DANIS GYÖRGY, DR. (SZDSZ)
DANIS GYÖRGY, DR. (SZDSZ)
DANIS GYÖRGY, DR. (SZDSZ) Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszter úr április 10-én körlevél kíséretében rendelettervezetet küldött szét a vezető főorvosoknak "Keresőképtelenség és keresőképesség elbírálása" címmel. Ezt a két dokumentumot az érintettek csak április 20. és 26. között kapták kézhez. Ahhoz, hogy véleményüket komolyan figyelembe vegyék, kevés volt ez a pár nap, amely április 30-áig – a vélemények beküldésének határidejéig volt.
A rendeletnek május 15-én kellett volna életbe lépnie. Ez a mai napig sem történt meg.
Azért, mert a rendelet nem jelent meg, az interpellációmat mégsem vontam vissza. Ennek oka az, hogy a leghatározottabb véleményem: hogyha ez a rendelet ebben a formában megjelenik, kaotikus állapotokat teremtett volna a betegellátásban.
(15.40)
Nagyon helyesen tette a miniszter úr, hogy a rendeletet egy későbbi időpontban lépteti életbe, és így mód nyílik a tervezet alaposabb átgondolására, esetleg gyakorlottabb szakemberek bevonására is.
A táppénzbevételi jog megváltoztatása az egyik aggodalomra okot adó része a rendeletnek. Ez ugyanis megfosztja a szakrendeléseket – így a sebészetet, szülészetet, szemészetet, reumatológiát, tüdőgondozót stb. – a táppénzbevételi jogtól. Ennek adminisztrációs többletmunkaterhét a háziorvos fogja viselni, akinek a törzskarton által okozott munkája amúgy is bőséges munkatöbbletet csinál.
A folyamatos szakorvosi ellátást igénylő betegek gyógyításának hatékonysága is csökkenni fog. A rendelet további folyományaként a TB táppénzkiadásai így emelkedni fognak, ez azután áthárul a járulékfizetőkre, újabb káros folyamatok indulhatnak el. Ugyanennek a lépésnek a kedvezőtlen hatásai bizonyára mérsékeltek lennének, ha a rendelet csak akkor lépne életbe, amikor a TB ellenőrző apparátusa már felállt, és a szerződéses kapcsolatait megkötötte az orvosokkal, illetve intézményekkel, tehát kialakult a társadalombiztosítás ellenőrző stratégiája.
További súlyos következménye lehet a rendeletnek a betegek felesleges sétáltatása a háziorvos és a szakrendelés között, hisz a keresőképessé nyilvánításhoz szokszor van szüksége a háziorvosnak a szakorvos támogatására.
A rendelet súlyos egzisztenciális gondot jelent a felülvizsgáló főorvosi karnak. Az állásvesztés szinte elkerülhetetlen több száz orvos számára. A miniszter úr ez ellen három lehetőséget jelez a levelében. Az első a TB saját ellenőrző főorvosi hálózata. A TB ezeket az állásokat a szokásos módon még a mai napig sem hirdette meg. A második lehetőség a kórházi rendelőintézeti státuszba való kerülés, amely amiatt, hogy többnyire már korosabb főorvosokról van szó, még visszaminősítéssel sem reális lehetőség. A harmadik választás az alapellátást jelöli meg, de ott még ennek nem alakultak ki szervezeti, anyagi, ügyeleti, finanszírozási feltételei, ide státuszok kellenének, tehát ide pénz kellene.
A felülvizsgáló főorvosi kar egyik legnagyobb erénye a helyismeret, mely az egészségügyi munka hatásfokát lényegesen javítja. Ez el fog veszni. A TB, amíg saját ellenőrző rendszere kiépül, nem tehet mást, mint ölbe tett kézzel nézi, hogy a táppénzes kiadásai megnőttek, az eddig működő fék, a heti felülvizsgálat, mely gátat szabott az indokolatlan táppénzigényeknek, meg fog szűnni.
Tiszteletre méltó az a bátorság, hogy a minisztérium rendeleti úton szabályozza az egészségügyet, és így a felelősséget is magára vállalja. Így természetesen a Parlament nem tárgyalja, de az, hogy a Parlament egészségügyi és szociális bizottságának a véleménye talán használható lenne, és valamiféle tájékoztatást is megérdemelne.
Összegezve: a frissen megszervezett háziorvosi hálózatot kellően nem végiggondolt táppénzbevételi jog változtatásával sújtani, s ugyanabban az időben jelentős változtatásokat végrehajtani a felülvizsgáló rendszerben, a TB ellenőrzési szisztémájának a kialakulását megelőzően, az egészségügy munkaképességét fenyegeti.
Ezek után államtitkár úrhoz az alábbi kérdéseket intézem.
A szakrendelések táppénzbevételi jogának megvonásából adódó pluszterheket a háziorvosi szolgálat és maguk a betegek hogyan tudják elviselni?
Valóban megoldott-e – második kérdésem – a felülvizsgáló főorvosok elhelyezkedési gondja, illetve szaktudásuk és tapasztalataik hasznosítása?
Harmadszor: Szándékozik-e a minisztérium a parlamenti szakbizottságot tájékoztatni a fontos rendeleteiről a továbbiakban.
S végezetül természetesen, mikor, milyen változtatásokkal szándékozik a minisztérium ezen rendeletet életbe léptetni.
Várom a válaszát, államtitkár úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
