KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Elnézést, ha a kérdéseire nem pontosan fogok tudni válaszolni, mert eltérnek attól, amit írásban rögzített, de megkísérlem követni, sajnos én nem vagyok gyorsíró. (Közbeszólás: Rögtönözzön!) Jó, rögtönzünk.
A sokszor semmittevéssel vádolt Népjóléti Minisztérium a jogalkotási törvény szerint járt el, amikor ön által az írásban ugyan dömpingszerűnek ítélt módon, vagyis hál'Istennek felvéve azt a tempót, ami az egészségügy újraszervezéséhez szükséges, rendeletekkel is szabályozza az egészségügy átalakításának folyamatát.
A rendeleti szint természetesen egyúttal azt is jelenti a parlamenti kontroll szempontjából, hogy e rendeletek alapjául szolgáló törvényt alkotja meg az Országgyűlés, és nem a részintézkedéseknek a tengerét. Amennyiben nem így tennénk, akkor ez törvényi szintű szabályozást jelentene a részkérdésekben is, és az ugrásszerűen felszaporodó munka megbéníthatná a jogalkotás folyamatát az Országgyűlésben. Az egészségügyi rendszer változását lehetetlenné tenné, ha mindent törvényi szinten szabályoznánk.
A keresőképesség és a keresőképtelenség elbírálásáról szóló népjóléti miniszteri rendelettervezet több hónappal ezelőtt elkészült – végre valami, ami nem később –, viszont az alapjául szolgáló törvényes rendelkezést meg kellett várnia, és abban szerepelt ez a joggal kifogásolt május 15-i hatálybalépés.
Tekintettel arra, hogy több száz ember sorsát meghatározó rendeletről van szó, az érintettek véleménye nélkül a tervezetet nem akartuk végrehajtani és véglegezni, és ennek következtében a május 15-i hatálybaléptetés, és ezt most már a jó hírem kockáztatása nélkül mondhatom, hogy biztosan nem fog fenyegetni, hiszen túlvagyunk ezen az időponton. Tehát igenis az orvosok véleményének figyelembevételével kerül bevezetésre, és ha tekintetbe vesszük azt, hogy hazánkban mintegy 2000 falusi háziorvos végez szolgálatot, a keresőképesség elbírálása tehát falun, de kisvárosokban is, a szűkös rendelőintézeti kapacitás miatt ugyancsak a körzeti orvosokra várt, és ezekre is marad a jövőben is.
A társadalombiztosításnak döntő szerepe lesz a csoportvezető belgyógyász főorvosok átvételében, az ellenőrző-orvosi hálózat kiépítésében. Nyilvánvalóan itt olyan problémát is meg kell oldani, hogy ezeknek 15–20 százaléka nyugdíjasként vagy mellékfoglalkozásban látja el feladatait. De ha pusztán arra várnánk, hogy a TB ellenőrző testülete a meglevő, visszahúzó ellenállások és problémák közepette valamiféle biológiai erőtől hajtva magától feláll, akkor sose fogjuk meglépni a szerkezetátalakítást.
A képviselő úr félelme attól, ami változás itt most bekövetkezik az egészségügy területén, az emberileg számomra teljesen érthető, csak nem tudom elfogadni. Azért nem tudom elfogadni, mert az összeomló egészségügy, amit eddig szocialistának csúfoltunk, erről gyakorlatilag azt mondani, hogy a heti felülvizsgálat gátat szabott például a táppénzigényeknek, nyilvánvalóan – ha végignézi a korábbi statisztikákat – ennek a valótlan voltáról könnyű meggyőződni. Valamint arról is, hogy az egészségügyi munka hatékonyságát jelentő helyismeret el fog veszni.
Én azt hiszem, hogy erre a következtetésre jutni, hogy ennek alapján a betegek gyógyításának hatékonysága csökkenni fog, az nem egészen állja meg a helyét, hiszen ha ránéz az eddigi megbetegedési vagy halálozási statisztikákra, akkor ez inkább arra utal, hogy éppenséggel azért kell változtatást létrehozni, hogy végre legyen orvosi szempontból jó értelemben vett gazdája a lakosságnak, a betegnek, és az esetleg később megbetegedő embernek, tehát az egész lakosságnak is.
Kétségtelen, hogy minden változtatás zökkenőkkel és gondokkal jár, de a mozdulatlanság pedig tarthatatlan. Félreértés ne essék, mi nem egy jól működő egészségügyet rombolunk le, hanem egy igen rosszat, bár ez nem a benne dolgozóknak a bűne, egy rosszat akarunk megjobbítani.
A felvetett kérdésekre megkísérlem, amennyire össze tudom szedni az írásbeli és a szóbeli különbség alapján a választ.
A háziorvosi rendszer bevezetésének szükségessége a parlamenti pártok között egyetértésre talált. A rendszernek az alapelve az volt, hogy a háziorvosnak a kezébe adják a lehetőséget, hogy minden feltétellel rendelkezzék a betegei jobb ellátása érdekében. Ennek megfelelően a szakrendeléseknél a konziliáriusi szerep fog előtérbe kerülni. Alapellátási feladatokat csak igen korlátozott mértékben végezzenek – pl. alkohol -, drogbetegek, tbc-s betegek, nemi betegségek esetében.
Második kérdésével kapcsolatosan a szakrendelések táppénzbevételi jogának elvesztésére vonatkozólag biztosan állíthatom, hogy erre nem kerül sor. Egész biztos, hogy másképp fog megjelenni a rendelkezés, mint ahogy az eddigi formában szerepel, és nem szándékozunk megvonni ezt a szakrendelésektől. Egyébként pedig a szakrendelés és a háziorvos kapcsolata nem jelenti a rászorultaknak a felesleges sétáltatását, ebben biztosan már egyébként egyet is értünk, hiszen a körzeti orvosnak is kellett tudnia arról, hogy a szakrendelőbe járó betegének milyen baja van, és azt mivel kezelik, és a sorsát folyamatosan követnie kellett. Legalábbis én úgy voltam vele, amikor ideggondozóban dolgoztam, hogy nem vettem azt zokon, hogy nem volt táppénzbevételi jogom, hanem a körzeti orvos vette táppénzbe a beteget, mert ha nem ebből a tevékenységből akarok magamnak hálapénzt faragni, akkor a szakmai érdekem nekem és a körzeti orvosnak ebben az esetben végül is egybeesett: a beteg állapotának a követése.
(15.50)
A következő kérdése: a rendelet megjelenése és hatálybalépése között elegendő időnek kell eltelnie, hogy a bekövetkező változásokra fel lehessen készülni, és így a jelenlegi ellátási rend helyére új, lehetőleg kevesebb zökkenővel tudjon belépni. Erre úgy gondoljuk, hogy mintegy másfél hónapos időtartamra kell számolnunk, és így számolunk.
Azonkívül: a Népjóléti Minisztérium az Országgyűlés törvényének felhatalmazása alapján ezután is meg kívánja alkotni rendeleteit, minden érintett és érdekelt fél véleményének figyelembevételével. A felelősség persze, hogy a tárcáé, a képviselőket ennek tekintetbe vételével a tárca az átalakítási folyamat kezdetétől bevonta a jogalkotási folyamatba, így tehát ezt ellentétesen ítéljük meg, képviselő úr. Ezek közül ugyanis kiemelném az elmúlt év áprilisában megtartott és manrézaként emlegetett értekezletünket, melyen ellenzéki képviselők éppen az ön pártjából is részt vettek, aztán a nemzetközi tapasztalatok összegyűjtésekor a Népjóléti Minisztérium külföldi tanulmányutat szervezett, melyen szintén pártállástól függetlenül biztosította a képviselők részvételét.
Tehát az eddigi gyakorlatnak megfelelően a továbbiakban is figyelemmel leszünk a képviselők véleményére, csak nem feltétlenül mindegyikre. Köszönöm. (Taps.)
