SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tíz nap óta folyik az a kamionháború, amelynek kirobbantója a hírek szerint a csehszlovák és magyar tranzit útadó jelentős emelése, vagyis hazai vonatkozásban a gépjárműadóról december 23-án meghozott törvényünk 15. §-ának (2) bekezdése.
A kamionháború frontvonala a görög–jugoszláv határon húzódik, ahol is közel ezer különféle nemzetiségű és köztük mintegy száz magyar kamion torlódott össze, melyek előtt a görög fuvarozók lezárták a határátkelőhelyeket, így kívánván tiltakozni és nemes bosszút állni a csehszlovákiai és magyarországi tranzit útadó hirtelen jött, előre nem egyeztetett és nagyarányú emelése miatt.
A többi nemzet kamionjai előtt a görögök – a híradások szerint – tegnap végre felszabadították a határt, de a cseh és magyar kamionok továbbra is túszként vannak csapdában. A történtek jelentős fizikai és lelki megpróbáltatásnak teszik ki a kamionsofőröket, a szállított áruk megromlása jelentős anyagi kárt okoz a fuvaroztatóknak, és a védekező, magyarázkodó pozícióba kényszerült kormányunk szimpátiaindexe feltehetően jelentős mértékben erodálódik az Európai Közösség néhány, számunkra igen lényeges országában.
Bár a kialakult komor helyzet oldását célzó diplomáciai tárgyalások megkezdődtek, erkölcsi és anyagi káraink szaldója vélhetően nem lesz csekély. Kinek is köszönhetjük mindezt? – foglalkoztat sokakat a kérdés. Illetékes szakértők és kormányhivatalnokok nyilatkoztak nagy számban újságok hasábjain és az elektronikus sajtóban a történtekről. Újságcikkek tömege jelent meg és jelenik meg. Egyes nyilatkozók és híradások tömören és egyértelműen arról szólnak, hogy az Országgyűlés emelte tízszeresére az útadót, így bűnös a Parlament s minden képviselő, aki ott ül.
A dezinformáció csúcstartója az a kis glossza, mely az Új Magyarország mai lapszámában jelent meg "Légy a tejben" címmel, s amelyik a következőket állítja, idézem:
"Ráday Mihály SZDSZ-es képviselő úr korszakalkotó törvényjavaslata az úthasználati díj potom tízszeresére emeléséről a magyar Kormány szakértőinek előzetes figyelmeztetése és tiltakozása ellenére január 1-jével, honatyai áldással testet öltött. Kolosszális egy ötlet volt, nem vitás. A külügyi tárca vezetésével a magyar kormányhivatalok fele azóta is azon dolgozik, hogy valamilyen módon elsimítsa a Ráday-féle kamionkódex nyomán támadt kontinentális botrányt." Az idézet itt befejezve.
Más nyilatkozók megfontoltabbak és óvatosabbak. Tőlük ködös célzások, feltűnően kíméletes utalások, végig nem futtatott logikai levezetések hangzanak el, de következtetni ezekből is csak arra lehet, hogy a bűnös az Országgyűlés. Hogy a baj gyökere és okozója az a kettő, egymástól függetlenül benyújtott, de azonos tartalmú képviselői módosító indítvány, amely a Kormány által javasolt tarifára jelentősen rátromfolva, duplájára, 3 Ft/tonna kilométerre kívánta azt emelni. Valamint bűnös a tisztelt Ház, mely ezt az indítványt el is fogadta.
Mindez persze önmagában s formailag tán igaz, csak éppen a lényeget fedi jótékony csönd és homály. Mire is gondolok?
A két, már említett jószándékú, de teljesen, minden kihatásában talán eléggé át nem gondolt képviselői indítvány abból indult ki, hogy hazánk útjai, különösen az átmenő tranzitforgalom jelentős súlya miatt túlterheltek. Az ennek következtében keletkező környezeti károk már-már elviselhetetlenek. Hogy az átmenő teherforgalom egy részét jobb lenne hajóra vagy vonatra terelni. Hogy a környezetvédelmi alapra nem jut elegendő pénz; hogy közútjaink karbantartására sincs elég pénzünk; s hogy ráadásul az érvényben lévő tranzitdíjszabásunk töredéke a környező országokénak.
Ezt az abnormális helyzetet gondolta feloldani két képviselőtársunk azon javaslatával, mely kétségtelenül kevéssé vett tekintetbe más szempontokat, például az esetleges nemzetközi kihatásokat. Ezt megtenni, erre a figyelmet felhívni, ez utóbbi mellett érvelni lett volna alapvető kötelezettsége a Kormánynak, az előterjesztő tárcának. Ehelyett azonban más történt. S pontosan nem az, amit az Új Magyarország glosszaírója állít! Az történt tehát, hogy a törvényjavaslat előterjesztője, a keresztapaságot most felvállalni nem túl serény pénzügyi tárca az ominózus képviselői indítványt igen hamar magáévá tette, s azt már a bizottsági viták során is támogatta.
Ilyen előzmények után került sor a határozathozatalt megelőző miniszteri záróbeszédre, melynek során az előterjesztő miniszter úr, bár maga is pontosan előre jelezte a módosítás elfogadása esetén várható bonyodalmakat, azt, hogy a külföldiek adóterhének növekedése elkerülhetetlenül maga után vonja majd a hazai fuvarozók külföldön fizetett adójának növelését, sőt fel is hívta valamennyiünk figyelmét arra, hogy a magyar vállalkozók és fuvarozók számára majd mi, képviselők kell, hogy elmagyarázzuk, miért sújtják őket külföldön retorziók; szóval mindezek ellenére és után egy látványos és hihetetlenül cinikus logikai bukfencet rögtönözve a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy a Kormány nevében támogatja a módosító indítványt. A hatás természetesen – sajnos természetesen – nem maradt el. A tisztelt Ház 192 szavazattal 12 ellenében és 46 tartózkodás mellett, azaz 192: 58 arányban elfogadta a módosítványt.
Azt gondolom, senki előtt sem kétséges, hogy miniszteri "nem" esetén – és ebből bőven akadt, hiszen a beterjesztett 53 módosító indítványból 48-at elutasított a beterjesztő s nyomában a tisztelt Ház is –, tehát miniszteri "nem" esetén a módosító indítvány sima és izgalommentes elutasításra talált volna a tisztelt Ház részéről is. Még szerencse – írják újságjaink és nyilatkoznak illetékeseink –, hogy a baj kisebb annál, mintsem látszik, hisz a törvény 16. §-a lehetővé teszi, hogy kormányunk viszonossági alapon megállapodhasson adómérséklésben, adómentességben más országok kormányaival. Tényleg szerencse. S a meghatározás is pontos, mert hogy valóban csak a szerencsén múlt, hogy ez a paragrafus most bent van, bent maradt a törvényben. Volt ugyanis egy olyan képviselői indítvány, mely egy csomag részeként ennek elhagyását javasolta. A bizottsági viták során ezt az indítványt is támogatta a Kormány. A szavazás segédleteként elkészített együttes jelentésből is kitűnik, hogy az előterjesztő a Kormány nevében támogatni kívánta ezt a módosító javaslatot. A szerencse most már ott következetett be, hogy a Kormánynak erre nem maradt módja, tekintettel arra, hogy a módosító indítvány szerzője szavazás előtt ezt az indítványt – módosító csomagja többi 9-10 indítványával együtt – visszavonta, így akarván kifejezést adni afölött érzett elégedetlenségének, hogy a módosító csomag összes többi indítványát elutasította az előterjesztő – kivéve ezt az egyet. Most mi lenne, ha itt is a Kormány elképzelése érvényesül? Feltehetően tárgyalni sem lenne módjában.
Ki hát a bonyodalmak oka és eredete? A tisztelt Ház? A tisztelt Kormány? Lehet-e egyértelműen választani? A "dicsőséget", úgy gondolom, megoszthatjuk egymás közt, kinek-kinek jut belőle. A tisztelt Kormány képviselőjének, mert javasolta a kútbaugrást, a tisztelt Háznak pedig, mert követte a felszólítást és ugrott.
Végezetül a történeti hűség és a teljesség kedvéért szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a gazdasági bizottság, egyedül a törvényjavaslatot tárgyaló bizottságok közül, elutasította, méghozzá nagy többséggel utasította el a szóban forgó indítványt, valamint hogy azt a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának tagjai közül alig páran támogatták. S hogy a Magyar Demokrata Fórumból és a Független Kisgazdapártból is volt egy pár képviselő, aki nem a miniszteri "igen" szerint szavazott. És hát ez is a Parlament!
Bárki bármilyen részarányban volt is azonban hibás közvetve vagy közvetlenül a helyzet előidézésében, állítom, hogy a Kormány mulasztást követett el, amikor egy nemzetközi kihatású dolgot úgy léptetett érvénybe, hogy arról nem értesítette az érintett országokat, hogy velük nem egyeztetett, hogy egyoldalúan cselekedett. Állítom továbbá, hogy hasonló helyzet esetén más országokban rendkívüli kormányülést hívnak össze, s ott azonnali intézkedéseket eredményező döntéseket hoznak. Állítom továbbá azt is, hogy Kormányunk reakciója lassú és ráérős az ügyben. Pedig a lezárt határon magyar emberek fáznak és idegeskednek az esetleg bekövetkezhető atrocitásoktól félvén.
Uraim! Miniszter Urak! Az ég szerelmére, cselekedjenek már! (Taps.)
