BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Úgy látszik, hogy a függetlenség ellenére a nevem eléggé rossz ómen, hiszen eléggé rossz találati arányt értünk el más képviselőtársaimmal együtt beterjesztett módosító javaslattal kapcsolatban. A probléma, amit ott levetítettünk, vagy megpróbáltunk törvényi szinten szabályozni, nem új.
(18.30)
Lényegében három irányba mozdultunk el. Az egyik már ma is élő gyakorlat, amely szerint a társadalombiztosítási szervnek kötelessége lenne a járulékfizetési kötelezettség teljesítését nyomon követni, és az intézkedéseket időben megtenni. Továbbá a rendkívül indokolt esetben a járuléktartozás átütemezésére késedelmi pótlék és rendbírság felszámítása nélkül megállapodást köthetne.
Ez azért ma is élő gyakorlat, hiszen jelenleg számtalan olyan munkáltató van, amelyiknek a járuléktartozása az alaptartozásnak a többszörösét haladja meg. Mindezt egy helytelen kormányintézkedés során. Vagyis, hogyha figyelembe vesszük a társadalombiztosítás bevallásait, illetve a befizetett összegeket, és figyelembe vesszük a társadalombiztosítási szerv kötelezettségeit, akkor megállapíthatjuk, hogy ha időben intézkedik a társadalombiztosítási szerv, akkor a kintlévőséget magánszemélyek esetében, természetes személyek esetében, tehát egyéni vállalkozók esetében, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes tagja esetében még az unokái is fogják fizetni. Ez azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás kintlévősége sohasem évülhet el, és éppen ezért keletkezhetnek olyan hatalmas adósságok, amelyek a társadalombiztosítás költségvetését szétrobbantják. Ennek példái már megvannak.
Ugyanakkor a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok ilyesmivel, ilyen felelősséggel nem rendelkeznek, hiszen amennyi a tőkéjük, lényegében arra teheti rá a társadalombiztosítás a kezét. A jelenlegi becslések szerint a társadalombiztosítás kintlévőségei az állami vállalatoknál csapódnak le, mintegy 75–80% arányban, vagyis ez azt jelenti, hogy nem is annyira az egyéni vállalkozókkal, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok természetes személy tagjaival van baj, hanem az állami vállalatok, vagy pedig jogi személyiséggel rendelkező társaságok fizetési moráljával. Ugyanakkor őnekik semmiféle olyan hátrányos megkülönböztetésük nincs, mint az egyéni vállalkozók esetében.
Éppen ezért javasoltam, és továbbra is fönntartom, függetlenül attól, hogy az együttes jelentésben az van odaírva, hogy visszavonva, mert én nem vontam vissza, a törvény 110. §-ára vonatkozó javaslatomat.
A második, amit érintett az államtitkár úr is, hogy meghatározott kör részére járulékkedvezményt kell adni. A Kormány által különböző szerkezetátalakítási, vállalkozásélénkítési programok vannak érvényben. A különböző vállalkozóvá válást hitelezi meg, illetve ehhez nyújt hitelt a Kormány meghatározott programokon keresztül. Ezeknek a hiteleknek a megtérülési mutatója körülbelül 20–30%, vagyis magyarul ez azt jelenti, hogy a pénz ablakon kidobott pénz, soha, de soha visszafizetésre nem kerül, és nem is lehet, legfeljebb úgy, hogyha az egyéni vállalkozó házát, mindenét elárverezik, vagyis magyarul: teljes adósorba vonják őt. Ez számomra helytelen, ezt megelőzendő adtam be a törvényjavaslat 114. §-ának új (1) bekezdésére vonatkozó módosító javaslatomat képviselőtársaimmal együtt. Ugyanakkor ma csatlakozó módosító javaslatot is adtam be, mert véleményem szerint a társadalombiztosításnak alapvetően el kell mozdulnia jelenlegi tehetetlenségi nyomatékából, és komoly tényezőként kell részt vennie úgynevezett szociális gazdaság keretén belül, és létre kell hozni ennek a gazdaságnak a tőkealapjait is, és kérem majd képviselőtársaimat, hogy ennek alapján mérlegeljék.
Ne feledjék, hogy több millárd forintról van szó, amit az állam a vállalkozásélénkítésre így kidob, sokkal egyszerűbb, hogyha úgynevezett támogatás formájában nem kidobja az ablakon, hanem egy közvetett alapon keresztül a társadalombiztosításnak befizeti, hiszen nem feledhetjük, hogy '91. évben a társadalombiztosítás 20 milliárdos deficittel zárta az évet, vagyis magyarul ez azt jelenti, hogyha nem közvetlenül a vállalkozókat támogatnák, hanem a vállalkozók csak közvetve, egy alapon keresztül, akkor ennek egy része már megtérülhetett volna. Ez a második ilyen elv volt.
A harmadik ilyen fontos elv, amit említett az államtitkár úr is – és úgy látszik, nem esik messze a szabaddemokrata képviselőtársaimnak a javaslatától sem –, ez a minimálbérnek a 60%-a, meghatározott családi jellegű vállalkozásokra, vagyis a segítő családtagokra, illetve a segítő családtagnak minősülő személyek után 60% legyen a járulékalap, és ez után kell egy ilyen 44%-os tb-járulékot fizetni. Egy dolgot nem szabad elfelejteni, hogy a vállalkozások nagy része – legalábbis egy meghatározott körben – családi jellegű vállalkozás. Vagyis a pénzt vagy a férj vagy a feleség veszi föl.
Ez mindenképpen méltánylandó a törvényben, hiszen a társadalombiztosításról szóló törvény is a hozzátartozói ellátások fizetését teszi lehetővé, sőt, hogyha meghal valamelyik hozzátartozó, akkor a kettő között választani lehet. Én mindenképpen azt tartom szükségesnek, hogy a tisztelt Ház mérlegelje, és vagy a szabaddemokrata képviselőtársaim által benyújtott, vagy a miáltalunk benyújtott módosító javaslatot fogadja el. A miénk annyiban különbözik, hogy még következetesen keresztülviszi, hogy kit nevezünk mezőgazdasági kistermelőnek, és szinkronba hoztuk a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénnyel is. Ezáltal egy olyan gyakorlatot próbálunk kialakítani, amelyik kötelezővé teszi, hogy a társadalombiztosítást, az adótörvényt, a személyi jövedelemadó-törvényeket és az egyéb törvényeket szinkronban egymással tárgyalja a Parlament, mert ezek olyan tételek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
És végezetül egy sajátosságra hívnám föl a figyelmet. Az 1975. évi II. törvény, társadalombiztosításról szóló törvény jelenlegi hatályos szövege nem határozza meg, hogy kit tekintünk tevékenységet kezdőnek. Véleményem szerint nagy hiba, jogalkotási hiba, hogy ezt kormányrendelet szabályozza. Véleményem szerint nem kormányrendeletnek kell szabályozni, hanem törvényi fogalmat törvénynek kell szabályozni. És ezt próbáltuk helyretenni, illetve most kaptam meg Dragon képviselőtársamnak a csatlakozó módosító javaslatát. Ezt próbálja meg Dragon Pál képviselőtársam is megvalósítani azáltal, hogy az egyéni vállalkozó, amikor tevékenysége kezdőnek minősül, hogy vagy mint köteles járulékot fizetni, illetve az eredetileg közösen beadott módosító javaslattal kapcsolatban is kiterjesztjük ezt azokra, akik munkanélküliek, de vállalkozóvá akarnak válni, hogy ők is minősüljenek tevékenységet kezdőnek. Úgy gondolom, hogy ennek az elvárása, illetve elismerése egy alapvető olyan jog, hogy nem véletlenül vált valaki munkanélkülivé, és nem véletlenül vállalja azt a kockázatot, hogy belekezd a vállalkozásba. Magyarországon jelenleg 423 ezer egyéni vállalkozó van, és 56 ezer nem jogi személyiségű gazdasági társaságnak természetes személy tagja. Ez azt jelenti, hogy mintegy félmillió emberre terjedne ki az a kör, amit érinteni akar a Csépéék által beadott módosító javaslat.
Én mindenképpen fontosnak tartom, hogy ne a jogtól elvárt szokások szerint a jog az élet után kullogjon, hanem a jog próbáljon az élettel együtt mozogni, és ezeket a módosító javaslatokat is a csatlakozó módosító javaslatokon keresztül beépíteni az 1975-ös II. társadalombiztosítási törvénybe. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
