LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolatot szeretnék a frekvenciagazdálkodás általános vitájához a múltkorinak a folytatásaként megjegyezni.
A magam részéről teljes mértékben egyetértek a törvényjavaslat általános koncepcionális megközelítési módjának az elveivel, nevezetesen a rádiófrekvenciák olyan véges természeti erőforrást, a nemzeti vagyon olyan értékes részét képezik, mellyel az ország érdekében gazdálkodni kell, mégpedig célirányosan, körültekintően és előrelátóan. Másrészt a frekvenciagazdálkodás az ország egész helyzetére és jövőjére kihat, a honvédelemtől és a nemzetbiztonságtól kezdve a gazdaság, a piac legkülönbözőbb ágazatain át a kulturális értékek terjesztéséig és a demokratikus politikai rendszer működéséig.
Éppen ezért – mint a javaslat fogalmaz – a frekvenciagazdálkodás politikájának, általános elveinek, a frekveciagazdálkodási célok kijelölésének állami feladatnak kell lennie. Valóban indokolt tehát, hogy a frekvenciagazdálkodásról átfogó, törvényi szintű szabályozás szülessék.
(10.10)
Ezek a helytálló általános elvek rávilágítanak arra, hogy a frekvenciagazdálkodást nem tekinthetjük pusztán műszaki-technikai tevékenységnek, még akkor sem, ha végzéséhez speciális szaktudás szükséges.
A frekvenciagazdálkodás mindennapi feladatait valóban hatósági tevékenység keretében kell végezni, egyoldalú, leegyszerűsíthető az a szemlélet tehát, amely a javaslat túlnyomó részén végighúzódik, és az indoklásban így fejeződik ki: a frekvenciagazdálkodás meghatározott műszaki és igazgatási tevékenységek összehangolt egysége.
A javaslat fő fogyatékosságai pontosan ebből a hatósági igazgatási felfogásból fakadnak, melyek általánosságban a következők: Nem szabályoz vagy roszszul szabályoz olyan frekvenciapolitikai prioritásokat, döntéshozatali folyamatokat, amelyeket törvényben kell megszabni, pusztán hatósági intézkedéssel kíván elrendezni több olyan esetet, amelyeket az Alkotmány szerint csak törvényben lehetne szabályozni, és lehetővé tesz olyan hatósági intézkedéseket, amelyek alkotmányos alapjogok korlátozását, sérelmét okozhatják. A javaslat fogyatékosságai konkrétan az alábbi vonatkozásokban leginkább szembeötlőek: A javaslat állami feladatként deklarálja a frekvenciagazdálkodás politikájának, általános elveinek meghatározását, a különböző rádiótávközlési szolgálatokra vonatkozó frekvenciagazdálkodási célok kijelölését.
Míg az általános elvekről kiderül, hogy azokat az illetékes miniszterek dolgoztatják ki, addig nagyrészt homályban marad, szabályozatlan az átfogóbb tartalmú frekvenciagazdálkodási politika és az ettől különállónak feltüntetett gazdálkodási célok kidolgozásának, meghatározásának, jóváhagyásának folyamata és intézményi kerete.
Ilyenformán egy-két részletkérdéstől eltekintve hiányzik a javaslatból a Kormány valódi felelőssége a frekvenciagazdálkodási politikáért. A javaslat egészének szelleméből és betűjéből az következik, hogy a frekvenciagazdálkodási politikát két szaktárca dolgozza ki és érvényesíti. Ezen a körülményen a Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanács javasolt létrehozása sem változtat, mint ez a későbbiekből kiviláglik. A javaslat készítőinek hatósági igazgatási szemléletéből logikusan következik, hogy csak nagyon bátortalanul utalnak azokra az egymásnak feszülő nagy érdekekre, amelyeknek küzdelmét a Kormánynak kötelessége moderálni, pontosan a frekvenciagazdálkodási politika prioritásai, céljai mentén, amely érdekütközések közül hármat említek meg: a rádiófrekvenciák megosztása a polgári és a kormányzati célú felhasználás között, másrészt a polgári célú frekvenciatartomány felosztása a műsorszórás és az egyéb távközlési rádiószolgálatok között, végül a műsorszórási célú frekvenciák, frekvenciasávok felosztása a közszolgálati és a kereskedelmi rádió és televízió műsorszolgáltatásai között.
Az érdekek egymásnak feszülése abból következik, hogy a rádiófrekvenciák készlete véges természeti kincs, s a Magyarországnak kiosztott távközlési csatornák igen jelentős hányadát alternatív módon használhatjuk fel polgári vagy kormányzati célra, műsorszórásra vagy egyéb távközlési célokra. S ilyen esetekben vagy az ésszerű frekvenciagazdálkodási prioritások vagy más kritériumok döntenek.
A javaslat szerint a polgári célú frekvenciagazdálkodási feladatokat a KHVM, a kormányzati célúakat pedig a Kormány által kijelölt minisztérium látja el. Miután a javaslat készítői szerint tulajdonképpen egységes és oszthatatlan frekvenciagazdálkodást kell létrehozni, és mégis két frekvenciagazdálkodó szervezet jön létre, a biztonság vagy fokozott titkosság miatt – idéztem – biztosítani kell, hogy az együttműködés megfelelő legyen.
A javaslat harmadik pontja állami feladatnak nyilvánítja a következőt: a kormányzati és a polgári frekvenciagazdálkodási szervek együttműködési szabályainak, feltételeinek megállapítása. Ugyanakkor szabályozatlanul marad a javaslatban, hogy ezeket az együttműködési szabályokat, feltételeket ki hagyja jóvá. Hangsúlyozni kell, hogy a kormányzati szféra, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a Nemzetbiztonsági Hivatal, az Információs Hivatal, a Belügyminisztérium, valamint a Kormány kizárólagos rádió távközlési rendszerei együttesen igen nagy frekvenciafelhasználók. Felelős álláspont csak az lehet, hogy e szférának ki kell osztani, fenn kell tartani és tartalékolni kell az optimális működésükhöz szükséges frekvenciákat, frekvenciasávokat. Ez az ország eminens érdeke. Ugyanakkor az is az ország alapvető érdeke, hogy a kormányzati frekvenciagazdálkodó szervezet ne támasszon indokolatlan igényeket, s ezáltal ne akadályozza, korlátozza a polgári célú távközlés különböző területeinek fejlődését.
A kormányzati és polgári célú frekvenciagazdálkodás együttműködési szabályainak, feltételeinek kialakítását nem volna célszerű tárcaközi alkura bízni. Ez a Kormány kötelessége, s e kötelezettség intézményi kereteit az elfogadandó frekvenciagazdálkodási törvénynek kell megszabnia. Hangsúlyozni kell, hogy a javaslatban előterjesztett Nemzeti Frekvenciagazdálkodási tanács e célra nem vagy csak igen korlátozottan alkalmas.
A javaslat szerint a frekvenciagazdálkodást meghatározó elvek tárcaérdektől független kialakítását, a frekvenciagazdálkodás állami feladatainak az egyes társadalmi csoportok érdekével összehangolt módon történő ellátását a Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanács létrehozása oldja meg és biztosítja.
Ezzel szemben viszont megállapítható, hogy a tanács kompetenciája, összetétele és működési feltételei úgy vannak a javaslatban felvázolva, hogy vajmi kérdéses garanciákat és megoldásokat várhatunk működésétől. A főbb okok a következők: A tanács a Kormány bizottsága, véleményező és javaslattevő szerve, elnökét ennek megfelelően a miniszterelnök nevezi ki. Ám az NFT elnökének a javaslat szerint mégis csupán annyi érdemi jogköre lenne, hogy bizonyos körből felkérjen országgyűlési képviselőket és elismert szakembereket a tanácsban való közreműködésre. Az NFT elnöke és az NFT minden más tekintetben ki lenne szolgáltatva a frekvenciagazdálkodást végző minisztériumoknak. A javaslat még azt a jogkört sem adja meg az NFT elnökének és tagjainak, hogy saját kezdeményezésükre tájékoztatást kaphassanak a tanács kompetenciájába utalt kérdésekben a frekvenciagazdálkodásért felelős tárcáktól. Az NFT az illetékes miniszterek előterjesztése alapján véleményez. Ez van a törvénytervezetben. A tanács véleményét, javaslatait nem tudja a frekvenciagazdálkodási politika figyelmével megalkotni, hiszen e politikához a tanácsnak gyakorlatilag nincs köze. Az NFT nem képes véleményezni a két illetékes minisztérium között a frekvenciagazdálkodás körében felmerült vitás kérdéseket. Hiszen a minisztériumok együttműködési szabályaihoz nincs semmi köze.
A két illetékes tárcán és a távközlési tanácson kívül kizárólag olyan személyek, szervezetek lennének tagjai a tanácsnak, amelyek frekvenciagazdálkodási szakismereteknek minden valószínűség szerint híján vannak. E tekintetben igen sokatmondó hiány, hogy az NFT tagjai között nem szerepelnének a polgári célú frekvenciafelhasználók, sem a műsorszolgáltatás, sem pedig a távközlési szolgáltatók.
A javaslat 15. §-a kívánja szabályozni a frekvencia lekötéséért és használatáért fizetendő díjat. Hangsúlyozni kell, hogy a frekvenciadíj bevezetésével egyet lehet érteni általánosságban. A jelenlegi javaslat azonban problematikus. A frekvenciadíj nagysága ugyanis számottevően meghatározhatja a különböző rádiószolgálatok piaci feltételeit. A frekvenciadíj tarifarendszerének elvi szempontjai tehát nem pusztán gazdasági pénzügyi természetűek, hanem politikai, frekvenciagazdálkodás-politikai természetűek is. Aki a frekvenciadíjakra tarifát állapít meg, az távközlés-politikai döntéseket hoz. E tekintetben a KHVM a jelen javaslat szerint pusztán a Pénzügyminisztérium fiskális érdekeit figyelembe véve döntene a díj nagyságáról. Különösen nyilvánvalóvá teszi ezt az a tény, hogy a javaslat nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a frekvenciadíjból származó bevétel hova folyik majd be.
(10.20)
A javaslat nem tartalmaz továbbá még csak általános elveket sem arra nézve, hogy e díjakat milyen normatív megfontolás alapján, milyen időszakonként meghatározva, mely szolgáltatókat kedvezményezve határoznák meg. A frekvenciadíj bevezetése kétségkívül megnöveli majd a rádió és televízió műsorszolgálatások sugárzásának költségeit. Ez a tény nem kifogásolható, még akkor sem, ha ezáltal a politikai nyilvánosság és a kulturális értékterjesztés legfontosabb eszközeinek, a rádióknak és a televízióknak a működése válik gazdaságilag nehezebbé. Az azonban nem szerencsés, hogy ebben a tekintetben a KHVM és a Pénzügyminisztérium kizárólagos hatáskörébe tartozzék a tömegkommunikációs piac szabályozása.
Végül szeretnék még egy megjegyzést tenni. A törvénytervezet megállapítja azokat az eseteket, amikor valamilyen igény kielégítése céljából frekvenciakijelölés, illetve rádióengedély adható, de hiányoznak a tervezetből azok a garanciák, amelyek megadnák azokat az eseteket, amikor a frekvenciagazdálkodó hatóság a kijelölést nem tagadhatja meg. Olyan törvényre van szükség, amely elsősorban nem a hatóságnak, hanem a felhasználónak biztosít jogokat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
