esetben megszűnik a jogunk arra, hogy mi törvényalkotónak nevezzük magunkat.
Sajnos, azért vagyok kénytelen ilyen keserű szavakat használni, mert nem lehet megközelítési mód az, hogy az államnak nincs pénze. Én nagyon jól tudom, hogy az államnak nincs pénze. De miért az ezerszeresen megszenvedettel szemben kerül ez megint előtérbe, hogy az államnak nincs pénze? Miért azzal szemben, aki már egyébként is hihetetlen szenvedéseken ment keresztül a jogosulatlanság következtében? Tehát erkölcsi alapunk nincs effajta megközelítésre.
De tulajdonképpen, ha ezt a helyzetet én a mi hatályos Alkotmányunkhoz hasonlítom, akkor rá kell arra mutatnom, hogy ez ütközik a Magyar Köztársaság Alkotmányának 55. § 3. pontjába, 57. § 4. pontjába, de éppúgy ütközik ez az előterjesztett törvényjavaslat az Alkotmánybíróság 66/1991. számú határozatába, mert hiszen az Alkotmánybíróság külön foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, és mi a törvényjavaslat elbírálásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Alkotmánybíróság döntését.
De ha az áldozatok oldaláról vizsgálom meg az előterjesztést, akkor azt kell, hogy mondjam: azért sem lehet elfogadni ezt az előterjesztést, mert az áldozat oldaláról nézve nem lenne érdemes nemes célokért küzdeni, ha a jogtalanság elkövetőjét fogom azzal jutalmazni, hogy a rendezésnél az ő hibás szerzését is elismerem és utólag legalizálom. Tulajdonképpen rosszabbat teszünk, mint ha nem adunk kártérítést, mert megfosztjuk a lehetőségtől a jogosulatlanságot elszenvedőt, hogy valaha is reménye legyen arra, hogy a jogtalanságot helyre lehessen állítani.
Rá kívánok még mutatni arra, hogy igen fontos érdek fűződik ahhoz is, hogy akkor, amikor ebben a kérdésben döntünk, a tisztelt Ház vegye tekintetbe a következőket. Az előterjesztés 19. §-a kifejezetten kimondja: ha a terhelt a bűncselekményt 1989. október 23-a előtt követte el, és őt törvényességi óvás vagy perújítás eredményeként felmentették, a szabadságelvonás és az ehhez kapcsolódó vagyoni sérelem miatt kifizethető kártalanításra e törvényt kell alkalmazni. De kérdezem: hogyan? Hiszen a felmentő ítéletnek a természetes következménye az, hogy a jogtalan elítéltetés vagyoni mellékhatásai is annullálódjanak. Tehát ha egyszer a korábbi felmentés már biztosította a jogosulatlanul elítéltnek azt, hogy visszakapja a tőle jogtalanul elvett vagyont, akkor milyen jogcímen mondjuk ki mi most, 1992-ben, hogy: márpedig annak a rengeteg sérelmet szenvedett elítéltnek nem jár az, ami jár a bolsevik törvény szerint is.
Tehát én mindezekre tekintettel kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat a kifejtett okoknál fogva elfogadhatatlan, a politikailag elítéltek helyzete nem képezheti alku tárgyát. Ha jogosulatlanság történt velük szemben, a jogosulatlanságot helyre kell hozni és nem efelett alkudozni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kis taps.)
