JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Kormány nevében megerősítésre ajánlom az alábbi nemzetközi szerződéseket: az 1991. szeptember 1-jén aláírt magyar–francia egyetértési és barátsági szerződés – bocsánat, helyesbítek; a kéziraton 1-je van, de 11-én aláírt –, az 1991. október 6-án aláírt magyar–lengyel baráti és jószomszédsági együttműködési szerződést, a Németországi Szövetségi Köztársasággal a baráti együttműködésről és az európai partnerségről szóló, 1992. február 6-án aláírt szerződést, illetve az Ukrajnával 1991. május 31-én aláírt konzuli egyezményt.
Tisztelt Ház! Egy ország külpolitikáját pusztán szimpátiákra nem építheti. Ezért törekszünk arra, hogy közelebbi és távolabbi szomszédainkkal, a világ demokratikus államaival szerződésekben is rögzítsük külcsönös érdekeltségünket. Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam az önök elé terjesztett négy megállapodás főbb jellegzetességeit, céljait.
Az elsőről. Magyarország és Franciaország között történelmükben végighúzódik a rokonszenv. Ezt a középkorban dinasztikus kapcsolatok, az újkorban pedig szabadságharcaink korlátozott francia támogatása, illetve a Franciaországból kiinduló eszmeáramlatok széles körű hazai visszhangja erősítette föl. A francia kultúra iránti magyar tiszteletet és lelkesedést az első világháború és az ezt követő rendezés több nemzedékének traumát jelentő következményei sem változtatták meg.
A magyarországi rendszerváltozás, az Európában 1989 és †91 között lezajlott sorsdöntő átalakulások a Franciaországhoz, az Európai Közösség egyik kulcsországához fűződő kapcsolatainkban is lehetőséget teremtettek az együttműködés új alapokra helyezésére. Az egyezmény megformálásánál mindvégig azt tartottuk szem előtt, hogy e fontos dokumentum cikkelyei keretet teremtsenek nem csupán az Európába való integrálódásunkhoz, hanem a magyar társadalom politikai és gazdasági átalakulásának kiteljesítéséhez is. Külön fel szeretném hívni a figyelmüket a szerződés címében szereplő "egyetértés" – franciául: antant – kifejezésre. A XX. században Magyarország számára ez utóbbi szóhoz velünk szemben álló csoportosulások képe tartozik, s talán nem tévedek, ha úgy vélem, hogy a mostani szerződés neve mintegy eszmei elégtételként is felfogható. Mindenesetre jól jelzi a magyar–francia kapcsolatokban tapasztalható történelmi előrelépést.
A szerződés a bizalom és a szolidaritás szellemében létrehozandó igazi partnerség megteremtésében látja a felek fő feladatát.
A 3. cikkely szerint a két ország elismeri és rögzíti, hogy a nemzeti kisebbségek kérdésének kielégítő rendezése alapvető fontosságú Európa stabilitása és biztonsága, valamint a demokrácia megszilárdítása szempontjából.
(16.30)
Meggyőződésem, különös jelentősége van annak, hogy e megközelítésünket a magyar–francia alapszerződésben is sikerült partnereink egyetértésével tükröztetnünk.
Külön figyelmet érdemel az úgynevezett biztonságpolitikai klauzula, a 6. cikkely. Ennek értelmében az egyik fél fenyegetettsége esetén a szerződés a partnerek között konzultációkat irányoz elő. Azt hiszem, térségünk jelenlegi, drámai eseményektől nem mentes állapotában mindenki átérzi e záradék fontosságát.
A szerződést a francia nemzetgyűlés ez év május 15-én ratifikálta, szenátusi vitájára előreláthatóan június 9-én kerül sor.
2. A magyar–lengyel barátság és együttműködés egyik vezérfonala évszázadokon át a "barátok a bajban" gondolata és gyakorlata volt. A történelmi egymásrautaltság és az új európai viszonyok szempontjait egyaránt kifejező alapszerződést az 1991. októberi krakkói csúcstalálkozó során írta alá Antall József miniszterelnök és Lech Walesa köztársasági elnök. A szerződést, a szejm előzetes hozzájárulásával, a Lengyel Köztársaság elnöke 1992. március 17-én ratifikálta. Lengyelország geopolitikai helyzeténél, politikai és gazdasági súlyánál fogva fontos partnerünk Közép-Európában, illetve a visegrádi hármak között. A szerződés szilárd alapot nyújt a kölcsönös és valódi érdekeken alapuló kétoldalú együttműködés fejlesztéséhez. Összhangban van nemzeti érdekeinkkel és elveinkkel, szellemében, konkrét megfogalmazásaiban pedig érdemi módon járul hozzá az európai normák érvényre juttatásához, a történelmi átalakulás éveit átélő térségünkben.
A fejlett demokráciákkal folytatott intenzív együttműködésünknek, a felzárkózásnak mintegy előfeltétele a közép-európai térség stabilitása, az itt élő népek egymáshoz való közeledése. A magyar–lengyel alapszerződésben rögzített elvek és célok ebbe az irányba mutatnak. A dokumentum jelentősége ezért túlnő a kétoldalú kapcsolatok keretein. A szerződés végrehajtásával mindkét ország közelebb kerülhet ahhoz, hogy megragadja a fejlett demokráciákhoz való felzárkózás történelmi esélyét.
3. A magyarság Európához való csatlakozásának egyik legfontosabb iránya több mint egy évezrede Németországon keresztül vezet. (Zaj.) A függetlenségét 1848-ban újra megvalósító Magyarország első támogatója a frankfurti szövetségi parlament volt. A magyar– német együttműködési és partnerségi szerződés megkötésekor abból indultunk ki, hogy az egyesített Németország hosszabb távon is az egyik legfontosabb tényező marad külpolitikánk és külgazdaságunk számára. A szerződés jól tükrözi, hogy a felek szerint a történelmi hagyományok, az azonosnak tekintett értékrendek alapján lehetőség nyílik kétoldalú kapcsolataink magasabb minőségi szintre való emelésére.
A dokumentum, amint azt címe is mutatja, nem korlátozódik a bilaterális együttműködés elveinek meghatározására. A politikai, biztonságpolitikai és gazdasági kapcsolatok alakításának jövőbeni útját az európai folyamatokba ágyazva rögzíti. Különösen fontos az a kötelezettségvállalás, amelyet a német kormány európai integrálódásunk elősegítése érdekében tesz. A dokumentum stratégiai jellegét igazolandó, hadd emeljek ki három alapvető elemet.
A szerződés kimondja, hogy Németország kész az együttműködés valamennyi területén támogatni hazánkat. A szerződés cikkei általában keretjellegűek, tág teret adva a partnereknek a szerződés további tartalommal való megtöltéséhez. Végül a szerződés 19. cikkelye külön is hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek, így a magyarországi német kisebbség nemzetiségi szerepét, helyzetük figyelemmel kísérésének fontosságát. E fontos szerződés várakozásainknak minden tekintetben megfelel. A két- és többoldalú keretekben zajló együttműködés olyan intézményes kereteit teremti meg, amelynek révén meghatározó fontosságú külpolitikai céljainkat hosszú távon és jól tudjuk érvényesíteni.
A szerződést Németországban igen pozitívan értékelik. A szövetségi parlament ez év május 20-ai ülésén a magyar–német szerződést ellenszavazat nélkül elfogadták.
4. A Magyar Köztársaság az elsők között ismerte el Ukrajna függetlenségét, illetve létesített vele diplomáciai kapcsolatot, ezzel is jelezve, hogy kiemelt szerepet és fontosságot tulajdonítunk a magyar–ukrán együttműködés elmélyítésének. A jövőben is kapcsolataink további fejlődése várható. Különösen Fokin ukrán miniszterelnök májusi látogatása után, amelynek során számos konkrét gazdasági megállapodást írtunk alá.
(16.40)
Ukrajna, hozzánk hasonlóan, részese az 1963. évben Bécsben elfogadott, a konzuli kapcsolatokat szabályozó egyezménynek – ehhez 1989-ben csatlakozott. Önálló állami létének kezdeti szakaszából eredően a nemzetközi jogi síkon vállalt kötelezettségek a belső törvényhozás, illetve az ügyintézés szintjén még nem érvényesülnek mintegy automatikusan. Ezért láttuk indokoltnak, hogy a magyar–ukrán konzuli kapcsolatokat kétoldalú egyezmény is szabályozza.
Az egy évvel ezelőtt aláírt konzuli egyezmény tartalmilag és formailag jelenleg is összhangban van érdekeinkkel. Jóváhagyása esetén megfelelő módon szabályozná a magyar természetes és jogi személyek érdekeinek védelmét Ukrajnában.
A ratifikációs okmányok cseréjét követően, külön jegyzőkönyvben, külügyminiszteri szinten kívánunk megállapodni a kölcsönösen felállítandó konzuli képviseletek székhelyéről és működési körzetéről. A kölcsönös ratifikálás után kijevi nagykövetségünk ungvári konzuli hivatalát főkonzulátusi rangra kívánjuk emelni. A főkonzulátus a magyar állampolgárok és vállalatok napi érdekvédelmének ellátása mellett elősegítené a kárpátaljai magyar kisebbséggel fenntartott kapcsolataink, valamint az ukrán–magyar gazdasági együttműködés elmélyítését is.
Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a fenti négy szerződésnek az Országgyűlés által történő megerősítése hozzájárul hazánk nemzetközi állásának erősítéséhez, a regionális és az összeurópai integrációban való részvételünk elmélyítéséhez, kétoldalú kapcsolataink kereteinek kiteljesítéséhez, együttműködésünk gazdagításához.
Mind a négy szerződés fontos elemét képezi külpolitikánknak, elősegíti az új európai kapcsolatrendszer kialakítására irányuló törekvéseink valóra váltását, hatékony eszköze külpolitikai céljaink megvalósításának.
Javaslom és kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés erősítse meg a fenti szerződéseket. Köszönöm. (Taps.)
