KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször és indokkal elhangzik az elnöki pulpitusról az intelem, amikor felszólalásainkban előfordul, hogy összekeverjük az általános és a részletes vita funkcióját. Magam is gondolkodtam azon, hogy az általános vita végén, vagy a részletes vitában kérjek-e szót. Hogy az általános vita mellett döntöttem, annak két oka van. Az egyik, hogy meggyőződésem, a Házszabályban rögzített funkciójának egyre kevésbé tud megfelelni a részletes vita. A részletes vitára akkor kerül sor, amikor a bizottságok a módosító indítványok sorsáról állást foglaltak, és a Kormány képviselője is nyilatkozott. Ezért gyakorlatilag nincs értelme és nincs esélye a módosító indítványok melletti érvelésnek a részletes vita folyamán.
A másik ok, ami miatt úgy érzem, hogy konkrét kérdések kapcsán is most, az általános vitában érdemes szólni, az az, hogy a törvénymódosító javaslathoz benyújtott módosító indítványok igen nagy száma nem csupán nagyszámú problémát jelez, hanem a törvényhozás általános feszültségeire, a törvényalkotási folyamat belső zavaraira is felhívja a figyelmet.
E tárgykörben röviden két dologról szeretnék szólni. Az első. A jelenleg hatályos társadalombiztosítási joganyag egy törvénynek, a sokszor módosított végrehajtási jogszabályoknak a bonyolult rendszere. A benyújtott törvénymódosítás érinti az 1975. évi II-es törvényt, de érinti a végrehajtási rendeletet is, hiszen az ebben foglaltak egy részét a törvénybe emeli át. Ugyanakkor az előterjesztők nem mellékelték annak avagy azoknak a kormányrendeleteknek a tervezetét, amelyeknek szükségszerűen meg kell születniük, hiszen a törvény módosítása együtt kell, hogy járjon a végrehajtási jogszabályok módosításával is. Így tehát megint olyan helyzetbe kerültünk, hogy bizonytalan a jogalkalmazó, és tele van kérdéssel, kérdőjelekkel az érintett magyar állampolgár is.
Engedjék meg, hogy csak a példálózás igényével két érintett csoportnak az enyhén szólva problematikus ügyét emeljem ki. Ez a sorkatonai szolgálatot teljesítők, illetve a nappali egyetemen, főiskolán tanuló hallgatók problémája. Remélhetőleg a módosító indítványok elfogadásával a törvény világosan ki fogja mondani, hogy a biztosítási ellátás járulékfizetés alapján járó jogosultság. Erre a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége is nyújtott be módosító indítványt.
Mit tudunk az általam idézett két csoport jövendőbeni sorsáról? Először is azt tudjuk, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítők után a munkáltatóknak ezentúl nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetniük. Úgy tudom, a munkáltatók az erre vonatkozó tájékoztatást már meg is kapták, jóllehet a Parlament a törvényt még tárgyalja, és e vonatkozásban nem döntött.
A törvényből kiderül, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítők és az egyetemi, főiskolai hallgatók egészségügyi szolgáltatásra, anyasági, illetve temetési segélyre jogosultak, és az ezen ellátásért köteles járulék a költségvetést terheli. Az viszont nem derül ki a törvényból – és végrehajtási jogszabályt nem ismerünk –, hogy a költségvetés milyen nagyságrendű járulékfizetésre vállal kötelezettséget. Hogy a kérdés nem hiábavaló és nem is egyszerű, az abból derül ki, hogy a megállapodás alapján történő járulékfizetésnél a törvénytervezet különböző járuléksávokat sorol, és a szolgálati idő beszámításra is jogosulttá tevő járulékfizetés nagyságrendje lényegesen magasabb, mint az egészségügyi szolgáltatásra, anyasági és temetési segélyre jogosító ellátás.
Önöknek bizonyára úgy tűnik, hogy későn este részletkérdéssel tartom fel a Parlament figyelmét. Azonban megkérdezem önöktől, akiknek a túlnyomó többsége nappali egyetemet és főiskolát végzett: vajon örülnek-e majd annak, ha e törvény módosítása következtében néhány hét múlva megtudják, hogy a nyugdíjkiszámítás alapjául számításul vehető szolgálati idejük 4, illetve 5 évvel megrövidül? Vajon örülni fognak-e önök közül azok, akik közel vannak a nyugdíjukhoz, ha megtudják, hogy előre számított nyugdíjuk jónéhány százalékkal alacsonyabb lesz, mert a törvénymódosítás következtében a nappali egyetemen és főiskolán eltöltött idejük többé szolgálati időnek nem számít?
Félreértés ne essék, én nem állítom, hogy ez benne van a törvényben. De nincsen benne az ellenkezője sem. Nincsen a törvényben semmi garancia arra, hogy a költségvetés vállalni tudja a szolgálati idő beszámításául ráháruló járulékfizetési kötelezettséget, és ezért az egyetemi, főiskolai nappali végzettség a továbbiakban is nyugdíjszámítás alapjául szolgálhat.
Szeretném, ha a tárca képviselője még a részletes vita lezárása előtt válaszolna azokra a kérdésekre, amelyeket nagyon röviden a következőkben tudnék megfogalmazni:
Elegendő-e a költségvetésben e célra megjölt 2,6 milliárd forint az egyébként járulékkal le nem fedett ellátás terheinek a kifizetésére? Szándékozik-e a Kormány módosítani a végrehajtási jogszabályokat, és ha igen, milyen garanciát tud nyújtani arra, hogy a sorkatonai szolgálat, illetve a nappali egyetem és főiskola a nyugdíj szempontjából szolgálati időnek fog számítani, mint ahogy az az eddigiekben is volt?
A második megjegyzésem rövidebb, a benyújtott törvényjavaslat és a foglalkoztatási törvény összefüggésére utal.
Az elmúlt időszakban többször produkált a Parlament olyan döntést, amelynek a hátrányos következményeit a döntés pillanatában előre látni nem lehetett. Amikor a Parlament – egyébként az ellenzék kifogása ellenére – elfogadta a foglalkoztatási törvény módosításának azt a részét, amelyik a végkielégítést felvevő munkanélküliek munkanélküli járadékát egy, legfeljebb öt hónappal elcsúsztatja, feltehetően nem mérte fel, hogy ezek a munkanélküliek négy és fél hónapig a társadalombiztosítás szempontjából ellátatlanok maradnak. Ezért kerülhetett arra sor, hogy néhány héttel a foglalkoztatási törvény módosításának elfogadása után ez a törvény újra megnyitja a foglalkoztatási törvényt, korrigálja az ott elkövetett hibát, beír egy mondatot, hogy azokat, akik munkanélküli járadékban végkielégítés felvétele miatt csak késleltetve részesülnek, egyéb járandóságaik szempontjából munkanélküli járadékosnak kell tekinteni.
Ezzel kapcsolatban a szerény észrevételem az, hogy a munkanélküli nem a foglalkoztatási törvényben fogja keresni, hogy a társadalombiztosítási ellátásra jogosult-e. Hogy ki jogosult társadalombiztosítási ellátásra, azt a társadalombiztosítási törvénynek kell megmondani. Hogy ez így legyen, arra vonatkozóan módosító indítványt terjesztettünk be.
Ugyanakkor remélem, hogy csak figyelmetlenségből, még mindig van a munkanélküliek sajnos egyre szaporodó táborában egy olyan csoport, amelyik kimarad a társadalombiztosítási ellátásból. És ez az a munkanélküli, aki saját maga szüntette meg a munkaviszonyát, és ezért munkaviszonyának megszűnése után 90 nappal válik először munkanélküli járadékra jogosulttá.
Kérdezem képviselőtársaimat, vajon azzal kell-e büntetnünk a munkaviszonyát megszüntető munkavállalót, hogy 15 nappal a munkaviszonyának megszűnése után, ha beteg lesz, összeeshet az utcán, egészségügyi ellátásra nem jogosult, a gyermekét otthon hozza majd a világra, és minden szempontból védtelen és ellátatlan lesz. Úgy gondolom, ezt a hiányát a törvénynek nem a jogalkotói szándék okozza, és ezért kérem képviselőtársaimat, hogy figyeljenek a módosító indítványok elfogadása során a munkanélkülieknek erre a csoportjára is.
Végül szeretném bejelenteni, hogy miután a foglalkoztatási törvény anomáliái a társadalombiztosítási törvény kapcsán is világossá váltak, a Szocialista Párt parlamenti frakciója úgy ítélte meg, hogy a foglalkoztatási törvény idézett passzusával szemben az Alkotmánybírósághoz fordul, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a megkülönböztetés alkotmányos tilalmát sértő intézkedését a Parlamentnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
