KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Az általános vitában hozzászólók többsége támogatta a beterjesztett korrekciós nyugdíjemelés elvét. Egyetértettek azzal, hogy azok részesüljenek minél nagyobb emelésben, akik régebben mentek nyugdíjba, s hosszú szolgálati időt értek el.
Az elmúlt évtizedben folytatott nyugdíjemelési gyakorlat ugyanis a kisebb, általában rövidebb szolgálati idő alapján megállapított nyugdíjakat előnyben részesítette, s a közepes, illetve annál nagyobb nyugdíjaknál következett be jelentősebb értékvesztés.
Ezt az alapelvet egyébként a legutóbbi nyugdíjemelésekről folytatott vitákban már a szociális bizottság és a képviselők többsége is megerősítette.
Azokkal a hozzászólókkal is egyet tudok érteni, akik az alapelv támogatása mellett rámutattak a javaslat egyes hiányosságaira, azonban az örökölt rendszer hibájából fakadt eltérések és ellentmondások gyógyszere kétségtelenül sok pénzt kíván. Szigethy képviselő úr mondta ki azt az igazságot, hogy százszázalékosan tökéletes javaslat nincsen. Ezt mi is így gondoljuk, hiszen most 10 milliárd forintból egycsapásra nem lehet orvosolni a nyugdíjrendszerben évtizedek alatt felhalmozódott feszültségeket. Egyedül az MSZP részéről hangzott el alapvető kifogás a korrekciós intézkedésekkel szemben. Ez érintette a Parlament által nagy többséggel hozott januári és szeptemberi intézkedést. Nem értenek egyet azzal, hogy azt nem differenciáltuk. A mostani differenciálásnál pedig azt nehezményezik, hogy az özvegyi és árvaellátást nem emeljük, vagyis az intézkedés nem teljes körű.
Ha 13%-kal januártól és 6,5%-kal szeptembertől nem emelkedne minden ellátás, akkor egészen bizonyosan és joggal megkapnánk a vádat, hogy a korábbi gyakorlatot folytatjuk, és az újabban megállapított nyugdíjak értékvesztését alapozzuk meg. Egyáltalán nem tekintjük másodrendű nyugdíjaknak a hozzátartozói ellátásokat – mert ilyesmi is elhangzott –, de tudni kell – különösen a tárca korábbi miniszterének –, hogy az elmúlt időszakban az átlag alatti nyugdíjaknál következett be viszonylag a legkisebb arányú értékvesztés, s a hozzátartozói ellátások döntően ebbe a csoportba tartoznak. Ha a mostani kiigazítást a teljes körre kiterjesztenénk, akkor személyenként alig 300 forint emelés jutna, ezt az összeget már nem lehetne differenciálni. Ezzel tehát megőriznénk – az MSZP-n kívül mindenki által kifogásolt – nyugdíj-aránytalanságokat, amelyek a legjelentősebbek a régebben és hosszabb szolgálati időben nyugdíjba vonultak öregségi és rokkantsági nyugdíjainál.
Ugyanakkor módosítványaik a nyugdíjrendszer valóban ellentmondásos, de szociális elvű elemeire vonatkoznak, mint amilyen az egyesítési összeghatár általános emelése a 6024-es számon, amit most csatlakozó módosító javaslattal 6059-es számmal kiegészítettek és korrigáltak. A házastársi pótlékra jogosító összeghatár szintén általános emelése a 6025-ös számon. S ezek a régebbi nyugdíjak értékvesztésével közvetlenül nem függnek össze, már amiatt sem, hogy az összeghatárok emelését a múltra és a jövőre egyaránt érvényesítik, vagyis két szempontból sem, a jövőre vonatkozó intézkedésekkel a mostani korrekció esetében nem kívánunk foglalkozni, és a szociális típusú ellátások pedig az ún. profiltisztítás keretében – az Országgyűlés határozata értelmében – ezek ki fognak kerülni a társadalombiztosítás ellátási köréből.
Jogos viszont az az észrevételük, hogy aránytalanságok e korrekció után is maradnak a saját jogú nyugdíjellátások között.
Én úgy gondolom, naivitás azt gondolni, hogy 10 milliárd forintból most minden problémát kezelni lehet. Ezt a Kormány nem is ígérte, csupán részleges korrekcióról és ennek első lépéséről van most szó.
Reméljük, hogy ezt az intézkedést – a gazdaság teherbíró képességének javulásával – folytatni tudjuk.
Az SZDSZ-es képviselők két módosító javaslatot tettek, a 6034-es számú javaslatukban azt indítványozzák, hogy az egyesített ellátásban részesülők a saját nyugdíjukra jutó emelést a 8610 forintos együttfolyósítási összeghatáron felül kapják meg. Ez a módszer sajnos – a Kormány javaslatához képest is – úgy érezzük, hogy több ellentmondást vált ki. Például, ha a saját jogú nyugdíjas nem özvegy, akkor ő kevesebb nyugdíjat kapna, mint az özvegyi egyesített ellátásban részesülő. Problémája ennek a javaslatnak az is, hogy növeli az ellentmondást a korábban és az intézkedést követően megözvegyültek ellátásai között is.
A másik SZDSZ-es módosító javaslat, a 6035-ös számú a III. rokkantsági csoportba tartozó nyugdíjasoknál legalább 6,5%-os emelést indítványoz. Ez a javaslat elsősorban milliárdos nagyságrendű költségkihatása miatt nem támogatható általunk.
Meg kell említenem, hogy az első és második csoportú rokkantsági nyugdíjasoknál az előterjesztett preferenciák, tehát hogy náluk legalább 13%-os emelés legyen, a százszázalékos munkaképtelenségük, és ezzel összefüggésben felmerülő megélhetési többletköltségeik is indokolják. Sokan közülük mások ápolására szorulnak. Egyszerűen az életvitelhez szükségük van többletköltségeik fedezésére.
Végül hangsúlyozom azt, hogy a Kormány nem tett arra ígéretet, hogy egyetlen 10 milliárd forintos csomag keretében a nyugdíjrendszer minden ellentmondásos elemét ki tudja igazítani. Hallottam sajtóértekezlet kapcsán elhangozni, hogy többszörös forráslehetőségekkel is rendelkezünk, pl. a profiltisztítás, a kintlevőségek behajtása és a költségvetésre való támaszkodás. Én azt hiszem, hogy mind a három tulajdonképpen egy, a költségvetés, és tekintve annak a hiányát, tulajdonképpen ez a forrás igazában nem létezik.
Emlékeztetni szeretném a tisztelt Házat a társadalombiztosítási rendszer korszerűsítéséről hozott 60/1991. évi országgyűlési határozatra, mely ütemezést ad a nyugdíjrendszer fokozatos átalakítására. Jelenleg az előírt korszerűsítési lépések kidolgozó, megalapozó munkaszakaszában vagyunk, és minden szándékunk – ha ehhez a szükséges források megteremthetők –, hogy például az özvegyi nyugdíjrendszer mostani vitában is napirendre került ellentmondásait és az egyéb nyugdíjjogszabályokból adódó feszültségeket mielőbb mérsékeljük.
Fel szeretném végül arra hívni a figyelmet, hogy a nyugdíjas érdekképviseleti szervek és pártok között nagymértékű egyetértés van a beterjesztett anyaggal kapcsolatosan.
Kérem ezért az Országgyűlés határozati javaslatának elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
