BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója:
BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója:
BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, Elnök úr. Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság a saját kompetenciájába tartozó szempontok szerint vizsgálja a törvényjavaslatot, illetve az ehhez fűzött 133 jelentéspontból álló jelentéstervezetet, és ennek alapján készítette el jelentését.
Elöljáróban arra kívánom ráirányítani a figyelmet, hogy a Kormány eredeti koncepciója szerint az MRP ott indulhat, ahol a vállalat már átalakult részvénytársasággá vagy korlátolt felelősségű társasággá. Ezt a kiinduló koncepciót két irányban próbálták módosító indítványok tágítani, kétirányú elmozdulásra tettek javaslatot. Nevezetesen Palkovics Imre és Illéssy István képviselő urak javaslatairól van szó.
Az elmozdulási irányuk közül az egyik az, hogy a csődeljárás során a felszámolási eljárás keretében is lehessen a felszámolásra ítélt vagyonokat MRP segítségével megszerezni. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy milyen jelentőségű felvetésről van szó, hiszen nem mindegy a felszámolásra ítélt üzemek munkásainak, hogy a saját munkahelyüket meg tudják-e venni, avagy munkanélküli-járadékot fognak kapni a jövőben. Ez az a kör, amelyről az előbb Fekete Gyula képviselőtársam beszélt.
A másik elmozdulási irány pedig, hogy az átalakulási folyamatok elhúzódása miatt indokoltnak látták az említett képviselők, hogy az átalakulás előtt még állami vállalati formában működő cégek egyes szervezeti egységeit vagy jelentősebb vagyonát, vagyonrészeit megvehessék MRP keretében a dolgozók.
Az egyes pontok ismertetése során rá fogok arra mutatni, hogy a tárgyalás jelenlegi állása szerint ebből mi támogatható, és mi az, ami még nem.
Néhány pontot kiemelve a jelentésből:
Az első ilyen, elmozdulást tartalmazó javaslatot a 7. pontja tartalmazza a jelentésnek, ahol kifejezetten úgy szól a javasolt szövege az említett képviselő uraknak, hogy állami vállalatok értékesítésre szánt vagyoni javait is megszerezhessék az érintett kezdeményezésben részt vevők.
(10.50)
A gazdasági bizottság ezt a javaslatot – nyilván a gazdasági bizottsági szempontok alapján – nem támogatta, az alkotmányügyi bizottság annyit tesz hozzá a jelentésben, elég ritka ez, hogy érdemben nem foglalunk állást, de megjegyezzük, hogy elfogadásának itt jogi akadálya nincs.
Tellér Gyula képviselőtársam a jelentés 8. pontjában egy új jogi kategóriát vezetett be, "intézményi tulajdonú vállalat" kifejezést használ. Bizottságunk úgy látta, hogy törvényekben ilyen új kategória meghonosításának nincs helye, ezért nem találtuk támogathatónak.
A jelentés 12. és 16. pontjára hívnám fel a figyelmet, mind a kettő gazdasági bizottsági javaslatot tartalmaz, a kettő nem egészen komform egymással.
A 12. pontban a gazdasági bizottság az MRP kapcsán javasolja annak kimondását, hogy a részvételre jogosult munkavállalók jogosultságukról csak írásban mondhassanak le. Ezzel ellentétben a 16. pontban azt javasolja, hogy a részvételi szándékukat csak írásban jelenthetik be. Azt hiszem, nem kell különösebb magyarázat ahhoz, hogy a két rendelkezés egyidejűleg nehezen állhat meg, a jogalkalmazást rendkívül megnehezítené, nem ad megoldást az olyan esetekre, ha az érintett dolgozó felhívásra sem így, sem úgy nem nyilatkozik, ehhez képest a bizottság e két pontot nem tudta támogatni.
A 14. pontban Illéssy és Palkovics képviselő urak jogi állományi viszony kifejezést használnak, mely ez idő szerint ismeretlen a magyar jogban, ezért törvény-előkészítési szempont, illetve aggályok miatt támogatni nem tudtuk.
A jelentés 27. pontja tartalmazza viszont azt a szövegezést, amelyet az alkotmányügyi bizottság az elmozdulás irányában támogatott. Ennek lényege az, hogy a szervező bizottság kérésére az állami vagyonkezelő szervezet az állami vállalat elkülönült szervezeti egységének vagyonát elvonhatja és társasággá alakíthatja abból a célból, hogy ott MRP induljon. Ez a szabály a jelenlegi hatályos rendelkezések között szerepel, de a jelenlegi rendelkezések között éppen az MRP nem szerepel. Ehhez képest ennek a szabálynak a fenntartása nyilvánvalóan célszerű, erre – az összefüggésekre figyelemmel – gondolnunk kell majd akkor is, amikor a privatizációs törvényeket tárgyalja a Ház.
A Kormány eredeti előterjesztése szerint MRP akkor szervezhető, ha a dolgozók több mint fele ennek keretében kívánt vagyonhoz jutni, és akkor alakítható meg az MRP-szervezet, ha ugyanez az arány a későbbiek során is megmarad. Ezt az arányt – a több mint felét – több képviselő támadta mindkét helyen. 5%-tól 25–30%-ig terjedő ötletek merültek föl, már a szervezéshez igazodóan is, ebben a körben a bizottságunk a gazdasági bizottság által javasolt 25%-os arányt tartotta támadhatónak, és ugyanezt az arányt átvette Palkovics Imre és Illéssy István is egy más irányú javaslatában. A két javaslatot a bizottságunk egyidejűleg támogatja.
A megalakuláshoz 5–40%-ig terjedő képviselői javaslatok közül ugyancsak a gazdasági bizottság által javasolt 40%-kal értett egyet az alkotmányügyi bizottság.
Pál László képviselő úr vetette föl módosító indítványában – és ilyen javaslatot mások is előterjesztettek –, hogyha az MRP-kezdeményezést elutasítják, erre rendkívüli, indokolt esetben kerülhessen csak sor.
Bármennyire is logikusnak látszik egy ilyen javaslat, rá kell arra mutatni, hogy önmagában amiatt, hogy jogorvoslatnak helye nincs, egy ilyen előírás megadása logikai hibát jelentene. Itt tulajdonosi döntésekről van szó, ami ellen fellebbezésnek helye nincs, tehát indokolási kötelezettséget előírni úgynevezett lex imperfecta eredményt hozna, amire nincs szükség.
A 47. ponttól kezdődően többen kifogásolták a Kormány javaslatában a megvalósíthatósági tanulmány szóösszetétel első szavát. Lehet, hogy ez magyartalan, de a magyar jogban egy teljesen egzakt kifejezés. A törvény-előkészítési szempontokat értékelő alkotmányügyi bizottság ezért nem tudta támogatni azon javaslatokat, melyek e jelző elhagyására irányultak, ideértve a gazdasági bizottság ugyanilyen megfogalmazású, 50. pontban lévő módosító indítványát is.
Végül, még két jelentéspontra szeretném ráirányítani a figyelmet. A 88. pontban Pál László képviselőtársunk rendkívül lényeges – legalábbis az alkotmányügyi bizottság megítélése szerint – módosító indítványt terjesztett elő, melyet mi is és a költségvetési bizottság is támogattunk, a gazdasági bizottság nem. Ennek lényege az, hogy amikor a saját erő, illetőleg a saját pénzforrás mértékét kell megállapítani, akkor miként ugorjon bizonyos értékhatárok szerint a figyelembe veendő összeg. Az eredeti javaslat szerint 5 millió forintig 2%, 5 és 10 millió forint között 15%, 10 millió felett 25% legyen a figyelembe veendő összeg. Pál László képviselőtársunk fölhívta ennek veszélyeire a figyelmet, és az adó-, illetőleg illetékjogszabályokban alkalmazott sávos ugrásnak megfelelően a javaslatot úgy pontosította, hogy 0–5 millió forintig 2%, 5 és 10 millió forint között 100 ezer forint, és az ezt meghaladó résznek a 15%-a stb. Ezt a javaslatot bizottságunk támogatja.
Végül Török Ferenc képviselő úr egyik javaslatára irányítanám a figyelmet a 98. pontban. Török Ferenc képviselő úr javasolja, hogy az állami vagyonkezelő szervezet tulajdonában lévő vagyonrész megvásárlásához nyújtott hitel kamata a privatizációs és az egzisztencia hitel mindenkori kamatfeltételeivel legyen azonos. Az alkotmányügyi bizottság itt rámutat arra, hogy a privatizációs és az egzisztenciahitel kamata ma sem egyforma, következésképpen félreértésekre adhatna okot egy ilyen módosító indítvány támogatása, ezért azt nem tudtuk támogatni. Köszönöm.
