PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm szépen, Elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy most sem ígérhetem, hogy a kérdéses témakörben túlzottan rövid lesz a hozzászólásom, mégis, kérem tisztelt képviselőtársaimat, tiszteljék meg figyelmükkel a témakört. Én és munkatársaim igyekeztünk olyan javaslatot készíteni, amely összhangban van több mint 2 millió érintett problémájával.
Az egész előterjesztés a Kormány javaslatának módosítására épül. Az Alkotmánybíróság 1991. évi V. hó 18-án hozott határozata alapján vizsgálták meg szakértő munkatársaim, és ennek kapcsán nyújtottam be módosító indítványomat a nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslathoz.
Az alkotmánybírósági határozat ugyan a nyugellátások emelésére vonatkozó alkotmányossági vizsgálatot 1992. június 30-áig felfüggesztette, hivatkozva az erre vonatkozó, készülő új jogalkotásra, de a testület négy tagja különvéleményt jelentett be, s elvégezte a jelen előterjesztésben is alkalmazott elvek alkotmányossági elemzését így azokat nem gondolatilag, hanem tényként lehet a tisztelt Ház előtt bemutatni.
A bírói kar különvéleményében a módosító indítványaim által érintett részek alkotmányellenességét megállapította, így indítványom annak megakadályozását szolgálja, hogy a tisztelt Ház a beterjesztést változatlan formában elfogadva alkotmányellenes határozatot hozzon több mint 2 millió állampolgárt érintő kérdésekben.
Az alkotmánybírósági határozat 1992. június 30-áig történő felfüggesztése ugyanis türelmi időt, lehetőséget kínál még négy hónapig – erre fel szeretném hívni a figyelmet: már csak négy hónapig – egy átfogó és alkotmányos új jogi szabályozás kialakítására, de nem ad felhatalmazást arra, hogy a felfüggesztés ideje alatt, az alkotmányellenességet ismerve, a jogi kényszerítő helyzet hiányában tudatosan elfogadjunk egy új alkotmányellenes döntést – jelen esetben országgyűlési határozatot.
A határozati javaslat 1/1. pontjának a) b) és c) valamint a 2/1. pontjának a) b) és c) pontjaiból el kell hagyni tehát az alkotmányossági vizsgálat alapján a "de legfeljebb havi… – és itt különböző értékek szerepelnek – … forinttal" kifejezést, ami gyakorlatilag, ugye, a nyugdíjak emelésének maximálását jelenti. Azonos indokok alapján el kell hagyni a javaslat 1/2. és 2/2. pontjából a "legkisebb" szó alkalmazását.
Idézni szeretnék e felső korlátozás kapcsán az alkotmánybírósági különvéleményből, szó szerint: "Helyes az indítványozónak az az álláspontja, hogy a nyugdíj munkával és munkaviszonyban töltött évek során kötelezően fizetett járulékokkal, tehát alapvetően nem ingyenesen, hanem ellenszolgáltatásért szerzett jog. Az egész társadalmat és annak anyagi helyzetét befolyásoló körülmények a nyugdíjasokat éppúgy érintik, mint a dolgozókat… – itt egy lényeges rész jön –…, ám e körülmények sem jogosítják fel az államhatalmat arra, hogy a társadalom egyes rétegei között a teherviselést önkényesen, megkülönböztető módon szabályozza, az indítvány szerint. Nem alkotmányos az sem, hogy a nyugellátásra jogosultak egyes rétegei ellátásának szabályozása… – lényeges pont jön, képviselőtársaim! –…, a nyugdíjjogosultság megszerzésekor elért életszínvonalhoz viszonyítva a szerzett jogok megvonásával, arányeltolódásokat szenvedjen."
Az országgyűlési határozati javaslatban szereplő "de legfeljebb havi… forinttal" mondatrészek és a "legkisebb" szó alkalmazása automatikusan eredményezi az alkotmányellenesnek minősített arányeltolódást. Példaképpen a saját jogi nyugellátások esetében a 2 ezer forintban maximálni javasolt emelés minden 15 384 forint feletti nyugdíj esetében negatív arányeltolódást tartalmaz "a nyugdíjjogosultság megszerzésekor elért életszínvonalhoz viszonyítva" – ez az alkotmánybírósági véleményből kiemelt idézet.
A javaslat nem teljesíti tehát a 15 384 forint feletti nyugdíjak esetében az elmúlt év végi országgyűlési határozatunkat sem, illetve a múlt héten elfogadott törvényjavaslat azon elvárását sem, hogy a nyugellátásoknak a nettó átlagkereset növekedésével azonos mértékű emelését kell biztosítani. Ez az elvárás ugyanis minden határozatunkban és indítványunkban – beleértve az alkotmányossági vizsgálatot is – nem enged meg felülről korlátot, nem alkalmazható tehát az előterjesztés ezen szabálya.
Abban az esetben, ha a tisztelt Ház elfogadja a Kormány előterjesztésének azt a – megítélésem szerint hibás, tehát egy új témakörre térve át – gondolatát, hogy az 1992. évi nyugellátások emelésénél az előző évi értékvesztés helyett az 1992-re nemzetgazdasági tervszámítás anyagai alapján készült várható nettó átlagkereset növekedése szerinti emelést, ami tehát a javaslatban 19 és fél%-kal szerepel, akkor ennek érdekében, és szintén az alkotmányosságot mint feltételt figyelembe véve további módosításokat kell az előterjesztésen javasolnom.
Így a határozati javaslat 1. pontjában szereplő 13%-kal kifejezések helyett mindenütt 19 és fél%-kal kifejezést kell alkalmazni. A határozati javaslat 2. pontjában szereplő 6 és fél%-kal kifejezés helyett minden esetben 9,75%-kal kifejezést kell alkalmazni. A nemzetgazdasági tervszámítás várható adatai a nettó átlagkereset évi növekedését úgy határozza meg, hogy 1992-ben várhatóan 19 és fél%-kal több bér kerül kifizetésre, mint 1991-ben. Ez tehát nem azt jelenti, hogy a bérszínvonal havi átlaga lesz egy év múltán 19 és fél%-kal magasabb, hanem az éves összes átlagkereset értéke fog tömegében 19 és fél%-kal növekedni.
Így a nyugellátások emelése kapcsán is olyan %-os értéket kell alkalmazni, mely szerint a nyugdíj tömegében az év egészére vetítve 19 és fél%-os növekedést kell legalább elérnie minden nyugellátásnak, az alkotmányosságot is figyelembe véve.
Mivel a javaslat szerint január és február hónapban nem esik növekedés – függetlenül az előterjesztés szóbeli kiegészítésével –, így a március 1-jei emelés hatása hat hónapig tart, míg a szeptember 1-jei emelés hatása a márciusi emeléssel együtt további négy hónapig. Egyszerű arányosítási számítás, amit illett volna elvégezni, mutatja meg, hogy a hat hónapra eső 19 és fél %, majd a négy hónapra eső 19 és fél, plusz 9,75%, azaz az utolsó időszakban már 29,25%-os emelés éri el éves arányában a 19 és fél%-ot, mint éves hatást.
Idézni szeretnék e módosítással kapcsolatban is az alkotmánybírósági állásfoglalás határozatából vagy tartalmából. Idézet: "Az egész társadalom kénytelen lehet elfogadni azt, hogy a korábbi életszínvonalnál már alacsonyabb szinten éljen." Itt is érdemes odafigyelni: ha helytelen a gazdálkodás, és más okok miatt az egész társadalom életnívója hanyatlik, s a gazdasági válságból csak a megszorításokkal lehet szabadulni, a szociális bizottság nem jelenthet a nyugdíjasok részére változatlan életnívót, míg a többiek lefelé csúsznak. De jelentheti azok számára, akik saját aktív tevékenységük megfelelő hányadát a társadalomnak már átadták, hogy a társadalmi össztermékből azonos elbánás alapján részesüljenek a keresőkkel.
További idézet az alkotmánybírósági anyagból. Nem egyeztethető össze a Kátay képviselőtársam által oly hevesen dícsért szociális biztonsággal olyan politika, ezért alkotmányellenes minden jogszabály és költségvetés – mondja az Alkotmánybíróság –, amely a vállalandó terhekből többet hárít a nyugdíjasokra és a családosokra, mint az – idézőjelben – dolgozókra, és ezáltal az előbbiek szociális helyzetét a létminimum felé tolja. Az előző idézet, ami eddig tartott, tehát egyértelműen kimondja minden olyan javaslatnak az alkotmányellenességét, amely akár a nyugdíj nagysága alapján, akár a nettó átlagkeresetek növekedési szintje alatti mértékkel javasolja emelni a nyugellátások egészét, vagy – ez is fontos – annak bármely érintettjét.
Nincs mód tehát arra, hogy késleltetett emeléssel, vagy a teljeskörűség csorbításával megtakarításokat képezzünk, még akkor sem, ha ezen megtakarításokat a korábbi alkotmányellenes gyakorlat által összeértéktelenített nyugdíjak eltérő, az anyagban csak homályos ígéretekkel jelzett kompenzálására fordítanánk. Az ehhez szükéges forrásokat külön kell előteremteni. A szociális alapon nyugvó pozitív diszkrimináció nem alkotmányellenes, ezt több alkotmánybírósági döntés és elvi állásfoglalás is kimondta, de az alkotmányosságot teljeskörűen kell biztosítani. A pozitív diszkrimináció forrása tehát nem lehet az alkotmányos jog csorbítása.
A javaslatban szereplő és az eddig is alkalmazott gyakorlat az oka, hogy nyugdíjasaink 85–90%-a él ma a létminimum szintjén, ami jelentősen eltér tehát a társadalmi átlagtól, főként az aktív keresők átlagától. A korábbi gyakorlat fenntartására nincs alkotmányos mód. Abban az esetben, ha a tisztelt Ház elfogadja azon állításomat, hogy mind az alkotmányosság, mind az 1991. évi vonatkozó országgyűlési határozat, mind a múlt héten elfogadott törvény értelmében a nettó átlagkeresetekhez igazított emelésnek nem a tárgyévi várható jövedelemnövekedéshez kell igazodnia, hanem az előző évben elszenvedett értékvesztés alapján az előző évi tényleges adatokhoz; úgy az alábbi javaslattal élek és kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák.
Ezt a gondolatot támasztja alá az a tény is, hogy az aktív foglalkoztatottak is utólag jutnak jövedelmükhöz, a nyugdíjmegállapítás is az elmúlt időszak jövedelmei alapján kerül megállapításra, és minden eddigi nyugdíjemelést is csak a megelőző évben, években nyugdíjba vonultakra vonatkoztatta, míg a tárgyévre vetített javaslatnak a tárgyévi nyugdíjakra is azonos növekedési szabályt kellene vetítenie. A kormányelőterjesztés, mint javaslat, a számára kedvezőbb részben áttér a tárgyév várható számaira, aminek elfogadása esetén egy év értékvesztésének figyelmen kívül hagyása következik; ezt az egészet a nyugdíjas társadalomra terheli az előterjesztő.
Az alkotmányossággal összhangban tehát az elmúlt évben értékvesztett nyugellátásoknak az értékvesztés teljes mértéke szerinti teljes kompenzálása lehet csak. Ez az értékvesztési érték az átlagkeresetek 1991. évi növekedésével határozható meg.
Ellentétben a szociális bizottság véleményét hosszan és megalapozottan előadó Kátay Zoltán képviselőtársam állításával, 1991-ben a nettó átlagkeresetek növekedése 10600 forint/hóról 13200 forint/hóra emelkedett, tehát a nettó keresetek növekedése 24,5%-os volt és nem 11,2%-os, mint ahogy azt tényként a tisztelt Házzal képviselőtársam közölte. A leírtak alapján javaslom tehát, hogy a határozati javaslat 1. pontjában szereplő 13%-os kifejezések helyett minden esetben március 1-jei bevezetés esetén 24 és fél %-os kifejezést kell alkalmazni, míg a határozati javaslat 2. pontjában szereplő 6 és fél %-os kifejezés helyett minden esetben 12%-os kifejezést kell alkalmazni, hiszen így biztosítható, hogy a hat hónapig 24 és fél %-os emelési hatás, majd további négy hónapban az egyesített 36 és fél %-os hatás éves átlagkivetítése ebben az esetben egyezik meg a 24 és fél %-os átlagos éves hatással, ami megegyezik az elmúlt évi értékvesztéssel, az elmúlt évben a nettó átlagkeresetek növekedésével. Teljeskörűen alkalmazott és a fenti értékekkel végrehajtott ellátási növelés lenne tehát teljes összhangban az alkotmányossággal, az Alkotmányban rögzített, és figyelmen kívül nem hagyható szociális biztonsággal.
Szeretném még képviselőtársaimmal közölni, hogy az előbb említett adatokat nem magam és munkatársaim hasára ütve találtuk ki, hanem a Pénzügyminisztérium Társadalmi Közkiadások Főosztályának lakossági osztályától kértem meg hivatalosan.
Szeretném ez utóbbi gondolatot is megerősíteni az Alkotmánybíróság idézett határozati anyagából.
Idézek: "Lehet a jövőre vonatkozólag politikai célként kitűzni és kijelenteni, de jogilag csak úgy, ha törlik az Alkotmányból a szociális biztonság fogalmát, és csak a létminimumhoz való jogot hagyják benne. Ehhez tehát jövőre szóló alkotmánymódosítás kell. Ám a mai nyugdíjasokkal szemben, akiktől az aktív életükben a tartalék alkotásának lehetőségét a hatalom elzárta, ezt még kijelentett politikai célként többségi parlamenti döntéssel sem lehet megtenni. Nekik a szociális biztonságra szerzett joguk van, és azt a jogállam nem vonhatja el. Ez épp olyan személyes jog, mint a tulajdonhoz való jog. Valójában az állam tulajdoni hozadékához való szerzett és most már elidegeníthetetlen jogról van szó."
Eddig az idézet az alkotmánybírósági anyagból.
Ez tehát azt fejezi ki, hogy a szociális biztonságot valamennyi, és teljeskörűen és értékétől függően valamennyi ma nyugdíjasra vonatkoztatva érvényben kell ma tartani, és még arra sincsen mód, hogy az esetlegesen készülő új nyugdíjtörvény-javaslatunkban áttérjünk ezen érintett körre, tehát a korábban nyugdíjba vonultaknál a létminimumot mint társadalmi kötelezettséget tartalmazó eljárás felé. Ameddig pedig ezt nem tesszük meg, addig az új nyugdíjasok esetében is a mai Alkotmányunkból következik, hogy teljeskörűen, minden nyugdíjnál a teljes nettó átlagkeresetek növekedését mint értékvesztést pótolni kell, az nem a társadalom képességeitől, nem a költségvetés lehetőségeitől függ.
A határozati javaslat 3. pontját, a kormányelőterjesztés bevezető részét is javaslom azonban kiegészíteni, mivel a Kormány előterjesztése bevezető részében megemlítette ugyan, de a határozati javaslatból hiányzik a javaslat a korrekciós intézkedésekre. Tehát ezt új ponttal javaslom kiegészíteni.
Az itt javasolt szöveg szerint a korábban megállapított saját jogú nyugdíjak eddig bekövetkezett értékvesztésének részleges pótlására a Kormány 1992. április 1-jéig tegyen javaslatot annak érdekében, hogy az Országgyűlés legkésőbb 1992. május 1-jéig döntést hozhasson. Az Országgyűlés szándéka szerint 1992. június 1-jei határidővel kívánja ezen intézkedéseket életbe léptetni.
E kiegészítő javaslat indoklása, hogy a korábbi döntésünk szerint folytatni kell az 1991-ben elkezdett lépéseinket, a korábban megállapított saját jogú nyugdíjak eddig bekövetkezett értékvesztésének részleges pótlását.
Ezen szándékunkat azonban célszerű és szükségszerű időponthoz kötni. A június 1-jei javasolt időpont optimális abból a megközelítésből is, hogy a márciusi és szeptemberi időszak felezése tájára esik, ezzel is segítve a szociálisan igen rászorult és e körben érintett nyugdíjas kört.
Végezetül: a Kormány előterjesztése azon részének elfogadása esetén, ami az idei várható 19,5%-os nettó átlagkereset-növekedéshez igazított, az alkotmányosság érdekében ki kell egészítenie az előterjesztőnek a határozatot abból a megközelítésből, hogy az ő javaslata szerint mi történik, ha a tényleges keresetnövekedés meghaladja 1992-ben a nemzetgazdasági tervszámok alapján bemutatott 19,5%-ot. Az Alkotmánybíróság idézett határozatai ugyanis nem engedik meg a lefelé történő legkisebb eltérést sem a nyugdíjasok kárára, tehát az előterjesztőnek nyilvánvalóan ezen határozati javaslatot, saját javaslatát ki kell egészítenie arra, hogy milyen módon fogja egy, az általa vélelmezett összegnél magasabb átlagkereset-növekedés esetén a nyugdíjasokat azonos helyzetbe hozni.
Valamennyi javaslatnál számolni kell – miután a tisztelt Ház úgy döntött, hogy évközi és többszöri emeléseket fog alkalmazni – az ezen emelések áthúzódó hatására. Ez ugyan matematikailag nem egy bonyolult számítás, amivel 1993-ban számolni kell, de felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy ezen, kollektív bölcsesség alapján hozott intézkedése rendkívüli társadalmi feszültségeket fog okozni, mert bár matematikailag nem nehéz kiszámítani, mégis rendkívül nehéz lesz 1993-ban elmagyarázni, hogy a nettó átlagkeresetek növekedése x százalék volt, mi mégis csak valamivel alacsonyabb szintű emelést terjesztünk a tisztelt Ház elé, mert az előző év évközi emelésében alkalmazott számok, amelyek szükségszerűen magasabbak az éves átlag növekedésénél éves kihatásuk miatt, de áthúzodó hatást hoznak a nyugdíjaknál, és ezért kell egy alacsonyabb szintű emelést meghatározni.
Én úgy gondolom, hogy idejekorán fel kell készíteni majd a társadalmat azon információkra, hogy érthető legyen nem több, mint 2,4 millió nyugdíjasunk számára ez az előterjesztés.
Végezetül szeretnék egyetlen mondatban talán utalni az eddig kezembe került módosító indítványok közül Csehák Judit és Kovács Pál képviselőtársam együttes indítványára, amely meggyőződésem szerint továbbra is az indítványozók részéről egy pozitív szándékot tartalmaz, de az elmondott előterjesztésem szerint a javaslatuk valamennyi része az előterjesztéssel összhangban alkotmányellenes, mivel egy alkotmányellenes előterjesztés elveit próbálja meg módosítani.
Kérem a képviselőtársaimat, hogy gondolják meg, fenntartják-e ezen gondolatukat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
