FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elhangzott kérdésekkel kapcsolatosan a miniszterelnök úr a belügyminiszter urat kérte fel – mint a kérdésekben leginkább illetékes és kompetens minisztert – arra, hogy a választ adja meg. Ez a válasz a múlt hétre elkészült, akkor kellett volna elhangzani az interpellációnak is. Idő hiányában ma került erre sor. Miután Boross miniszter úr hivatalos úton külföldön tartózkodik, ezért helyette, az ő és a Kormány nevében én olvasom föl a válaszát. (Olvassa.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kis dilemmát okozott számomra Gadó György képviselő úr elhangzott interpellációja. Mindig nehéz a válasz, ha műfajilag nem az interpelláció tárgykörébe tartozó mondatokra kell reflektálni.
Az elhangzottak jelentős részét szubjektív elfogultság, túldimenzionáltság, önkényes minősítés jellemzi. Mit is állít képviselő úr? Szélsőjobboldali eszmevilágúnak minősíti a nem ellenzéki hangvételű újságok úgyszólván teljes körét. Személyeket nevez meg, akik szerinte faji vagy egyéb diszkriminációt jelentő kifejezéseket használtak vagy használnak. Jó részét általánosságokkal igyekszik bizonyítani. De mindez itt, a tisztelt Házban hangzik el, az ország nyilvánossága előtt, és aki ebből az interpellációból igyekezne közviszonyainkról véleményt formálni, a valóságos helyzettel szemben torz, szélsőséges és hamis képet kapna. (Közbekiabálások jobbról: Úgy van!)
Szélsőjobboldali veszélyekről szól képviselő úr, antiszemitizmusról, idegengyűlöletről és sok minden másról. Mindezért a Kormány, illetőleg a kormánykoalíció által teremtett légkört teszi felelőssé. Nyugtalanító ez a hangvétel. Nyugtalanító ez a szélsőséges minősítés. Nyugtalanító a Kormány számára, hogy miközben valamennyi polgára számára üldözésmentes életet és biztonságot kíván nyújtani, az érzelmek felkorbácsolásával ennek ellenkezője történhet vagy történik. (Helyeslés a jobb oldalon.) Megjelenik lelki szemeim előtt az a holocaust poklát megjárt idős ember, aki mostanáig otthonában ülve nyugalommal nézte a televíziót, és most, az interpelláció hallatán összerándul, félni, majd rettegni kezd. (Közbekiabálások jobbról: Így van!)
Sokan hordozzák idegrendszerükben az elmúlt fél évszázad során embereken és embercsoportokon, sőt, egész nemzeteken esett súlyos megpróbáltatások nyomait. Megnyugtatásuk feltételeinek megteremtése minden közéleti szereplést vállaló felelős politikus kötelessége. (Taps a jobb oldalon.) A megélt személyes sors iránti megértés mellett is erre különös nyomatékkal szeretném figyelmeztetni képviselő urat.
Mi történik a világban? Kaliforniában is feldúlnak zsidó temetőt, ifjak grasszálnak náci jelvényekkel az utcán, és antiszemita plakátot küldenek Győrbe. Németország keleti felén tömegével inzultálják a más színűeket. A leginkább befogadó és toleráns Svédországban ugyancsak atrocitásokról szólnak a híradások. De szólhatnék Franciaországról és másokról is.
Elhangzott-e egyetlen demokratikus európai parlamentben is, hogy ilyen jelenségekért a kormány vagy pláne a kormánykoalíció a felelős, mert működésével serkenti az ábrázolókat? Nem hiszem, tisztelt Ház, hogy a szabad szólás és a demokrácia bárhol a világon egy felrajzolt szélsőjobboldali jelkép miatt indokolttá teheti, hogy a felelősséget a kormányra hárítsuk. Ezeket a jeleket rosszallás közepette lemossák, felvilágosító munkát végeznek, a hatóságok pedig arra ügyelnek, hogy a közrendet és a közbiztonságot szélsőséges politikai szándékok – és nem csak politikai szándékok – ne veszélyeztessék. Így teszünk mi is.
A Kormány elnöke mintegy fél éve nyilatkozott e Házban, elítélve a szélsőségeket és azok minden megnyilvánulását. Azóta többször és több alkalommal nyilatkoztak e tárgyban kormánytagok. Sajátos elfogultság kell ahhoz, hogy valaki ezt nem hallja meg és ne vegye tudomásul.
Képviselő úr a miniszterelnök úrnak a Hadtörténeti Múzeumban elhangzott beszédét is bevonja negatív példatárába. Miután annak teljes szövege megjelent, és a Kormány elnöke a Parlamentben is nyilatkozott, az az érzésem, hogy itt – nemcsak az ön részéről – prekoncepciók és szándékolt félrehallások történtek. (Közbeszólások jobbról: Úgy van!) Ez a felfogás pedig nem érdemesít senkit, hogy jószándékú társ legyen egy vitában.
Képviselő úr a magyar belpolitika észrevett jobbratolódásáról is szól, ami szerinte hangsúlyt adott a szélsőjobboldali megnyilvánulásoknak. Nem tudom ugyan, mit ért jobbratolódáson. Azt is mondhatnám erre, hogy a magyar közvélemény nehéz történelmi korszakban tanulta meg, hogy a jobbra- vagy balratolódás milyen veszélyeket rejt magában. Viszont mind szélsőjobboldali, mint szélsőbaloldali tendenciák Magyarországon elsősorban akkor érvényesülhettek, ha a külső nagyhatalmi nyomás vagy megszállás megtalálta a belső hazaárulóit. (Taps a jobb oldalon.)
A magyar nép most irányíthatja a sorsát. A hatóságok működnek, és semmi okunk sincs feltételezni, hogy szélsőséges, alkotmányellenes irányzatok uralmi helyzetbe kerülhetnek. Erre a Kormány garanciát nyújt, mert a demokratikus szabadságjogok megőrzését feladatként őszintén és becsülettel felvállalta.
A Csendőrsors című könyvre, Mónus Áronra, a győri miniführerre hivatkozik. Ezekben az ügyekben feljelentésekre vagy anélkül a hatóságok megfelelő kezdeményezéseket tettek. Amikor interpellációjában az ügyészségek, a bíróságok vagy éppen az Alkotmánybíróság szerepkörét a Kormány illetékességi körébe vonja, nos, javasolnom kell képviselő úrnak az Alkotmány alapos tanulmányozását, és figyelmébe ajánlom a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus alapelveit.
A hat pontba foglalt kérdéseire ezek után a következőket válaszolom.
1. Mind a Nemzetbiztonsági Hivatal, mind a rendőrség figyelemmel kíséri, feltárja és törvényes eszköztár használatával felszámolja a szélsőséges politikai szervezkedéseket.
2. Nem alkalmazzuk a németországi alkotmányvédő hivatal ön által ismertnek vélt módszerét, a potenciális veszélyt jelentő csoportosulások viszont nem kerülik el a hatóságok figyelmét.
3. A Kormány nem tud és nem is akar a bíróságokra befolyást gyakorolni, pláne bírósági ügyekbe avatkozni. Figyelemmel lesz az Alkotmánybíróság döntésére, és addig sem engedi, hogy bármely közösség megítélésében túllépjék a jogrendünk által megjelölt határokat.
4. Képviselő úr feltételezi, hogy az Alkotmánybíróság a nemzetközi egyezségokmány és a békeszerződés előírásait figyelmen kívül hagyja. Ez veszélyes felfogás, és kétségessé kívánja tenni az Alkotmánybíróság jogértelmezési illetékességét. Ha ezt elfogadnánk, a magyar demokratikus jogrendbe vetett hit rendülne meg. Egyébként a Kormány – ha mégis szükséges – az Alkotmánybíróság döntése után vizsgálja meg, megvizsgálja, hogy keletkezett-e például jogalkotási kötelezettsége.
5. Politikailag, erkölcsileg és ha kell, név szerint is el kell ítélni az antiszemita, soviniszta, fajgyűlölő megnyilvánulásokat. Minden más, embereket és embercsoportokat érintő szélsőséges megnyilvánulást is el kell ítélni. Az ilyen személyek nem lehetnek kormánypártiak, ezért mind a kormánypártokra, mind a kormánykoalíciót támogatókra az ön sommás ítélkezése nem érvényes, és erre még végletes politikai elfogultság sem adhat magyarázatot.
6. A Kormány állást foglal az antifasiszta ellenállás mellett. Úgy vélem, ezt beterjesztett törvényjavaslatok is igazolják.
Nem foglal állást azonban azok mellett, akik vélt vagy valós ellenállási múltjukra hivatkozással szolgálták azt a hatalmat, amelynek négy évtizedes uralma gazdaságilag, erkölcsileg tönkretette az országot, és oly sok szenvedést okozott ennek a nemzetnek. (Taps a kormánypártok részéről.)
Azt a kérdést is felteszi, hogy elítéljük-e a Horthy-hadsereg Hitler szövetségeseként folytatott háborúját. Minden rossz célokért folytatott háborút elítélünk. Mindenkit elítélünk, aki idegen nagyhatalom szolgálatában a nemzet érdekei ellen cselekszik. Csak elválasztjuk a közkatonát a hatalomtól, és gondosan mérlegeljük azokat a politikai és hatalmi viszonyokat, amelyek közepette a rossz döntések megszülettek. Különválasztjuk a taktikázó és az országot menteni igyekvő kényszerlépéseket az idegen hatalmaknak való teljes behódolástól és az idegen katonaság behívásától egyaránt. (Taps a kormánypártok részéről.)
Tisztelt Képviselő Úr! Messzemenően méltányolva a személyesen megélt sérelmeket és sérüléseket, végül ismét fel kell tennem a kérdést: itt, az ország házában indokolt-e a szóban forgó kérdés ilyen módon való felvetése? (Közbeszólások a jobb oldalról: Úgy van!) Úgy vélem, sem külső, sem belső viszonyaink, továbbá az ország érdekei ezt nem indokolják. A rasszizmussal jellemezhető csoportosulásokkal szemben egyébként jelenleg hat eljárás folyik.
Kérem válaszom szíves elfogadását. (Nagy taps a kormánypártok részéről.)
