FÜZESSY TIBOR, DR. a KDNP képviselőcsoportjának vezetője:
FÜZESSY TIBOR, DR. a KDNP képviselőcsoportjának vezetője:
FÜZESSY TIBOR, DR. a KDNP képviselőcsoportjának vezetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendelkezésemre álló két perc túlságosan rövid ahhoz, hogy mélyebb vitába bonyolódjak a vallásszabadság fogalmának az értelmezéséről és a vallásszabadság gyakorlati megvalósulásának és megvalósíthatóságának a követelményeiről. Még arra is kevés ez az idő, hogy a sok és a kevés fogalmáról vitába bonyolódjak, így készségesen elismerem, hogy igaza van Horn elnök úrnak akkor, amikor ugyanazt a műsormennyiséget, amelyik egyik szempontból kevésnek tűnik, a másik szempontból soknak minősítse.
Ami az egyházak részére és az egyházak mögött álló vallásos tömegek részére kevésnek bizonyul és kevésnek minősíthető, az – készségesen elhiszem – az MSZP és az MSZP vezetősége részéről talán valóban túlságosan sok. (Taps a kormánypártok soraiban.)
A sok és kevés fogalmát a modern médiatörvények és az államok és egyházak közötti megállapodások egyáltalában nem is használják. Általában a megfelelő, az elegendő fogalmakat használják, amely megfelelő fogalom azt jelenti, hogy az igények és a követelmények a hallgatók és a nézők igényei szempontjából megfelelők. A kérdésben tehát az a döntő, hogy az egyházak és az egyházak mögött álló vallásos tömegek igényei szempontjából mi a megfelelő mennyiségű és mi a megfelelő minőségű műsor.
Valóban, ezt a kérdést a Parlamentben eldönteni nem lehet.
Egyetértek azzal is, hogy ebben a kérdésben az egyházaknak és a médiáknak kell tanácskozniuk, ez a tanácskozás most létrejött, de hogy a beleszólásunk nem volt hiábavaló, azt mutatja az, hogy anélkül ez a tanácskozás és megbeszélés és konszenzusra való törekvés talán soha nem jött volna létre, mivel mindaddig, ameddig a politika ezen a területen meg nem jelent, addig az egyházaknak a kérése és az egyházaknak az igénye a tömegtájékoztatási eszközök felé teljesen hiábavaló és pusztába kiáltott szónak bizonyult.
Én, amikor a politikát tanultam, még valóban csak három hatalmi ágazatról emlékezett meg a politikatudomány, de a modern politológiai tankönyvek a pluralista állam hatalmi tényezőiként ismerik el a tömegtájékoztatási eszközöket is és a társadalmi szervezeteket is, közöttük az egyházakat. Sem a médiákat, sem a társadalmi szervezeteket a politikai hatalmi tényezők közül kizárni nem lehet. Az ezek közötti érintkezések és az ezek közötti véleménycserék is igenis a politikai élet területére, a politikai élet szférájába tartoznak.
Változatlanul helyesnek tartom, és fenntartom a jogot – nemcsak a Kereszténydemokrata Néppárt számára, hanem – valamennyi párt és valamennyi politikai tényező számára, hogy ezekben az igenis politikai területre tartozó tényekbe, eseményekbe és folyamatokba beleszóljon.
Ami a Kereszténydemokrata Néppárt konkrét beleszólását illeti a Televízió és Rádió vezetőségébe, a dolog elintézése egyszerűbb lenne, ha valóban az lenne a helyzet, amit Horn Gyula elnök úr említett, vagyis hogy ezeknek a szerveknek a vezetőit a miniszterelnök nevezné ki. Sajnos, nem így van. (Közbeszólások balról: Sajnos? – Dr. Orbán Viktor: Hála Istennek!) A miniszterelnök úrnak tehát nincs joga visszahívni, és a kormánykoalíciónak nincs lehetősége arra, hogy saját kebelében intézze el ezt a problémát. (Zaj az ellenzék padsoraiból. – Dr. Orbán Viktor: A mi szívünk is ezért vérzik.) Ezért a pártunknak nincs más lehetősége, mint azt követelni, hogy ezek a vezetők saját maguk vonják le a tévedéseik és a megkérdőjelezhető, legalábbis helyenként hiányos munkájuknak a következményét, vagy pedig a kérésünk a köztársasági elnök úrhoz irányul, akinek valóban joga van arra, hogy ezeknek a szerveknek a vezetőit visszahívja. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
