SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Azon javaslatomat, amely azt szolgálja, hogy az oktatási törvényt az Országgyűlés kétharmados többséggel fogadja el, 1991 novemberében már benyújtottam a tisztelt Háznak, s akkor, úgymond, elég szoros szavazattal, de nem kapta meg azt a többséget, hogy a tisztelt Ház ezzel a kérdéssel foglalkozzon.
Miért ismétlem meg a kérdést? Úgy hiszem, az a társadalmi vita, ami az azóta újra beadott koncepciót kísérte, azok a megnyilatkozások, amelyek felelős kormányzati tényezőktől is elhangzottak, melyek azt célozták, hogy az oktatás kérdésében konszenzus jöjjön létre, valamint azok a jelek, amelyek egyes politikai pártoknál is észlelhetők voltak, akik korábban tartózkodtak ebben a kérdésben, ugyanakkor dokumentumaikban ma azt írták le már, hogy kétharmados többséget látnának ők is szívesen, úgy gondolom, hogy meg kell ismételni ezt a javaslatot, de nemcsak ezen okok miatt, hanem annak a társadalmi kezdeményezésnek a kapcsán is, amelyet ma tetten lehet érni az iskolákban.
Miért tartom szükségesnek a kétharmadosság kérdését? Egyszerűen nem csak egy igazgatási kérdésről van szó. Utalnék itt arra a vitára, ami a törvényjavaslat kapcsán a legnagyobb hangsúlyt kapta. Azt gondolom, egy új oktatási törvény egy egész más közegben kezd el működni, mint a korábbi törvények, más önkormányzatokkal kell kapcsolatban lenniük az iskoláknak, az iskolai önkormányzatoknak másoknak kell lenni, mint voltak, tehát egy új társadalmi közegben fog létrejönni az új oktatás rendszere. Más viszonynak kell kialakulni, és nem módosulnia kell csak egyszerűen annak a viszonynak, ami az iskola, a szülők, a gyermekek, az iskola és az önkormányzat vagy az iskola és a minisztérium között volt.
Azt gondolom, hogy ezek az irányváltások, amelyeknek csak egy része az igazgatás és irányítás, az a szerkezetváltás, ami itt előremutat, ez az oktatásitörvény-koncepció, ami megjelent, nemcsak egyszerűen oktatási kérdés, hanem társadalmi, szociológiai kérdés is, ahol az ütköztetések minél szélesebb körét kell megteremtenünk, hogy minél több oldalról érje kritika ezt a javaslatot, és minél mélyebb legyen az az egyetértés, amivel az Országgyűlés majd elfogadja.
Bonyolult, összefüggő kérdésről van szó, és azt hiszem, ennek a törvénynek azok között a törvények között kell lennie, amelyekhez 20–30 évig nem nyúl hozzá majd semmilyen Országgyűlés, amelyik ezek után majd megválasztásra kerül, mert a társadalmi fejlődésnek egyik alapkérdése az, hogy stabil oktatási rendszer legyen. Nyilvánvalóan majd kell ezt a törvényt is módosítani és csiszolni a társadalmi igényekhez, de nem szabad azt magunkra vállalnunk, hogy minden választási ciklussal új oktatási törvényt kelljen megalkotni. Ezért kérném – még egyszer hivatkozva arra a 43 ezer aláírásra, amit az iskolák összegyűjtöttek ennek kapcsán –, hogy előlegezzük meg és előlegezze meg a tisztelt Ház azt a döntést, hogy vitatkozzon erről a kérdésről, mert szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem magáról a kétharmadosság kérdéséről kell most dönteni, hanem arról, hogy erről a kérdésről hajlandó-e a Ház eszmét cserélni. Kérném szépen segítségüket. (Taps a bal oldalról.)
