SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ez év január 28-ai interpellációmban jeleztem a tapasztalataimat a tisztelt munkaügyi miniszter úrnak az 1991. évi IV. törvény év végi módosításának alkalmazásával kapcsolatosan felmerült problémákról. Bebizonyítottam, hogy a magyar Közlönyt csak január 9-én és 10-én postázták. Tehát ezt megelőzően sem a hivatalok, sem az állampolgárok nem ismerhették a törvényt. És felhívtam a figyelmet, hogy a törvény január 10. előtti alkalmazása törvénysértő, és ezt alátámasztottam az Alkotmánybíróság 34/1991-es határozatának indoklásaival. Miniszter úr válaszában elutasította feltevésemet, és válaszát – a folyosóról behívott kormánypárti képviselők támogatásával – a tisztelt Ház elfogadta. (Felzúdulás a jobb oldalon.)
Hogy interpellációm megalapozott volt, azt bizonyítja, hogy Tarnóczky Attila MDF-es képviselőtársam önálló indítványt nyújtott be a kifogásolt törvény módosítására. Képviselőtársam indoklásában hangsúlyozza – idézem –: "A foglalkoztatási törvénynek az Országgyűlés által 1991. december 21-én elfogadott módosítása mindazokat a munkavállalókat teljesen megváltozott és egyben ellehetetlenedett helyzetbe hozta, akik esetében a felmondás a törvénymódosítás kihirdetése előtt megtörtént, de a felmondási idő áthúzódott a fenti időpont utánra. Ők azok, akik a felmondás pillanatában joggal számíthattak a végkielégítés és a munkanélküli-járadék párhuzamos juttatására. Ezzel szemben a munkaviszony megszüntetésekor a járadék fizetése már kitolódik a végkielégítés hónapjainak lejárta utánra. Ezzel, ha jogilag tán nem is, de praktikusan visszamenőleges hatályú változás történt a törvényben, csökkentve az állampolgárok jogbiztonság-érzését." – mondja az MDF-es képviselőtársam.
Az Országgyűlés, helyreállítva a jogbiztonság elvét, elfogadta a beterjesztett törvényjavaslatot, azzal a módosítással, hogy az abban szereplő 1991. december 29-ei dátumot 1992. január 10-ére módosította. Ez a módosítás 1992. március 26-án, a Magyar Közlöny 31. számában jelent meg azonnali hatálybalépéssel. A Közlöny megjelenése előtt azonban a tisztelt Munkaügyi Minisztérium újabb lépésre szánta el magát a munkanélkülivé vált emberek hátrányára. Egy államtitkár-helyettesi levélben felhívta a figyelmét az Országos Munkaügyi Központ főigazgatójának, hogy az új szabály értelmezésével kapcsolatban a minisztérium állásfoglalása szerint – idézem –: "Azon munkanélküliek részére, akik esetében az utolsó munkaviszony felmondása 1992. január 10. előtt történt, illetőleg az utolsó munkahely ez időpont előtt szűnt meg, és az általuk felvett végkielégítés miatt a járadék folyósítása részükre szünetel, a fenti szabály hatálybalépésének (Magyar Közlönyben történt kihirdetésének) napjától folyósítható munkanélküli-járadék a törvényben meghatározott más feltételek fennállása esetén."
Erre a levélre hivatkozva a munkaügyi központok a törvényt sajátosan értelmezve, nem hajlandók a náluk jelentkező munkanélküliek járandóságát a törvény rendelkezésének megfelelően 1992. január 10-étől, csak március 26-ától folyósítani.
Kérdezem tisztelettel a miniszter urat:
1. Miért akarja a Kormány a költségvetési hiányt a munkanélküliekkel is megfizettetni?
2. Milyen alapon változtatja meg az Országos Munkaügyi Központ az Országgyűlés által kimondott 1992. január 10-i határidőt?
3. Szándékában áll-e a miniszter úrnak kivizsgálni és a megfelelő felelősségre vonást alkalmazni, hogy az 1987. évi XI. törvényt megsértették?
Várom válaszát. (Taps a bal oldalon.)
