G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívüli ügyben szólok, mert sztrájkfelhívás előtt utolsó lehetőségként szeretném a dolgozók érdekét képviselni az illetékesek előtt.
Próbálkoztam azzal, hogy interpellációban vagy kérdés formájában vetem fel a halaszthatatlan problémát, de a helyzet kritikussá válása miatt arra kényszerültem, hogy napirend előtt szóljak.
A szikszói Átev üzem dolgozó kollektívája, munkástanáccsal és az igazgatóval együtt birtokba vették munkahelyüket, a budapesti központ akarata ellenére, ugyanis a központi agy elhatározta az üzem dolgozóinak elbocsátását és az ott lévő komoly vagyon központi privatizálását. A dolgozók ezzel szemben maguk szeretnék a privatizációt végrehajtani, vagyis sorsukat a saját kezükbe venni. Ugyanis azzal hitegetik őket két éve, hogy itt rendszerváltás történt, csendes forradalom van, kitört a demokrácia és most már – nem úgy, mint eddig – nekik is, tehát a dolgozóknak is lehetőségeik vannak, elképzeléseik megvalósításához bátran, szabadon hozzáláthatnak. Nincs már az a mindenen keresztülhatoló központi akarat, amely minden helyi önálló kezdeményezést csírájában fojt el.
A szikszói üzem dolgozóinak kritikussá vált helyzete nem támasztja alá az előbb elmondottakat, sőt az illetékesek felelőtlen időhúzó taktikázása anynyira elmérgesítette a helyzetet, hogy a dolgozók a gyárat lezárták és a Pestről érkező központi igazgatót egyszerűen visszazavarták Budapestre.
Miről is van szó? A minisztérium az Átev vezérigazgatójának kinevezésével egyidejűleg megbízta őt a vállalat szervezeti korszerűsítésével és szükség szerinti racionalizálásával. A vezérigazgató ennek szellemében utasításban rendelkezett többek között a dolgozók elbocsátásának üteméről. A helyi üzemigazgató ezt az üzemi utasítást nem hajtotta végre. A dolgozói kollektíva másképpen gondolja a munka racionalizálását. Önállósodni szeretnének, és ezt követően ők akarják végrehajtani a privatizációt.
A Földművelésügyi Minisztérium tavaly augusztus óta húzza az időt. Végleges választ február 21-i postázással kapták kézhez az üzem dolgozói, amelyben Gergátz Elemér közli, hogy önállósodási szándékukat nem tartja megvalósíthatónak. A munkástanács ezért a szakszervezettel úgy döntött, hogy az üzemet a helyi kollektíva birtokába veszi. Mivel a helyi üzemigazgató melléjük állt, állásából felfüggesztették. Az üzem területét a munkástanács lezárta, a főigazgatóság embereit, többek között a vezérigazgatót és a vezérigazgatói biztost sem engedik az üzem területére. A dolgozók úgy érzik, hogy a köztük létrejött egységet a központ folyamatosan bomlasztani akarja különböző utasításokkal és megfélemlítésekkel.
A helyzetről még csak annyit, hogy február 10-én a vezérigazgatót igen csúnya körülmények között még a városból is elzavarták, nemcsak az üzem területéről. A miniszter úr legutolsó írásbeli válaszát sem tartják elfogadhatónak az üzem dolgozói. Úgy érzik, ez a halogató taktika azért folyik, hogy az üzemet a vezérigazgatóság privatizálja, s ez a dolgozók érdekének ellenében történik. Segítséget várnak mindenkitől. Törekvésükben támogatja az üzemet dr. Gyulay Gábor címzetes államtitkár, köztársasági megbízott, valamint a megyei önkormányzat közgyűlése elfogadott egy határozatot, amiben felhatalmazta az elnököt, hogy továbbítsa: az üzem tevékenységére feltétlenül szükség van.
A Megyei Állategészségügyi Állomás mindenképpen ragaszkodik az üzem működtetéséhez, mert a feladatok ellátása ebben a körzetben csak így biztosított. A Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Megyei Munkástanács támogatásáról biztosította a szikszóiakat. Az ÉDOSZ főtitkára Vranek Béla és Czifra Sándorné megyei titkár biztosította a dolgozókat az ÉDOSZ támogatásáról. Tájékoztatta, hogy hamarosan, amennyiben a minisztérium nem engedi önállósodásukat, majd ezt követően hangsúlyozottan az önállóan eldöntött privatizálást, az ÉDOSZ-szal sztrájkot hirdetnek. Ezt végső eszközként veszik igénybe.
Én kérem újra a minisztériumot – mint korábban, még a múlt év folyamán eljuttatott levelemben is, valamint szóbeli tárgyalásokon is megtettem ezt –, hogy sürgősen üljön le érdemi tárgyalásokra, mert ezt nem hajlandó megtenni, a helyi üzemi dolgozókkal. Munkástanácsuk van, szakszervezetük van, amelyekkel lehet tárgyalni. Korábban ugyanis – ismerős mindannyiunk előtt – olyan eszközöket, olyan módszereket alkalmaztak a központi akarattal szemben az alternatív módon gondolkodók letörésére, amelyek – kertelés nélkül kimondhatjuk – agresszívan rendezték le a helyileg elindult kezdeményezéseket.
Később, a Kádár-rendszer leszálló ágában, már a fárasztásos módszert alkalmazták: nyúzták, húzták, elodázták, elkenték a dolgokat egészen addig, amíg szét nem rohasztották a kezdeményezők közösségét. Azután megelégedetten nyugtázták, hogy nem is akartak az emberek igazán semmit, nem is tudnak összefogni, előbb-utóbb úgyis civakodás a vége mindennek. Ilyenek vagyunk mi – mondják cinkosan mosolyogva.
Esetünkben kisértetiesek a hasonlóságok.
Ha társadalmi változásokról beszélünk, akkor a közösségekre szolgai belenyugvást, megadást kényszerítő intézkedéseket egyszer s mindenkorra be kell fejezni. Csoóri Sándor figyelmeztetett egykor, hogy az ajándékba kapott világ mindig az ajándékozóké marad… A szikszói munkások saját maguk akarják intézni sorsukat, nem szeretnék, hogy róluk-nélkülük és helyettük történjék kisemmiző intézkedés, döntés.
Kérem az illetékesektől a dolgozók érdekének megfelelő, haladéktalan intézkedést, mert ők nem azt akarják, hogy csak Pesten, a központi agy elképzelése szerint privatizálhassanak. Tudom, hogy jelenleg az FM kormányelőterjesztést készít, amelyet az Átev-központ egy rövid és egy hosszú távú stratégiai tervvel támaszt alá. Kérem, ennél ne csak a központi véleményeket vegyék figyelembe, hanem azt is, hogy mit akarnak a dolgozók. Amennyiben nem történik semmi, ki kell jelentenem, hogy az illetékes országos vezetők csak mondják, de nem cselekszik azt.
Figyelmükbe ajánlom a figyelmeztetést: "Haza csak ott van, hol jog is van – s a népnek nincs joga." (Taps a bal oldal széléről.) Köszönöm, hogy meghallgattak.
