DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztel Ház! Hölgyeim és Uraim! A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitájában a FIDESZ parlamenti frakciójának álláspontját szeretném röviden kifejteni.
A kölönböző törvénytervezetek általános vitája során az egyes hozzászólók alapos, s bizonyos esetekben nehezen követhető, bonyolult érveléssel fejtik ki véleményüket a vita tárgyát képező tervezetekről. Jelen esetben szeretném elkerülni azt, hogy hosszadalmas érvelésemből esetleg nehezen lehessen kibontani a FIDESZ kritikai észrevételeit a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénnyel kapcsolatban, ezért a tisztelt Házban talán szokatlan tömörséggel szeretném összefoglalni véleményünket.
Hölgyeim és Uraim! Ez a törvényjavaslat rossz. Rossz, s ráadásul csalafintán rossz, mert egyes részeit, megoldási módjait elfogadhatónak tartjuk és támogatjuk, a törvény egésze azonban ebben a formában elfogadhatatlan számunkra.
Messzemenően egyetértünk a törvényjavaslat preambulumában olvasható kormányzati szándékkal, ami szerint a demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket politikasemleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék. A törvényjavaslat azonban az előbb idézett deklarációval ellentétben sem szellemiségét, sem a köztisztviselők jogállásával kapcsolatos alapintézmények szabályozási módját tekintve nem teremti meg a politikasemlegesség törvényi garanciáit. A rendkívül súlyosnak tekinthető kritikai állításomat néhány példával kívánom alátámasztani.
Először: a tervezet a szabályozás talán leglényegesebb elemeként egy jogszabályban meghatározott köztisztviselői előmeneteli rendszert hoz létre. A köztisztviselőt az egyes fokozatokba iskolai végzettsége és közszolgálati jogviszonyban eltöltött ideje alapján kell besorolni, majd azt követően az előrehaladás feltételeinek teljesítése esetén a köztisztviselő előmenetele alanyi jogként kerül meghatározásra. A szigorú előmeneteli rendszerben a köztisztviselő minél hatékonyabb munkavégzésének ösztönzése érdekében a javaslat lehetőséget teremt az egyes fokozatok közötti várakozási idő csökkentésére.
A javaslat a munkáltatói jogkör gyakorlójának ad felhatalmazást az egyes besorolási fokozatok közötti várakozási idő csökkentésére. Teszi mindezt úgy, hogy a várakozási idő csökkentésének lehetősége akkor adatik meg a munkáltatói jogkör gyakorlójának, amikor az általa a köztisztviselőről készített minősítés szerint a köztisztviselő kiválóan alkalmas minősítést kap, illetve akkor, amikor a köztisztviselő egyébként kimagasló munkát végez, aminek megítélése ugyancsak értelemszerűen a munkáltatói jogkör gyakorlójának hatáskörébe tartozik.
Másodszor: a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya határozatlan időre történő kinevezéssel létesül. Az így kinevezett köztisztviselőt a munkáltatói jogkör gyakorlója ugyancsak határozatlan időre megbízással, vezetői beosztásba helyezheti. Ez a vezetői megbízás azonban a megbízó részéről külön indoklás nélkül, bármikor visszavonható.
Harmadszor: a köztisztviselőt az előmeneti pályája során minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt a munkáltatói jogkör gyakorlójának minősítenie kell. A minősítés kötelező elemeit a törvény I. számú melléklete tartalmazza, ami szerint a munkáltatói jogkör gyakorlójának olyan, biztos kézzel és hideg fejjel megítélhető képességeket kell minősítenie, mindenféle indoklás nélkül, mint a köztisztviselő szorgalma, felelősségérzete, ítélőképessége.
Negyedszer: a felsőfokú végzettségű köztisztviselőnek a közigazgatási szerv tartósan kiemelkedő munkavégzése alapján különböző címeket – tanácsosi, főtanácsosi – adományozhat, ami által a köztisztviselő a két legmagasabb besorolási fokozatba kerül. A címek adományozásának szabályairól azonban semmit nem mond a törvény.
Az előbb felsorolt példákban említett döntéshozó, minősítést végző személyek a közigazgatási szervek vezetői, illetve a munkáltatói jogokat gyakorló személyek. Ők a közigazgatási szervek döntő többségében a politikai váltógazdálkodás alapján a választásokat követően a tisztségükbe kinevezett politikusok, illetve a különböző politikusok által kinevezési jogkörüknél fogva funkciójukba helyzett vezetők.
Nehéz ezek alapján politikai semlegességről beszélni akkor, amikor mind az előmeneteli rendszerben, mind az ahhoz szorosan kapcsolódó minősítés során, valamint a vezetői megbízások és a különböző címek adományozása esetén a javaslat a munkáltatói jogok politikusok és kinevezettjeik általi gyakorlása során semmiféle garanciát nem határoz meg, ezek a döntések az említett személyek diszkrecionális jogkörébe tartoznak.
Ráadásul a javaslat a közigazgatási és közszolgálati tanács létrehozásánál nemcsak az egész közigazgatás működésében, hanem a szabályozás esetében is nyílt politikai elemet tartalmaz, lévén ennek a tanácsnak a tagjait a miniszterelnök kéri fel – valamennyi tagját –, és ez az a tanács, amelyik valamennyi, a köztisztviselőket érintő jogszabály tervezetét előre, a köztisztviselők érdekében mintegy minősíti.
Ugyancsak rendkívül bizonytalanná teszi az egész köztisztviselői törvény működését az, hogy ennek a törvénynek a szervi hatálya a törvény elfogadása pillanatában nem derül ki, hiszen a törvényi felhatalmazás következtében a Kormány a törvény hatálybalépését követő 3 hónapon belül teszi közzé – csak kormányrendeletben – azoknak az intézményeknek a körét, amelyekre érvényes ez a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény.
Tehát a törvény elfogadásának pillanatában nem lehet azt még tudni, hogy tulajdonképpen ki is egész pontosan, aki köztisztviselőként dolgozik, és ki az, aki nem dolgozik köztisztviselőként.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban is, ahogyan azt a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban megtettem, szólnom kell a munkaviszonyok egy, illetve több törvényben való szabályozásának problémájáról.
A Kormány, amint ezt a Munka Törvénykönyvére vonatkozó törvényjavaslat előterjesztésekor a munkaügyi miniszter úr expozéjában kifejtette, a munkaviszonyok külön törvényben való szabályozásának koncepcióját fogadta el. Ennek megfelelően a Munka Törvénykönyvéhez benyújtott javaslata indoklásában azt tartalmazza, hogy a Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek alkalmazása a közszolgálati jogviszonyok esetében kizárt.
Ennek ellenére a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat tucatnyi helyen utal vissza a Munka Törvénykönyvére és annak egyes rendelkezéseinek alkalmazását írja elő. Ezzel a Kormány – saját állításával szemben – a Magyar Szocialista Párt koncepcióját valósítja meg, amely szerint egy átfogó munkajogi kódexre van szükség, amely valamennyi munkaviszony alapvető intézményeit szabályozza, és ehhez képest az egyes ágazati törvényekben, mint például a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, csupán az eltérő szabályokat kell megállapítani.
Mind a Munka Törvénykönyve, mind a köztisztviselők, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat vitája most folyik a Parlamentben, ezért mielőbb tisztázni kell az egyes törvényjavaslatok egymáshoz való viszonyának koncepcionális kérdését. Amennyiben a benyújtott javaslatok lényegüket tekintve változatlan formában kerülnek elfogadásra, úgy teljesen ellentmondásos helyzet alakul ki a munkaviszonyok jogi szabályozásának területén.
A Munka Törvénykönyvének olyan módosítása, amely esetén a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit lehetne alkalmazni a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény esetében is, tehát jogilag nem lenne akadálya a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénytervezetben szereplő visszautaló szabályoknak, ez nem csupán egy egyszerű módosítás lenne, mert ez az egész munkaviszonyok szabályozásának kérdését koncepcionálisan érintené. Itt pusztán csak arra szeretnék utalni, hogy hihetetlen nagy terminológiai zűrzavar és káosz állna elő akkor, hogyha így, változtatások nélkül lehetne a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit alkalmazni a köztisztviselők jogállása esetén.
Én magam egy módosító indítványomban megpróbáltam ezt a lehetetlent, és közel 70 új paragrafust nyújtottam be módosító indítványként. Ez csak egy módosító indítvány, a terjedelmét tekintve viszont elég hosszú, úgyhogy szeretném megnyugtatni Sóvágó képviselőtársamat, hogy ez nem lesz olyan nehéz. Itt próbáltam kiiktatni azt a mostani ellentmondásos helyzetet, hogy a Munka Törvénykönyve szerint nem lehet alkalmazni a Munka Törvénykönyvének szabályait a köztisztviselők jogállása esetén, míg a köztisztviselők jogállásáról szóló tervezet pedig visszautal arra a Munka Törvénykönyvére, aminek a rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Így a visszautaló szabályokban említett Munka Törvénykönyve rendelkezéseket beépíteni javaslom a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénytervezetbe. Így ugyan ez a törvénytervezet 158 § hosszú lesz és elég nehéz, még egyszer mondom, nekem nem is sikerült minden helyen a terminológiai zűrzavart megszüntetnem, de próbáltam magamat hozzáigazítani a Kormány elfogadott koncepciójához. Tettem ezt azért is, mert az a hatpárti megállapodás, ami a Munka Törvénykönyvének előkészítéséről szóló hatpárti tanácskozásokat zárta le, az is azt a megállapodást tartalmazza, hogy a munkaviszonyok szabályozása külön törvénykönyvekben történik, külön a versenyszférára a Munka Törvénykönyve, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény. Tehát ez a mostani helyzet, amikor végeredményben van egy főkódex, a Munka Törvénykönyve, ez ellentétes ezzel a hatpárti megállapodással is. Én magam, a módosító indítványomban a hatpárti megállapodások szellemét szerettem volna újra helyreállítani.
Mielőtt a törvényjavaslat néhány további kritikus pontjáról tennék említést, szólni szeretnék egy, a tervezettel kapcsolatos alkotmányossági kifogásunkról is.
A törvényjavaslat 3. § (2) bekezdése a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt egyes esetekben alkalmazni engedi a munkaviszonyban álló polgármesterre, alpolgármesterre, a megyei közgyűlés elnökére, alelnökére, a főpolgármester-helyettesre, a főpolgármesterre, a helyi önkormányzati képviselőre, a tanácsnokra és a bizottsági elnökre.
A hatalmi ágak elválasztására vonatkozó alkotmányos alapelvre tekintettel elképzelhetetlennek tartjuk, hogy bármilyen formában alkalmazást nyerjen a köztiszviselők jogállásáról szóló törvény valamely rendelkezése a szabad választások alapján mandátumhoz jutott önkormányzati képviselőkre, illetve tisztségviselőkre.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ennek a benyújtott törvényjavaslatnak néhány fontos eleme rendkívül súlyos hiányosságot tartalmaz véleményünk szerint, és így ehelyütt említést kell róla tennem.
Egyfelől mindenféleképpen meg szeretnénk említeni azt a súlyos hiányosságot, hogy a törvényjavaslat 36. §-ában, a munkáltatói minősítéssel kapcsolatban a köztisztviselői jogállásban álló munkavállalót csak a hibás, illetve valótlan ténymegállapításokkal kapcsolatban engedi bírósághoz fordul.
Mi úgy gondoljuk, hogy egyfelől a minősítéssel kapcsolatban a munkáltatónak minden esetben indoklási kötelezettségének kellene lennie, és ennek következtében a munkavállalót, tehát a köztisztviselői jogviszonyban lévőt korlátozás nélkül kell megilletnie annak a jognak, hogy bírósághoz fordulhasson a minősítésével kapcsolatos problémák esetén.
Ugyancsak elfogadhatatlannak tartjuk azt a rendelkezést, hogy amennyiben fegyelmi eljárás indul a köztisztviselő ellen, úgy a felfüggesztése, lényegét tekintve, határozatlan időre szólna, szemben a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény esetében a közalkalmazottal, hisz a mostani törvényjavaslat-tervezet rendelkezése értelmében mindaddig tartana a köztisztviselő felfüggesztése, amíg a fegyelmi eljárás jogerősen be nem fejeződik. Ez pedig, a bírósági utat is figyelembevéve, hosszú ideig, akár évekig is eltarthat. Mi mindenféleképpen azt gondoljuk, hogy a fegyelmi eljárás lezárásáig, tehát a bírósági szakaszt megelőzőig tarthat csak mindenféleképpen a felfüggesztés, ezt követően ennek a felfüggesztésnek meg kell szűnnie, mint ahogy – még egyszer mondom – a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénytervezetben ez így szerepel.
Ugyancsak teljességgel elfogadhatatlan az a rendelkezése a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek, amely a közszolgálati nyilvántartásból a név nélküli adatszolgáltatásra ad lehetőséget.
Mi úgy véljük, hogy ez a szabályozási tárgy mindenféleképpen az adatvédelmi törvény szabályozásának a keretei közé tartozik. Az adatvédelmi törvény, mint ahogy azt jól tudjuk, kétharmados törvény, tehát a jelen esetben is azzal a helyzettel állunk szemben, hogy egy egyszerű feles törvényben kíván a Kormány olyan kérdést rendezni, amely véleményünk szerint mindenféleképpen a kétharmados törvény szabályozási tárgykörébe tartozik. Tehát teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy létező adatvédelmi törvény nélkül lehessen arra módot és lehetőséget teremteni, hogy akár név nélkül is, de adatokat lehessen szolgáltatni a köztisztviselőkről.
Befejezésül annyit szeretnék még elmondani a szervi hatályra még egyszer visszatérve, hogy súlyos bizonytalanságot jelent, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat alkalmazása szempontjából csak a törvény hatálybalépését követő 3 hónapon belül derül ki, hogy tulajdonképpen mely intézményekre és mely intézmények alkalmazottaira is kell ezt a törvényt alkalmazni. Ezen túlmenően: mind a Munka Törvénykönyvének, mind a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek, mind a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat ismeretében nehéz eldönteni, hogy egyes munkavállalók most melyik szabályozási tárgykör hatálya alá is tartoznak. Tehát nem lehet tudni, hogy a társadalmi szervezetek dolgozóinak, az egyesület alkalmazottainak, az egyes alapítványok alkalmazottainak munkaviszonyait most végül is a Munka Törvénykönyve, ne adj' Isten a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályozza. Ez pedig mindenféleképpen súlyos hiányosság.
Összefoglalva tehát a mondandómat: a törvényjavaslat, preambulumában – nagyon helyesen – igen magasra állítja saját magával szemben a mércét, amikor egy politikasemleges, pártatlan és szakszerű közszolgálati rendszer létrehozását tűzi ki célul.
Véleményünk szerint itt most a felszólalásomban érintett, valamint a módosító indítványokban érintett hiányosságok következtében ez a törvényjavaslat – mint ahogy másfél évvel korábbi elődje is – nem teljesíti ezt a magas mércét, így ez a törvényjavaslat jelen formájában a FIDESZ számára teljességgel elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
