BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kaptam egy írásos interpellációt és kaptam egy szóbelit, enyhén szólva nem teljesen azonosak,… (Közbeszólások a jobb oldalról: Szokás!) …de azért megpróbálom némileg átértékelni gondos munkatársaim által elkészített anyagot és annak megfelelően válaszolni arra is, amit képviselő úr itt szóban tett fel.
A kínai állampolgárok magyarországi beutazását alapvetően gazdasági okok motiválják. Magyarország többségüknek tranzitország, céljuk – a jobb megélhetés reményében – valamely nyugat-európai országba történő továbbutazás.
Növekszik azoknak a száma is, akik elsősorban a nyugat-európai országok fogadókészségének a teljes hiánya miatt véglegesen kívánnak Magyarországon letelepedni. Egy részük a letelepedés feltételeit azonban fantomvállalkozások útján kísérli meg biztosítani, és egyre gyakoribb a magyar állampolgárral kötött névházasság is.
A Magyarország területén illegálisan tartózkodó kínai állampolgárokat hazautazásukig – más országok polgáraival azonos módon – a kerepestarcsai ideiglenes szálláshelyen helyezzük el. Így történt ez az interpellációban név szerint felsorolt kínai állampolgárok estében is, mármint az írásban beadott interpellációban. Bemutattak ugyan egy fénymásolt igazolást, amely állításuk szerint azt igazolja, hogy úti okmányuk a dél-afrikai konzulátuson van, azonban az igazolás alapján sem a személyazonosság, sem a tartózkodás jogszerűsége, de még az útlevelek leadására vonatkozó állítás valóságtartalma sem volt megállapítható. Az úti okmányokat a dél-afrikai konzulátus a rendőrség többszöri szóbeli, majd írásos sürgetése után 1992. január 22-én küldte vissza, ezt követően az érintett kínai állampolgárok elhagyhatták a szálláshelyet.
Úgy gondolom, az elmondottakból világosan kitűnik… (Dr. Hack Péter: Ezek szerint igazuk volt a kínaiaknak!) …igen, majd bemutatom azt az okmányt, amellyel igazolták magukat, és úgy hiszem, hogy kétségeik jogosságát ebből az okmányból meg lehet állapítani, mármint a rendőri aggályokat.
Úgy gondolom, az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a konkrét esetben az érintett kínai állampolgárok ügye az idegenrendészeti hatóságnak a dél-afrikai konzulátuson történt eljárása következtében oldódott meg, amely időben megelőzte a képviselői közbenjárást.
A feltett kérdésekre mindezek alapján a következőkben válaszolok némi rögtönzött átértékeléssel. A kerepestarcsai szálláshely olyan külföldiek elhelyezésére szolgál, akik illegálisan tartózkodnak nálunk, vagy akiket kiutasítottak az ország területéről. Hangsúlyozom – és ebben válaszolok, mivel úgy tűnik, gyakori a félreértés –, a kerepestarcsai ideiglenes szálláshelyen elhelyezett külföldiek nincsenek őrizetben. Rájuk az őrizet elrendelésének és végrehajtásának szabályai nem vonatkoznak. Egy részük számára lehetővé tettük, hogy úti okmányuk beszerzése vagy továbbutazásuk megszerzése érdekében a tábor területéről eltávozhassanak. Túlnyomó többségük ezt arra használta fel, hogy újra és újra megkísérelje az illegalitást.
Szeretnék itt utalni az Alkotmány vonatkozó szakaszára, amelyik Magyarországon jogszerűen tartózkodó külföldiek számára biztosítja a szabad mozgást, ez bizonyára nem teljesen ismeretlen képviselő úr számára, gyakori kommentárjai miatt utalok erre. (Zaj balról.)
A kitoloncolással kapcsolatos magyar joggyakorlat a nemzetközi normáktól egyáltalán nem tér el. Csak olyan országokba kerül hazautaztatás elrendelése, amely vonatkozásban nem áll rendelkezésünkre olyan adat, amely a kitoloncoltakkal szembeni büntetőjogi felelősségre vonást bizonyítaná.
Kína esetében még megemlítem azt is, hogy a kínai állampolgárok döntő többsége a kínai hatóságok által kiállított útlevéllel hagyta el az országot, amely visszatérésre is jogosít. Egyébként a kínai fél többször hangsúlyozta, hogy kész visszafogadni állampolgárait, és ezt jegyzékben is megerősítették.
Megjegyzem, hogy a kiutasított kínaiak helyzetét összehasonlítani egy megszállt ország terrorja elől külföldre távozott, politikai menedékjoggal rendelkező magyar menekültekkel, enyhén szólva is meghökkentő – mondja az írásban benyújtott interpelláció, elmaradt a szóbeli változatból.
Én biztosíthatom önöket, hogy a rendőri szervek a törvényeket betartják. A jogsértőkkel, illegális tartózkodókkal szemben azonban társadalmilag szükséges és indokolt a határozott hatósági fellépés. A különböző eljárásokban garanciális szabályok érvényesülnek. Bizonyítja ezt az a kialakult gyakorlat, hogy a kerepestarcsai ideiglenes szálláshelyen a konzulok személyesen megjelennek és közvetlen információkat szereznek az általuk képviselt állampolgároktól. Erre elkülönített helyiség áll rendelkezésre. Külön telefonkészülék is működik, amelynek segítségével a külföldiek bármikor érintkezésbe léphetnek saját külképviseletükkel. Nem beszélek az udvarról, és nem beszélek számos olyan körülményről, amely nem azonos az őrizetbevétel esetében.
A Magyarországról kialakult képet, úgy vélem, nem szabad összefüggésbe hozni a kerepestarcsai táborban uralkodó körülményekkel – melyekkel egyébként magam sem vagyok elégedett. Úgy hiszem, azok a rongálások, amelyek rendszeresek úgyszólván a táboron belül, nagyon nehézzé teszik a tábor vezetőinek azt a törekvését, hogy ott az állapotok kedvezőbbé váljanak.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, tisztelt Ház, hogy itt az interpellációban rejlő felfogás és a válaszomban óhatatlanul kifejezésre jutó felfogás között van egy lényeges különbség – és úgy vélem, hogy ez áthidalhatatlan is. Nevezetesen: milyen prioritások kell, hogy vezéreljék gondolatainkat, amikor egy nagyon súlyos problémával állunk szemben, olyan súlyos problémával, amely hovatovább rendkívüli következményű és – főleg, ha nem intézkedünk határozottan, erélyesen – súlyos konzekvenciával járó jövőképet vetíthet elénk?
Szeretném ezért tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a Belügyminisztériumhoz tartozó szervezetek intézkedéseiket tovább szigorítják. Ennek keretében vízumegyezmények felülvizsgálatára is sor kerül, épp ezekben a napokban. Az illegális belépők számának növekedése miatt az érintett határszakaszok védelmét pedig folyamatosan és – ezen a héten is – jelentősen erősítjük.
Bízom abban, hogy ha előfordulnak is hibák – őrizetbevétel, igazoltatásbeli zavarok és egyebek miatt –, ezek nem gyakoriak. Mindenesetre, követelmény a hatóságokkal szemben, hogy ezt a minimálisra szorítsák – legalább úgy követelmény, mint hogy egyértelműen és szigorúan járjanak el. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon, középen és Dénes Jánostól.)
