BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, hogy érvényes Für Lajos miniszter úrnak az a megállapítása egy másik interpelláció kapcsán, hogy a műfaj nem mindig alkalmas parlamenti kérdés, illetőleg interpelláció felvetésére. Kissé úgy érzem itt magam, gondolom, nem egyedül, mint egy népbírósági tárgyaláson egy háborús bűnös perében a népügyész vádbeszéde kapcsán.
Képviselő úr kérdésére vonatkozóan nem felel meg a valóságnak, hogy az Igazságügyi Minisztérium bekérte volna a bíróságoktól a törvényességi óvások során bűncselekmények hiánya miatt felmentettek és az egykori államellenes cselekmények miatt politikai üldözöttek folyamatban lévő ügyeit azért, hogy hátráltassa ilyen ügyekben a bírói döntés meghozatalát.
Ezzel szemben tény az, hogy a legfelsőbb bíróság elnökével együttesen vizsgálatot folytattunk az 1963 és 1989 között keletkezett államellenes bűncselekmények miatt folyt ügyekben. Függetlenül attól, hogy az ügyben törvényességi óvást emeltek-e vagy sem, és természetesen az volt a célja ennek a vizsgálatnak, hogy az 1963 utáni időszakra vonatkozó, itt a Parlamentben tárgyalandó törvény kidolgozását valamilyen tartalom alapján, valamilyen vizsgálat alapján előkészíthessük.
Arra a kérdésére, hogy van-e kapcsolat a jogszolgáltatási folyamatnak az imént említett félbeszakítása és a Parlament jelen ülésén tárgyalt és általam idézett című törvények kapcsán a kormányzati szándékok között, valamint hogy a bírói szuverenitásba államigazgatási úton történő beavatkozások azt célozzák-e, hogy előnyösebb kártérítést kizárjanak, azt mondom, hogy nincsen ilyen kapcsolat, és a jogi alapot, amit a képviselő úr 2. számmal jelölt kédésében, mármint hogy elvileg elfogadható-e, hogy az államigazgatási hatóság hátráltassa – éppen az Igazságügyi Minisztérium – a független bíróságok jogalkalmazó munkáját, azt tudom önnek mondani, hogy a Parlament által nemrégen 90 valahány százalékos többséggel módosított 1972. évi IV. számú törvénynek a 9. szakasz korábbi módosítása alapján, 9. szakasszal megállapított 51. szakasz c) pontja az igazságügy-miniszter feladatává teszi a jogalkotási feladatok ellátásához szükséges körben a bíróságok közreműködésével a jogszabályok hatályosulásának elemzését a jogalkotási feladatok ellátása végett.
Úgy gondolom tehát, hogy elfogadható, nemcsak elvileg, hanem jogilag is elfogadható, hogyha az igazságügy-miniszter a jogszabályok kidolgozása során a törvényelőkészítés munkájában a törvény adta felhatalmazás során kötelességét gyakorolja.
Természetesen semmiféle folyamatos bírósági ügyintézést nem gátol meg a képviselő úr által aggályosnak minősített intézkedés, hiszen a bírósági ügyviteli szabályzat világosan rendelkezik: valamennyi elküldött iratból vissza kell tartani az első- és a másodfokú ítélet kiadmányát, és ha van ilyen, a törvényességi óvás kapcsán született határozatot, tehát az ügyben intézkedni tud a bíróság, és köteles is az iratok esetleges vizsgálatra történt felterjesztését követően is.
Ami a kártérítések kérdését illeti, szeretnék rámutatni arra, hogy mindazon érintettek esetében, akiknek törvénysértő elítélését az eddig alkalmazásra került két semmisségi törvény már megsemmisítette, kárpótlásra jogosultak a 3413-as számú törvényjavaslat értelmében azt követően, ahogy azt a tisztelt Parlament majd eldönti.
Ettől függetlenül mindazok, akiknek ügyében perújítás vagy törvényességi óvás folytán már felmentő ítélet született, a jelenleg hatályos és az Alkotmánybíróság tegnap sokat idézett 66/1991-es számú határozatával is megerősítve a büntetőeljárás szabályai szerint fordulhatnak az első fokon eljárt bírósághoz az őket megillető reparáció megállapítása iránt.
Úgyhogy tisztelt Képviselő Úr, hogy vállalom-e ezekért a jogi és erkölcsi felelősséget: igen, vállalom, mint láthatja, jogi kötelességeim vannak ezzel kapcsolatban. Kérem, szíveskedjék a válaszomat így értékelni, és a súlyos diszkrimináció miatti aggodalmát, remélem, sikerült eloszlatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
