KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy a hosszas, már-már jogtörténeti értékű elemezgetéssel telített interpellációjára viszonylag röviden válaszolhatok. Ugyanis alapvetően egy fatális félreértésen nyugszik az interpellációja. Ugyanis meggyőződésem, hogy az ön által hivatkozott 1992. évi XV. törvény, amely a foglalkoztatási törvény módosításának módosítása volt, nem tartalmaz olyan kitételt, hogy az említett folyósítási időpont január 10-e lenne. (Moraj a bal oldalon.)
Legyen szabad egyetlen mondat erejéig visszatérni azokra a jogszabályokra, amelyek az ön által fölvetett problémát szabályozzák. Valóban, az 1991. évi LXXXIX. törvény az eredeti foglalkoztatási törvény szabályait úgy módosította, hogy a munkanélküli-járadékot annyi hónap elteltével lehet folyósítani, illetőleg a kezdő időpontja kitolódott annyi hónappal, ahány hónapra a munkanélküli végkielégítést kapott. Ez volt tehát az 1991. évi LXXXIX. törvény szerinti módosítás.
Egyetértünk abban is, hogy valóban, az 1992. évi XV. törvény beépítette ebbe a módosításba január 10-ét, mint a jogalap megszerezhetőségére vonatkozó dátumot. Ez a törvényi módosítás nem arra vonatkozott – és javaslom alaposan kielemezgetni ezt a törvényszöveget –, hogy mely időponttól kell folyósítani a munkanélkülinek a munkanélküli-járadékot, hanem arra vonatkozott, hogy azok a munkanélküliek, akiknek munkaviszonyát az említett január 10. előtt felmondással megszüntették, vagy amely munkanélküliek munkaadója január 10. előtt jogutód nélkül megszűnt, azoknál a munkanélkülieknél az a megszorítás, miszerint párhuzamosan nem folyósítható a végkielégítés és a munkanélküli-járadék, ez a megszorítás nem él.
(15.00)
Azért olyan indok alapján, amire ön is hivatkozott. Ez a dátum tehát semmi egyéb, mint a jogosultság megszerezhetőségének egyfajta korlátozás alóli mentesítése – de messze nem a folyósítás időpontja.
Ebben a vonatkozásban tehát úgy gondolom, hogy jogértelmezési probléma van kettőnk álláspontját illetően. Mikortól folyósítható az előbb említett esetben, ha jogosultságot, tehát jogalapot szerzett a munkanélküli arra, hogy párhuzamosan folyósítható legyen a végkielégítés és a munkanélküli járadék? Nyilvánvalóan, a jogalkotásunkról szóló törvény értelmében, a törvény hatálybalépését követően. Ez az időpont pedig egyértelműen rögzített: a kihirdetés napja, vagyis, amire ön is utalt, március 26-a.
Kérem, hogy a jogalkotásunkról szóló törvény alapos átolvasása esetén értelmezze azt a kitételt, ami jogbiztonságunk egyik alapelve, nevezetesen azt, hogy amennyiben törvény másképpen nem rendelkezik, úgy a törvény hatálya a kihirdetés napjától kezdődik. Ha pedig ön elolvassa a vitatott 92. évi XV. törvényt, az visszaható hatályra rendelkezést nem tartalmaz, sőt kifejezetten kimondja, hogy a hatálybalépés napja a kihirdetés napja, vagyis március 26-a. Ebből pedig értelemszerűen az következik, hogy – jóllehet a jogosultság megszerzése szempontjából releváns az ön által hivatkozott január 10-e, de az nem a folyósítás időpontja – a folyósítás időpontja csak az lehet, amikor hatályba lépett az a törvény, amire alapozottan a kedvezőbb elbírálás érvényesíthető. Így tehát ebből adódóan a megyei munkaügyi központok helyesen értelmezték a foglalkoztatási törvény módosítását, és a törvény szellemében jártak el. Nem változtattak tehát azon az országgyűlési akaraton, amelyre ön hivatkozott.
Azt hiszem, ennek tükrében arra a kérdésre, amelyben párhuzamba állítja a költségvetést és a fentebb hivatkozott jogértelmezési problémát, talán elemzően válaszolnom sem kell, hiszen nyilvánvaló, hogy ilyen összefüggés a két kérdés között nincs.
Mindezek alapján tehát kérem önöket, hogy interpellációra adott válaszomat elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
