KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az imént Balogh Gábor azt mondta felszólalásában, hogy sajnálja a társadalombiztosítási ügyintézőket, hogy egy ilyen agyonfoltozott törvény alapján kell nekik dolgozni. Tökéletesen igaza van. Én azonban sokkal jobban sajnálom a járulékfizetőket és a biztosítottakat, akiknek egy agyonfoltozott törvény alapján kell kapcsolatba kerülniük a társadalombiztosítással, és egy ilyen agyonfoltozott törvény alapján kell a szociális jövedelmeiket megállapítani.
Ebből az is következik, hogy egyetértek mindazokkal, akik sürgetik az új társadalombiztosítási törvények és főleg az új társadalombiztosítási rendszernek a kialakítását. Nagyon jó lenne, hogyha ezek megtörténnének még e parlamenti ciklus alatt.
Én nagyon optimistaként azt gondolom, hogy az idén ősszel el kellene kezdeni a társadalombiztosítási törvények megújítását, mégpedig úgy, hogy új nyugdíjbiztosítási, új egészségbiztosítási és új balesetbiztosítási törvényt kellene alkotnunk.
Mármost a konkrétumra, az előttünk fekvő módosításra térve: emlékezik a tisztelt Ház egészen biztosan arra, hogy a múlt héten fogadtunk el egy korrekciós nyugdíjemelési törvényt.
Arra is emlékszik mindenki, hogy az erre szánt összeget – itt bárhonnan szólaltak is fel – összességében keveselltük, hiszen nem arra elegendő, amit mi szeretnénk, hogy ne csökkenjen a nyugdíjasok reáljövedelme ebben az esztendőben.
Itt tehát arról van szó, hogy két ellentétes érdek áll szemben egymással. Az egyik a járulékfizető érdeke, a másik a társadalombiztosítás, illetve az általa jövedelemben részesítettek érdeke. Nem lehet egyértelműen tehát azt kimondani, hogy ekkor és akkor itt járulékcsökkentéseket kell végrehajtani, hanem meg kell nézni a másik oldalt is: vajon a társadalombiztosítási bevételeket mire fordítja ez az ország, ezek mire elegendőek, milyen színvonalú ellátást, milyen reálértékű ellátást tudnak nyújtani a biztosítottaknak.
Semmiféle ilyen felmérés, vizsgálat, adat nem áll rendelkezésünkre. E módosító indítványra vonatkozóan sincsenek kezünkben olyan adatok, amelyek megmutatnák, hogy hogyan is befolyásolja a társadalombiztosítás költségvetését ez.
Valójában mind az eredeti törvény, mind pedig a módosítás nem járulékról, hanem járulékelőlegről beszél. Ha tehát azt mondjuk, hogy a minimálbér az alapja a járulékelőlegnek, akkor ezzel azt is mondjuk, hogyha csökkentjük ezt a minimálbért vagy ennek valamely hányadát vesszük csak figyelembe, akkor a vállalkozó havonta kevesebbet fizet, de az év végi vagy a következő év eleji elszámolásnál természetesen kompenzálnia kell, ki kell fizetni az elmaradt járulékait, hiszen itt járulékelőlegről van szó. Ez a megoldás a vállalkozó szempontjából feltétlenül előnyös, hiszen a havi kifizetései csökkennek.
A társadalombiztosítás szempontjából nem biztos, hogy előnyös, hiszen a társadalombiztosítás, a miénk legalábbis, szinte az egész világon így működik egyébként, úgynevezett felosztó, kirovó rendszerű, vagyis a folyó bevételeiből teljesíti a folyó kiadásait. Márpedig kiadásokat minden hónapban kell teljesíteni, ezért jó lenne, ha a bevételei is minden hónapban megjelennének. Ha mi lecsökkentjük a havi bevételeket, akkor természetesen a havi kiadások teljesítése is károsodhat. Ezt figyelembe kell venni természetszerűen minden olyan javaslatnál, amely a társadalombiztosítás bevételeit érinti.
Nekem is az a véleményem és a frakciónknak is, hogy elviselhetetlenek azok a terhek, amelyek a vállalkozókat érintik, és amelyek különösen ebben az esztendőben közteherként rájuk zúdultak, mint adóemelés, mint társadalombiztosítási járulékemelés, illetőleg rájuk zúdultak, mint betegszabadság az alkalmazottaik után.
Ebből következik, hogy mi is egyetértünk azzal, hogy ezeket a terheket valamilyen módon és valamilyen mértékben csökkenteni kell, de ugyanakkor hozzátesszük azt is, hogy ezzel együtt a társadalombiztosításnak a szolgáltatásait finanszírozni kell. Mármost a két érdek, a két törekvés néha ellentétbe kerülhet egymással.
Mindenki tudja azt, hogy járulékot kivetni, járulékot megállapítani sokkal könnyebb, mint járulékot behajtani. Mi aztán tudjuk, hiszen csaknem 60 milliárd a járulék-kinnlevőség.
Azt is mindenki tudja, hogy a társadalombiztosítás szempontjából nem az a fontos, hogy mennyi járulékot vet ki, hanem hogy mennyit tud beszedni, és itt jön az előterjesztők igazsága: ha tudniillik olyan mértékű a járulékteher, hogy garantált, hogy nem lehet beszedni, azzal nem jár jól senki sem.
Lehetséges tehát minden olyan törekvést elfogadni, támogatni, amely azt biztosítja, hogy a társadalombiztosítás számára a bevételek vagy azoknak legalábbis bizonyos mértéke garantált.
Többféle módosító indítvány jelent itt már meg, pedig csak most kezdtük a tárgyalását ennek a törvénynek, amire Fekete képviselő úr utalt, hogy bizony ennek a törvénynek minden pontjához hozzá kellene nyúlni. Ezt azonban nem lehet megtenni, ezt a törvényt ki kell dobni. Mégis, amíg az újak el nem készülnek, ez alapján működik a társadalombiztosítás.
Néhány dologra talán már most is sort kellene keríteni. Ilyen az, amire az SZDSZ-es képviselőtársaink már adtak be módosító indítványt. De megjelenik itt olyan probléma is, hogy a nyugdíjas, ha munkát vállal – nem vállalkozó, hanem munkavállaló – kénytelen fizetni egészségbiztosítási járulékot, holott ő mint nyugdíjas jogosult az egészségbiztosításra.
Indokolt lenne ezt felülvizsgálni és oly módon módosítani, hogy csak a táppénzszolgáltatásért járó járulékot legyen köteles befizetni, hiszen ha megbetegszik, táppénzre is jogosult.
(19.30)
Ez még beleilleszthető lenne ebbe a körbe.
Utalt itt Kapitány képviselő úr arra a sajátos helyzetre, amelyben a mezőgazdasági vállalkozók vannak. Érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy bár a társadalombiztosítás számára a havi rendszeres befizetés a fontos, mégis ebben a speciális esetben figyelembe kellene venni – figyelembe lehet-e vajon venni –, hogy a rendszeres jövedelemhez nem jutnak hozzá a mezőgazdasági vállalkozók, hanem évi két vagy három alkalommal legyen esetleg módjuk az egész éves járulékot befizetni.
Egy dolog a fontos: úgy kell a járulékbevételeket szabályozni – nemcsak a mértéküket, hanem a befolyás módját is –, hogy ez ne károsítsa a társadalombiztosítást. Talán lehet valamilyen ésszerű kompromisszumot találni. E kompromisszumkereséshez feltétlenül hozzátartozik az is, amiről itt többen szóltak: tudniillik a hatálybaléptetése ennek a rendelkezésnek.
Mivel a járulékfizetésnél az előterjesztés és a módosítás is helyesen megfogalmazza az utólagos elszámolás kötelezettségét, ilyen kötelezettség van, ezért nem feltétlenül lenne elvetendő az, hogy március elsejétől számoljuk így a magánvállalkozók járulékát, ahogyan javasolják.
Figyelembe kell azonban azt is venni, tisztelt Ház, hogy nem elegendő kizárólag a társadalombiztosítás útján segíteni – még ha ilyen módon is – a magánvállalkozókat, hiszen terheiknek nagy része nem társadalombiztosítási eredetű. Szükséges lenne az őket sújtó adójogszabályoknak a módosítása is oly módon, hogy kedvezőbb legyen, sikeresebb legyen a vállalkozásuk. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)
