BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:
BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke:
BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: Elnök Úr! Az alkotmányügyi bizottság előadójaként én ismertetem bizottságunk álláspontját.
Elöljáróban arra szeretnék utalni, hogy a hatályos joganyagot az 1964. évi II. törvény tartalmazza, és az előttünk fekvő törvényjavaslatok közül három veszi át ennek a szerepét az elképzelések szerint. Részben a postáról szóló, részben a távközlésről szóló, részben pedig a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslatok. Ezt azért említem elöljáróban, mert e három törvényjavaslat egyidejű elfogadása szükséges ahhoz – pontosabban egyidejű kihirdetése –, hogy a korábbi, ma még hatályos törvény hatályon kívül helyezéséről is megfelelően tudjunk intézkedni.
A másik jellemzője ennek a törvényjavaslatnak, hogy a koncessziós törvényhez igazodóan egy úgynevezett ágazati törvény, tehát a kritériumokat e szempontból is vizsgálni kell. Az alkotmányügyi bizottság elsősorban saját kompetenciája körében vizsgálta a módosító indítványokat, nem mulasztva el azt a szempontot sem, hogy nemcsak az alkotmányügyi, hanem törvény-előkészítő bizottság is a nevünk. Ezzel függött alapvetően össze az, hogy több olyan javaslat, amely egyébként nem tartozott volna alkotmányossági szempontból vizsgálódásunk körébe, kifejezetten törvény-előkészítési aggályok miatt nem nyerhette el a bizottság támogatását.
Néhány ilyenre szeretnék röviden kitérni. A jelentéstervezet – most már jelentés – 8. és 9. pontja tartalmazza részben Hajdú Istvánné, részben Tompa Sándor képviselőtársaink javaslatát. A bizottságunk e kettőt összevonta, mert így gondolta helyesnek törvény-előkészítési szempontból, és egy egységes indítványt terjesztett elő. Ehhez képest az előző indítványokat külön-külön nem tartjuk támogathatónak.
Sasvári Szilárd képviselő úr a jelentés 13. pontjában a törvényjavaslat 2. § (6) bekezdésének kiegészítését javasolta. Ezt a szövegjavaslatot alapvető gondolatában a gazdasági bizottság magáévá tette, de a szöveget nem találta a képviselői szándékot megfelelően kifejezőnek. Ehhez képest átfogalmazta azt. Az alkotmányügyi bizottság törvény-előkészítési szempontból vizsgálva az alternatívát úgy találta, hogy a gazdasági bizottság szövege a precízebb, ezért ezt támogattuk, Sasvári Szilárd képviselő úr javaslatát viszont nem.
Aki áttanulmányozta a jelentést, látja, hogy több helyen a bizottsági állásfoglalás még hiányzik. Ennek az oka többek között az, hogy a bizottság még nem tudta megtárgyalni a gazdasági bizottság indítványait, hiszen párhuzamosan folyt a két bizottság ülésezése, ezekre pótlólag kerül sor. Számítunk arra, hogy még képviselőtársaink esetleg kapcsolódó indítványt nyújtanak be, tehát mindenképpen kiegészítő jelentést kell majd benyújtanunk. És végül a törvényjavaslat végén a hatályba léptető rendelkezésekkel kapcsolatban a Kormány nem adott konkrét elképzelést – nem is adhatott –, gondolom azért, mert a három törvényjavaslat egymáshoz viszonyított sorsát még nem ismerhette. Az ott ma még kipontozott rész kitöltése szintén a bizottságunkra vár. A megfelelő javaslatot később fogjuk tudni előterjeszteni.
A jelentés 19. pontjában Hatvani Zoltán és Rab Károly képviselők első ízben vetik föl a Magyar Postának a nevesítését e törvényben. Ez a későbbi esetleges más szolgáltató szervek bevezetését nehezítené, ezért ezzel a javaslattal, mint ahogy az összes olyannal, ahol a Magyar Posta nevesítve van, a későbbiekben bizottságunk nem értett egyet.
A jelentéstervezet 17. pontjában Hatvani Zoltán és Rab Károly a Magyar Postát egyébként a miniszter felügyelete alá kívánják besorolni a javaslattal egyezően, ezzel szemben a 19. pont kapcsán már a Kormány felügyelete alá kívánják áttenni. E képviselői következetlenség nem tette lehetővé, hogy bizottságunk bármelyiket is támogathassa.
A jelentésből fölhívom a figyelmet a 26. pontra, Szabó Lajos képviselőtársunk indítványára, amely a koncessziós törvénnyel történő összhangot teremti meg. Ezt a bizottságunk minden további nélkül támogatta.
Molnár István képviselőtársunk a jelentés 27. pontjában többirányú módosítást is tervezett a 6. § (2) bekezdésén. Részben a pályázat értékelésére létrehozott bizottság eljárási szabályainak a közzétételét kívánta kivenni a normaszövegből, másrészt egy összeférhetetlenségi szabályt kívánt beiktatni a bíráló bizottságra nézve. Ez utóbbival a bizottságunk egyetértett, az elsővel nem. Ehhez képest a gazdasági bizottság hasonló véleményét támogattuk, Molnár Istvánét viszont nem. Szabó Lajos képviselő úr javaslata a 30. pont szerint valamilyen – föltehetőleg leírási, vagy elírási, vagy kézirathiba miatt – pontatlanságot tartalmazott. Szabó Lajos képviselő úr ugyanis a törvényjavaslat 6. §-ának (3) bekezdését javasolta kiegészíteni úgy, hogy az eredetileg benne lévő szöveget egy újabb mondatban félig megismétli. E következetlenség teljesen szükségtelen.
Miről is van itt szó? Az eredeti javaslat úgy szól, hogyha a postai koncessziós szerződés az ország egész területére vonatkozik, a szerződés létrejöttéhez az Országgyűlés jóváhagyása szükséges. Szabó Lajos képviselő úr javaslatának lényege: akkor is kelljen az országgyűlési jóváhagyás, ha háromnál több megyét érint a koncessziós szerződés. A két rendelkezés egymás mellett nem állhat meg. Ezért bizottságunk Szabó Lajos javaslatát így nem tudta támogatni; ezzel szemben a feltehető szándékát egy önálló indítványban a bizottságunk beterjesztette.
A jelentés 35. pontjában Sasvári Szilárd képviselő úr egy korábban már kedvezőtlen színvonalúnak minősített szövegezésű módosító indítványt terjesztett be. Bizottságunk ezt Szájer József képviselő úr javaslatára kijavította, s önálló indítványként terjesztette elő.
Még egyetlen egy fontos indítványra szeretném felhívni a figyelmet. Fontos olyan értelemben, hogy bizottságunk ezzel nem értett egyet. Szabó Lajos képviselő úr javasolta, hogy a postai alapszolgáltatásokat ott kelljen kötelezően teljesíteni, ahol a lakosság létszáma 1200 főt meghalad. Emlékeztetőül mondom, hogy a törvényjavaslatban mindössze 600 főről volt szó. Ezt az álláspontot – mely a létszám felemelését támogatta – ekként sem a gazdasági, sem az alkotmányügyi bizottság nem támogatta. Az más kérdés, hogy az előterjesztő minisztérium természetesen ennek örült volna és egyetért vele.
Szabó Lajos képviselő úr egy további módosító részt is előterjesztett ugyanerre a helyre, amelynek a szövege egy garanciális intézményt tartalmaz; pontosan a következőképpen hangzik: alapellátás körében működtetett szolgáltató hely népessségcsökkenés címén csak az önkormányzat előzetes véleményezése és a miniszter egyetértése esetén szüntethető meg. Ez egy garanciális szabály. Számomra egy kicsit furcsának tűnt, hogy a gazdasági bizottságból egyetlenegy képviselő sem támogatta, az alkotmányügyi bizottság viszont a garanciális jellegre figyelemmel egyhangúlag támogatta ezt a módosító indítványt.
Hasonlóképpen nem találkozott a nézetünk a gazdasági bizottsággal a jelentés 44. pontjában ismertetett Hajdú Istvánné-féle javaslatnál. Hajdú Istvánné a kormányszöveget a következőképpen kívánja javítani: deklarálni kívánta, hogy a 20 ezer főt meghaladó népességszámú lakosság esetén 20 ezer lakosonként legalább egy állandó postai szolgáltatóhelyet kell működtetni. Az eredeti szövegben csak annyi volt, hogy 20 ezer lakosonként egyet. Ez annyit jelent az eredeti szövegben, hogy kettőt tilos. Hajdú Istvánné azt mondta, hogy legalább egyet, de ettől függetlenül többet is lehessen. Hajdú Istvánné javaslatával a gazdasági bizottság nem értett egyet, ragaszkodott a gazdasági bizottság ahhoz, hogy maximum egyet lehessen 20 ezer lakosonként üzemeltetni. Az alkotmányügyi bizottság azonban ezt az álláspontot nem osztva Hajdú Istvánné javaslatát egyhangúan támogatta.
Sasvári Szilárd képviselő úr a 10. szakasz (2) bekezdése kapcsán, az alkotmányügyi bizottságban elhangzottak szerint nyilvánvalóan tévedésből, mellőzni kívánta azt a törvényjavaslatbeli kitételt, hogy a postai szolgáltató a szolgáltatásokról és a szolgálati rendről a lakosságot a helyben szokásos módon tájékoztatja. A helyben szokásos mód az egy bevett jogi kategória, tartalmát mindenki ismeri. Van, ahol ez hangos bemondót jelent egyes falvakban, másutt kidobolást jelent, tehát verbális módja is lehet az ilyen tájékoztatásoknak. Ezt nem pótolja a képviselő úr által javasolt alternatív megoldás, mely szerint a szolgáltatóhelyen jól láthatóan kell tájékoztatni az érdeklődőket. Ezért ezt az indítványt, mint jogilag, illetve törvényszerkezetileg nem megfelelőt, bizottságunk nem tudta támogatni.
Tisztelt Ház! Röviden ennyiben kívántam ismertetni álláspontunkat azzal, hogy írásban a képviselők előtt található a 6016-os sorszámú együttes jelentés, mely egyebeken a bizottságunk álláspontját helyesen rögzíti.
Köszönöm. (Taps.)
