SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ)
SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ)
SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Számomra örömteli esemény ennek a határozati javaslatnak a tárgyalása, és nem az ünneprontás okából, de azért egy-két észrevételem lenne. Pontosan öt; ezek közül kettő pozitív, három pedig megítélésem szerint olyan, ami, ha beépül a javaslatba, csak javítaná azt.
Tudjuk, hogy sokan figyelnek erre az előterjesztésre, hogyan, miképpen alakul a sorsuk. Mi, a szociális bizottság tagjai, azt is tudjuk, hogy egy-egy ilyen döntés után egy csomó levelet kapunk, és főként azon személyektől, akik az emeléssel, az emelés elveivel vagy az elosztás megvalósításával elégedetlenek. Tehát nincs olyan elosztás, ami száz százalékig igazságos lenne.
Alapvetően a kifogás a jelen határozati javaslatnál is a mértéknél mutatkozik. Bármennyire is fájdalmas, ez a 2 milliárd forint nem elegendő a sérelmek orvoslására. Több felszólaló részéről elhangzott, hogy ennyi pénz áll rendelkezésre. Ez való igaz, a Társadalombiztosítási Alap költségvetésében ez az összeg lett, ez a mintegy 10 milliárd forint előirányozva a korrekciós intézkedésekre. Tágabb összefüggésben tekintve a dolgot azért említést kell arról tenni, hogy annak idején, négy-öt évvel ezelőtt – és az azt megelőző harminc évben – az állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés összeolvadt. Tehát ez az aránytalanság, ami most létrejött, és aminek a kezdeti feloldását jelenti ez a határozat, ez azért visszavezethető az államnak a költségvetésére, az állam tevékenységére.
Elhangzott tehát itt az, hogy a Társadalombiztosítási Alapból ez az összeg áll rendelkezésre. De feltehető a kérdés, hogy miért nem járul hozzá ehhez a költségvetés. Annak idején ezeket a befizetéseket felhasználta – hogy milyen célra, azokat én most nem sorolom –, de most ezt a korrekciós intézkedést a Társadalombiztosítási Alapból kívánja megoldani. Tehát arról van szó – és az előterjesztésnek az a szépséghibája –, hogy a nyugdíjemelésre szánt 19,5%-os összeg tömegében megvan; azonban ez a korrekciós emelés a többi nyugdíjas rovására történik. Ha nem is rovására, de ők nem kapják meg a 19,5%-ot! Kis Gyula képviselőtársam utalt rá, hogy ők csak 15%-ot kapnak, a többiek 22% fölött. Tehát gyakorlatilag, mielőtt én is elkezdeném a Kormány dicsérni – ezt nem fogom –, nem a Kormány intézkedése ez, hanem a Társadalombiztosítási Alapból, a nyugdíjasok egy részének ellátásából átcsoportosítás egy másik réteg javára. Ez az alapvető kifogásom, és ez aláhúzza azt a kérdést, hogy mielőbb szükség van az államháztartás reformjára, szükség van a társadalombiztosítás reformjára. Nem elképzelhető e mellett a 70 milliárdos költségvetési hiány mellett, hogy most valami intézkedés történik itt a nyugdíjak emelésére vonatkozó pénz előteremtésére, de felül kell vizsgálni azt, hogy mit vállal az állam, az állami költségvetés, és ezt a kérdést alapvetően itt kell indítani.
Örömömre szolgál, hogy ezt az előterjesztést a társadalombiztosítás önkormányzatának felállításáig létrehozott felügyelőbizottság készítette elő. Ez egy olyan gondos előterjesztés, amely két apróbb, általam kifogásolt dolog folytán a lehető legigazságosabb megoldást hozta itt a javaslatba.
(16.30)
Az egyik kifogásolt dolog, tudomásom szerint – mint ahogy a bizottsági ülésen elhangzott – eredetileg a felügyelőbizottság javaslatában szerepelt is, azt követően azonban a Kormány ezt a javaslatot nem fogadta el, és megcsonkított formában került a Ház elé. Ez a javaslat – amiről Surján miniszter úr is említést tett – az összevont ellátásokra vonatkozik. A saját jogú nyugdíjak, illetőleg az özvegyi nyugdíjak összevonása folytán ha nem is az eredeti összegben, 8610 forintban, hanem ezt megemelt összegben, de plafonnal jelentkezik az ellátás folyósításának a lehetősége.
Az egyik módosító javaslatunk arra fog irányulni, hogy ez esetben – a felügyelőbizottsággal egyetértésben – ez a plafon ne érvényesüljön.
A másik kifogásolandó dolog, hogy a rokkantak egy jelentős csoportjáról a javaslat megfeledkezik. Két szempontot nagyon jól érvényesít, a nyugdíjba vonulás idejét és emellett azt, hogy ki mennyi szolgálati időt szerzett. Ez vonatkozik az öregségi nyugdíjasokra. Ez egy nagyon szépen követhető, áttekinthető rendszer. Mivel a rokkantsági nyugdíj természete más – ott sajnos a rokkantsági nyugdíjasok jelentős része önhibáján kívül nem kerül abba a helyzetbe, hogy hosszabb szolgálati időt szerezzen –, ezért a határozati javaslat – véleményem szerint nagyon helyesen – egy minimumot léptet be, ez az a bizonyos 13%, és választási lehetőséget ad, hogy ha kedvezőbb, akkor ezt a szabályt alkalmazzák.
Ez vonatkozik az első és második csoportbeli rokkantnyugdíjasokra, nem vonatkozik azonban a harmadik csoportbeli rokkantnyugdíjasokra. Itt különösen azokat érinti, akik fiatal korban, 35 év alatt rokkantak meg, és nem áll módjukban az, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Az egyik objektív mutató, a nyugdíjba vonulás ideje az ő esetükben is mérvadó, azonban a szolgálati idő tekintetében részükre is valami feloldást kellene adni.
E tekintetben is a szabad demokraták módosító javaslatot terjesztenek elő.
Összességében ismételten említeném, hogy az államháztartás reformja és a társadalombiztosítás reformja elodázhatatlan, és ebbe a kérdéskörbe beágyazva kell ezt az ügyet is megoldani. Köszönöm. (Taps.)
