KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat, mely egyaránt rendkívül fontos munkavállalónak és munkáltatónak, az Országgyűlés eddigi törvényalkotó munkájának talán egyik legnehezebb feladatát rója ránk. E törvényjavaslatban ugyanis nem kevesebbről van szó, mint az oly sokszor emlegetett szociális piacgazdaság megvalósításának ama alapvető kérdéséről, hogy miként lehetséges jogi eszközökkel is elősegíteni a termelő tőke és a munka összekapcsolását a nemzeti össztermék optimális növelése érdekében.
A munkaviszony létrehozása során a tőketulajdonos és a munkaerő-tulajdonos megegyezésre való törekvése a legerősebb motivációs tényező, hiszen ennek hiányában maga a munkaviszony se jöhet létre. A megegyezésre való törekvés azonban mindkét fél részéről számtalan olyan individuális érdektől befolyásolt, amelyek jelentős mértékben ellentétes tartalommal jelentkeznek mind a tőke-, mind a munkaerő-tulajdonos részéről. A jogi szabályozásnak éppen abban van az alapvető feladata, hogy segítse az érdekellentétek olyan szintre történő visszaszorítását vagy feloldását, amely szinten ez az ellentét nem zárja ki s nem is gátolja a felek megegyezését, ugyanakkor lehetőséget nyújt az ellentétes érdekek kölcsönös elfogadására. Ez a feladat minden gazdasági, jogi szabályozás előtt megjelenik, még abban az esetben is, ha a felek érdekeik kifejezésre juttatásában és a másik fél számára való elfogadtatásában azonos gazdasági pozícióban vannak.
Abban az esetben, ha a felek gazdasági pozíciója, gazdasági ereje nem azonos, miként a munkaviszony létrehozása, a munkaviszonyra irányuló megegyezés kialakítása során, a jogi szabályozás rendkívül bonyolult, s csak igen finom jogi eszközökkel megoldható feladathalmaz elé kerül. Ugyanis most már nemcsak az érdekellentétből fakadó, megegyezés ellen ható motivációkat kell részben semlegesíteni, hanem a különböző gazdasági erővel alátámasztott érdekellentételeket is ki kell – persze az ésszerűség határain belül – egyensúlyoznia.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat kidolgozói előtt ellentétes irányú érdekek által motivált, ugyanakkor megegyezésre törő, de nem egyenlő gazdasági pozíciót megjelenítő társadalmi viszonyok jogi szabályozásának a feladata állt. Ennek jelentőségét még tovább növeli az, hogy e társadalmi viszonyok alakulásának mikéntje közvetlen hatással van a nemzetgazdaságra. E rendkívül összetett társadalmi viszonyok, azaz a munkaviszonyok jogi szabályozását optimálissá tenni még akkor sem feltétlenül sikerülhet, ha a jelenlegi törvényjavaslat kidolgozásához felhasznált idő többszöröse állna rendelkezésünkre. Elégedjünk meg tehát azzal, ha a törvénytervezet az általános és részletes vita során kialakított javaslatok figyelembevételével az optimális megoldásokat valamilyen mértékben megközelíti.
Tisztelt Képviselőtársak! A törvényjavaslat a szabályozás kiindulási alapjául – helyesen – a legáltalánosabban jelentkező munkaviszony jogi szabályozását választotta. Ugyanakkor azonban a már eddig rendelkezésünkre bocsátott törvényjavaslatok, így különösen a közalkalmazottak jogállásáról vagy a köztisztviselőkről szóló javaslatok számtalan helyen hivatkoznak a Munka Törvénykönyvére. Vagy úgy, hogy az abban foglalt valamely szabályok nem vonatkoznak ezekre az eltérő szabályokra, vagy oly módon, hogy az eltérő törvények valamely általuk nem szabályozott kérdés szabályozását a Munka Törvénykönyvének szabályaira utalják. A Munka Törvénykönyvéről szóló javaslat, valamint a már említett csatlakozó törvényjavaslatok egymáshoz való viszonyának kérdését, továbbá ezzel összefüggésben a Munka Törvénykönyve javaslatának szerkezetét a magam részéről olyan előkérdésnek tartom, amely éppen a törvényalkotás sikere érdekében megelőzi más, tartalmi javaslataim előadását.
Tisztelt Ház! Miként azt már a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitájában is kifejtettem, hallatlanul nehéz álláspontot kialakítani, ha egy törvényjavaslat egy másik törvényjavaslatra hivatkozik akkor, amikor még nem tudható egyikről sem, hogy végső változatában mit fog tartalmazni. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénytervezet több pontja alternatív javaslatot tartalmaz arra az esetre, ha a törvény és az új Munka Törvénykönyve egyidejűleg lép hatályba, illetve arra az esetre, ha a köztisztviselői törvény hatálybalépése megelőzi az új Munka Törvénykönyvét. A közalkalmazotti jogállásról szóló törvényjavaslatban pedig nem kevesebb, mint húsz esetben történik utalás a Munka Törvénykönyvére. Így például a törvényjavaslat 15. §-a a) változatának (3) bekezdése azt tartalmazza, hogy – idézem – "a közalkalmazotti szabályzatra a Munka Törvénykönyve 38. § (1) (3) bekezdését, 39. § (1) (2) bekezdését, valamint a 40. § (1) bekezdésének első mondatát megfelelően alkalmazni kell." Eddig tart az idézet.
Na már most az, hogy a felsorolt szakaszokból törvény lesz, az később fog kiderülni. De mit tegyünk akkor, ha a Munka Törvénykönyvének e javasolt szakaszai alapvetően megváltoznak, aminek során a közalkalmazotti törvény hivatkozott helyét is meg kell változtatni, melynek következtében ez utóbbi esetleg eredeti koncepciójától azért tér el, mert a tisztelt Ház így látja indokoltnak. Mindezt arra kívántam példának felhozni, hogy ha már nem a törvénycsomagban tárgyalunk összefüggő törvényeket, akkor célszerű, hogy legalább a komplex vita lehetőségét biztosítsuk. A komplex, tehát más törvényekkel összefüggő vita, amire már azért is szükség lenne, mert a Munka Törvénykönyve javaslatával összefüggő törvények rendkívül sok helyen hivatkoznak a jelen javaslatra, tehát ez a vita, a komplex vita akkor valósítható meg, ha a tisztelt Ház a Munka Törvénykönyvéről szóló javaslat általános vitáját mindaddig nem zárja le, ameddig a csatlakozó törvényjavaslatok általános vitája tart. Meggyőződésem, hogy a csatlakozó törvények és a Munka Törvénykönyvéről szóló javaslat egyensúlya az átutalt törvényhelyek tekintetében csak így biztosítható.
Tisztelt Ház! A Munka Törvénykönyvéről szóló javaslat szerkezete követi a jelenleg hatályos törvény szerkezetét, azaz nem él azzal a szerkezeti modellel, amely a nagyobb terjedelmű törvények szerkezetét évszázados hagyományra támaszkodva általános és különös részre bontja. A javaslat kidolgozása során pedig erre igen jó alkalom nyílt volna, hiszen az alapmunkaviszony tárgyalása után – melyet gyakorlatilag egyként szabályoz a javaslat – kiváló alkalom nyílt volna arra, hogy a munkajogviszony minden általánosítható szabályának tárgyalása után az általános szabályokat sok tekintetben követő, de azoktól sok helyen eltérő szabályokat a különös részben helyezze el. Így azt logikailag, továbbá jogszabályszerkesztési tekintetből összefüggő szabályozássá tenné a jogszabály előkészítője. E jogszabályszerkesztési módszerrel elkerülhető lett volna, hogy az egyes speciális munkaviszonyok külön-külön kapjanak törvényi szabályozást, ezzel szemben a különböző munkaviszonyok szerves egysége és az indokolt különbözőségek együttesen egy munkajogi kódexben kerültek volna szabályozásra. Őszintén sajnálom, hogy a törvényjavaslat szerkezetében a régi, egysíkú, primitív változat születik újra.
Tisztelt Ház! További észrevételeimet és javaslataimat majd a részletes vitában kívánom megtenni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
