KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
KÁLMÁN ATTILA, DR. művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőnő! Kedves Képviselőtársaim! Mindenekelőtt köszönöm a kérdéseket és a téma felvetését, amely annyira fontos és közérdekű, hogy a közeljövőben feltétlenül érdemi megtárgyalást igényelne.
Egyetértek azzal, hogy a hatékony nyelvoktatás az egyik meghatározó tényező az európai integrációnk szempontjából. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumban természetesen tisztában vagyunk a kérdés súlyával, és az a véleményünk, hogy igazi, átütő változást csak az érintett tárcák közötti szoros együttműködéssel és társadalmi összefogással érhetünk el. Abban is egyetértünk, hogy az Európához való felzárkóztatást nem elég a felsőoktatásban elkezdeni. Különösen igaz ez az idegen nyelvek oktatására, hiszen ennek sikere nagyban függ attól, hogy milyen életkorban történik. Véleményünk szerint a tanköteles korban állampolgári jogon lehetővé kell tennünk minimum egy idegen nyelv legalább középfokú elsajátításának lehetőségét. Az elmúlt két év megfelelő tárgyi, technikai és anyagi feltételek hiányában mindössze arra volt elegendő, hogy az oktatási tárca bizonyos mennyiségi fejlesztést kezdeményezzen. Ide tartozik például a nem orosz szakos nyelvtanárképzésben részt vevők számának bővítése, az orosztanárok sokat vitatott tömeges átképzése, akik közül mintegy 2400 fő vesz részt nyelvtanfolyamon, és 1400-an már középfokú nyelvvizsga birtokában megkezdték felsőoktatási tanulmányaikat. Németből és angolból a mintegy 300 anyanyelvű vendégtanár fogadása. Elsősorban a békeszolgálatosokra gondolok.
A felsőoktatásban is komoly gondjaink vannak, de úgy tűnik, hogy itt a lehetőségeink is nagyobbak a fejlesztésre, hiszen európai méretekben is egyszerűbb kezelni a viszonylag kis létszámú egyetemista korosztályt, valamint ezen a téren hagyományosan többféle anyagi forrás áll rendelkezésre. Sajnos megfelelő együttműködési szándék és koordináció hiányában itt sem élünk még igazán a lehetőségekkel.
A közoktatás, amely a nyelvtanulás szempontjából az igazán ideális életkorú tanulókat szolgálja ki, ennél is nehezebb helyzetben van, hiszen még a nemzetközi fórumokon is harcolnunk kell az idegennyelv-tanulás létjogosultságáért a tanköteles korban, mivel ennek tömeges biztosítása óriási anyagi erőfeszítéseket is igényel. Ráadásul ez a probléma általában a kisebb, nem világnyelveket beszélő, kevésbé fejlett országokat érinti. Az igazi minőségi javulás a társadalmi szintű gyökeres szemléletváltás és a megfelelő pénzügyi feltételek megteremtésének függvénye. Nem elegendő például több nyelvtanárt képezni, hanem ezzel párhuzamosan olyan élet- és munkakörülményeket kell teremtenünk, amelyek a közoktatási keretek között is szakmai és anyagi perspektívát jelentenek számukra. Könnyű belátni, hogy ehhez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jószándéka nem elegendő. Amit mi tehetünk, az az, hogy a készülő nemzeti alaptantervben megfelelő óraszámot, és ezzel jelentőséget biztosítunk a nyelvoktatásnak, a közeljövőben megteremtjük a nyelvtanárok folyamatos és igényes szakmai önképzésének lehetőségét, olyan közoktatási követelményrendszert és vizsgarendszert hozunk létre, amely a praktikus nyelvoktatást tűzi ki célul.
Ezzel párhuzamosan új, az eddigitől eltérő szerepet szánunk az állami nyelvvizsgarendszernek is. A közoktatási tanárok és diákok tömeges, szervezett mozgatására, utaztatására a nálunk jóval gazdagabb országokban sincs mód, igaz, hogy olyan nagy igény sem, mint nálunk. Ezért erre külföldi partnereket tömeges mértékben nem is lehetne találni. Ennek ellenére mi a közoktatásban is kizárólag tanulmányi célú tanár-diák cserék szervezett formájának kialakítását tervezzük azért, hogy minél több magyar kolléga és diák számára nyíljon lehetőség személyes nemzetközi kapcsolatok kialakítására, hiszen ezt semmi nem pótolhatja. Ehhez azonban megint csak pénzre és időre van szükség.
(14.40)
Addig is, amíg ez reményeink szerint minél többek számára válik hozzáférhetővé, itthon kell fokoznunk a szakképzett külföldi nyelvtanárok iránti fogadókészséget, amihez a bonyolult jogi és gazdasági feltételek miatt nélkülözhetetlen a szoros tárcaközi együttműködés. A jól képzett és a világ dolgaiban tájékozott anyanyelvi vendégtanárok nemhogy nem veszélyeztetik a hazai nyelvtanárok elhelyezkedését a következő néhány évben, hanem lehetőséget teremtenek az idegen nyelvű mikrokörnyezet kialakítására a hazai viszonyok között. Állandó referenciát jelentenek a velük együttműködő nyelvtanárok számára, és közreműködhetnek a nem nyelvszakos pedagógusok nyelvi képzésében is, hozzájárulva ezzel az általános szemléletváltás kialakításához.
Végezetül szeretném felhívni szíves figyelmüket, hogy az idegennyelv-oktatás helyzetének rendezése valóban mindnyájunk közös érdeke, következésképpen közös ügye kell, hogy legyen. Hazánk fejlődése szempontjából óriási jelentőségű, hogy mit és mennyit teszünk érte éppen ezekben az években.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
