DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről nagyon szimpatikusnak találom a Raj Tamás képviselő úr által felvetett szempontot, hogy ne az élet kioltásában fogalmazzuk meg a kárpótlást, hanem az élet elvesztéséből következő, családot és társadalmat ért sérelem alapján. Azonban a koncepciónak, amit ki akar szélesrétűen terjeszteni, az útja nem követhető. Nem követhető azért, mert ez a kárpótlási törvény tulajdonképpen úgy indult, hogy a bíróság által életüktől, szabadságuktól jogtalanul megfosztott személyek kárpótlásáról van szó, és a kárpótlási vita kigyűrűzése közben jutottunk el 1938-ig és a különféle áldozatoknak a kárpótlásáig. Abban az esetben, ha ezt ennyire szélesen kiterjesztjük, akkor kárpótlás jár minden egyes állampolgárnak, akinek például kukoricaszedés közben egy repeszdarab oltotta ki az életét; kárpótlás jár mindazon személyeknek, magyar női személyeknek, akiket szekérderékszám hordtak be a debreceni országgyűlés elé, és vérrel festette meg a debreceni utca kövét a meggyalázott nők szekérderékból kifolyt vére.
Tehát, kérem szépen, ha a kárpótlást ennyire szélesen kiterjesztjük, akkor tulajdonképpen ennek az országnak majdnem minden egyes állampolgára kárpótlásra szorul. A kárpótlási törvény, amely jelenleg a vitánk tárgya, csak olyan értelemben tárgyalható, ha azt a megfelelő határok között tartjuk. Én emlékeztetem a tisztelt Házat arra a még a koncepcionális időszakban elhangzott javaslatomra, hogy először tárgyaljuk azt a réteget, amelyik lehetővé tette, hogy egyáltalán ezt az ügyet tárgyalhassuk, ez pedig az 1956-os forradalom alkalmával a bíróságok, a terrorítéletek által sújtott kivégzetteket és börtönviselteket és hozzátartozóikat illeti; és ekkor ne záruljon le a kárpótlás lehetősége, hanem későbbi időpont folyamán, ahogy az ország teljesítőképessége megengedi, ahogy ezt valóban ki lehet bővíteni szélesebb körre, úgy tárgyaljuk.
Én még egyszer ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe, mert az a javaslat, amelynek elviségével egyetértek – Raj Tamás képviselőtársamtól elhangzott –, az nem követhető, mert ha azt követjük, akkor itt tízmillió embert kell kárpótolni. Ez az út pedig járhatatlan. Köszönöm, hogy meghallgattak.
