CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három olyan törvényt alkottunk, ami a mezőgazdaság átalakítása célját szolgálja: az egyik a kárpótlási törvény, a másik a szövetkezeti, a harmadik az átmeneti szabályokat tartalmazó törvény.
Amikor ezeket a törvényeket megalkottuk, akkor alaposan átgondoltuk, hogy hosszú távra a mezőgazdaság irányát megszabjuk, átépítjük, átalakítjuk, azonban sok mindent nem láttunk előre, ami most bekövetkezett. Én nagyon örülök ennek a képviselői indítványnak, hogy beterjesztették. Talán az utolsó időben történt meg ez, hogy még orvosolni tudunk néhány olyan problémát, ami föltétlenül megoldást kíván.
Akkor, amikor valaki lakóházat épít magának, körülnéz, átgondolja, megtervezi elképzeléseit, és amikor már elkészül, akkor veszi észre, hogy ez se jó meg az se jó, ezt is át kellene alakítani, na de akkor már készen van. Most, amikor még nem alakítottuk át, amikor még időben vagyunk, észrevesszük a problémát! Hát itt legelőször is amit az indítványból észleltem, hogy hiányzik a prioritása, legalábbis nincs helyesen meghatározva a törvényben, hogy milyen földalapokon és milyen sorrendben jelöljük ki és hajtjuk végre. Az első helyre került a tagi részaránytulajdon, a második helyre a 20–30 aranykoronás, föld nélküli téesztagok igényének kielégítése – ez földvásárlás –, a harmadik helyre került, utolsó helyre a kárpótlás. Itt olyan visszásságok kerültek napvilágra, hogy a 20–30 aranykoronás igények kielégítésével a kárpótlandók sok helyen nem kapnak semmi földet. Ugyanis azt én föld-érdekegyeztető tanácsok munkája során tapasztaltam, hogy olyan téesztagok, akik – hát egy generációváltás történt meg már itt a termelőszövetkezetek életében – még fiatalok, még nincsen földjük, földtulajdonuk, mert még a szülők élnek, azoknak a nevén áll a földtulajdon; majd ha ezt a földet meg fogják örökölni, lesz nekik is tulajdonuk, de ők most jelentkeznek a vásárlási igénnyel. Természetesen nagyon kedvező ez a lehetőség, mert 1000 forintért aranykoronánként vehet földet, míg a kárpótlásra jogosultak, ha árverezéssel juthatnak a földhöz, akkor 3000 forint licittel kezdhetik a vételi procedúrát. Hát ez nagyon igazságtalan! Először is, hogy beleépítettük a törvénybe tulajdonképpen ezt a licitálást, mert alkottunk egy kárpótlási törvényt. Ezt nem írta alá a köztársasági elnök úr, mert úgy látta, hogy alkotmánysértő. Áttette az Alkotmánybírósághoz, amely észrevételezte, hogy alkotmányellenes, visszaadta, hogy ezeket pótoljuk. És át kellett dolgozni, és hála őnekik, hogy licitálás is be lett építve ebbe a törvénybe – most legalább a parasztok megtanulhatnak újból licitálni, mert valamikor régen úgy licitáltak, hogy ment a végrehajtó, és elárverezték a paraszt tulajdonát, vagyonát. Most, hogy visszajuthasson a vagyonához, megint árverezni kell, és egymásra licitálhatnak a parasztok.
Na, de a prioritáshoz szeretnék visszatérni, hogy a helyes sorrend az lenne, hogy elsősorban élvezzen elsőbbséget a tagi részaránytulajdon, a második legyen a kárpótlás, a harmadik pedig, ha marad még föld, juthassanak hozzá azok a parasztok, akik termelőszövetkezeti tagok. Én tudom, hogy sok feszültséget fog okozni néhány téeszben, de azt is láttam, hogy a téeszvezetés sok helyen igyekszik kihasználni ezt a lehetőséget, mert szembeállítja az embereket egymással. Azt mondja a téesztagoknak, akiknek nincsen földjük és venni akarnak földet: azért nem kaphattok, mert az érdekegyeztető fórum kijelölte kárpótlásra azt a területet! És akkor szidják a faluban az érdekegyeztető fórumot, hogy az a hibás, mert tőlük az akarja elvenni a földet, a jogot.
De tulajdonképpen a probléma ott van, hogy sok helyen már a termőföldekből eladtak, átcsereberélték, szóval hiányzik a termőföldből az a mennyiség, amit valamikor bevittek. Aztán még olyan problémák is vannak, amik most jöttek elő a részaránytulajdon során, hogy azt hitte a téesztag vagy a tulajdonos, akinek megvan a rászaránytulajdona, hogy neki ennyi földje még van a termelőszövetkezetben, ennyi aranykorona, és most kiderül, hogy csak feleannyi van vagy még annyi se! És akkor bemegy a földhivatalba, keresik, nagy nehezen megtalálják a régi iratokat – ott megvan! Megvan a föld! De rá van írva, hogy földrendezés során megszűnt!
(11.30)
Hát valamikor a hatvanas vagy a hetvenes években államigazgatási intézkedés során – talán akkor volt az, amikor a telekkönyvi hatóságok megszűntek és átkerültek iratok a földhivatalokhoz –, valami intézkedés folytán ráírták, hogy földrendezés során megszűnt. Erre már egy bélyegző is rá van nyomva. Nos, ennek a földnek nincsen gazdája. Nem a termelőszövetkezet a tulajdonosa ennek a földnek, nem az állam és nem az eredeti tulajdonos. A földhivatalok azt állítják, hogy ezek az iratok már nem élnek, ezeket jogszerűen felhasználni nem lehet.
Én magam is tapasztaltam ezt, amikor utánajártam ennek a dolognak, hogy hogy is van. Azt mondták a földhivatalban, hogy egyezzek meg a téesszel. A termelőszövetkezet hallani sem akar róla, mert azóta már a harmadik vezetői garnitúra van ott, ő nem felelhet azért, amit a földhivatal neki kiadott nyilvántartásba, hogy ennyi földjük van. De az a föld ténylegesen megvan a gyakorlatban. Amikor utánajártunk ennek a dolognak, azt a felvilágosítást kaptuk, hogy bírói úton kell peresíteni ezt a dolgot. Az ügyvéd azt kérdezte, ki legyen az alperes. Hát valakit peresíteni kell, valakitől követelni kell ezt a jogot. A Földművelésügyi Minisztérium illetékes főosztályának a vezetője azt javasolta, hogy legyen a földhivatal az alperes, aki tulajdonképpen ezt elkövette. A földhivatal meg küldött egy levelet nekünk, amiben megírja a megyei földhivatalnak, hogy ezért a termelőszövetkezet a felelős és azt kell peresíteni. Hát most már nem tudom, hogy itt jogilag hogyan áll ez a dolog. Szeretném, ha az Igazságügyi Minisztérium itt állást foglalna ebben a dologban, hogy mit tegyünk. Én már végigjártam az Igazságügyi Minisztériumot, jártam a Földművelésügyiben, s most elindultam azzal, hogy majd a bíróság útján. De összesen egy bíró van a területen, az egy évre le van terhelve anyaggal, és majd ha esetleg lesz még rá kapacitás, addigra már elfogy a föld, megoldódik az egész kérdés.
A törvényeknek nagy hiányossága a büntető- szankció. Ugyan bele lett építve szankció, de éppen azok ellen lett, akik kárvallotjai. Akik a végrehajtók, akik a legtöbb mulasztást, visszaélést követik el, azokkal szemben nincs semmilyen szankció alkalmazva a törvényben. Talán aki a múlt héten pénteken este nézte az Ablak műsorát, láthatta azt, hogy milyen visszaélések történnek, hogy a negyvenéves akácerdőt teljes virágzásában most vágják ki. Kivágták. Ott voltak a méhészek, és ledöntögették a fákat. Igen, ezek lehetőleg élnek a jogukkal, hogy most gyorsan taroljuk le, ezt még elvihetjük, ez még a miénk lesz. Most megkérdezem azt, hogy az az erdő, ami művelési ágként erdőnek van nyilvántartva, de a termés le van termelve, de továbbra is erdő marad, aki meg fogja kapni, az várhat újból negyven évig, mire abból termést vagy hasznot lát.
Az érdekegyeztető fórumok, amikor a munkájukat végezték, akkor hirtelen beleütköztek egy olyan problémába, hogy a tájvédelmi hatóság kiküldött egy levelet, hogy a tájvédelmi területeket nem lehet kijelölni kiadásra a tagok felé. Helyette állami területeket kell kijelölni. De ahol nincsen állami terület, ott mit csináljanak? De hát arra is van megoldás. Nagyon jó. Mert ha állami területről nem lehet végkilégíteni, akkor szóba jöhet a pénzbeli megváltás. Ha az sem, akkor más módon, egyéb módon. Mi legyen az egyéb mód? Földig emeljük a csákónkat, s azzal ki lesz fizetve? Én már jártam úgy, hogy nekem kifizettek köszönéssel valamit. Aztán meg hol fogják kijelölni, húsz vagy harminc kilométerre? Mert a törvényben sajnos nem lehetett pontosan meghatározni a dolgokat. Mert az, hogy kiadják majd a területet, de milyen távolságra, meg milyen minőségben kerül az a termőföld vissza a tulajdonoshoz? Bár módosító javaslatokkal sokat lett javítva a törvény, de sok mindent nem vettünk észre ebben a törvényben, ami most jelentkezik mint probléma.
Sokan fordulnak hozzám levelekkel, telefonon, személyesen keresnek meg. Volt a megyénkben egy egyeztető fórum, Kunszigeten, ahova a megyéből meghívták a polgármestereket, a téeszelnököket, az érdekegyeztető fórumok elnökeit, képviseltette magát a tájvédelmi fórum, sőt Keresztes K. Sándor miniszter úr is jelen volt, s a Földművelésügyi Minisztérium is képviseltette magát. Hát ott előjöttek a dolgok. Amikor az egyik paraszt elmondja, hogy most mi baráti kezet nyújtunk, de lehet, hogy ez a kéz ökölbe fog szorulni, ha itt méltányos orvoslás nem lesz. Nagyon csodálkoztam azon, hogy csak úgy egyszerűen kijelölnek területeket. A termelőszövetkezetek nem is tudtak róla, hogy ott, az ő területükön tájvédelmi terület van. Ezt később kapták meg egy kimutatásban, s ez nagyon elegy-belegy. Én nem értem, hogy milyen emberek csinálják ezt a dolgot. Hogyha összegezi az ember, akkor nem jönnek ki pontosan az adatok. Hogy ezt nem lehetett volna rendbe tenni?
És hogy kik jelölték ki? Erre nincsen törvény? Hát ha valakinek van joga, akkor annak van kötelessége is. Megítélésem szerint sürgősen létre kellene hozni vagy meg kellene valósítani egy tájvédelmi törvényt, hogy tudja az ember azt, hogy a tájvédelmi hatóságnak milyen jogköre van, hogy járhat el. De úgy látszik, hogy itt állam az államban uralkodnak. És ezt nem lehet megtámadni, vagy nem lehet jogorvoslással élni ezzel szemben.
Én egy felszólalásomban már javasoltam azt, hogy a törvénynek a végrehajtására létre kellene hozni egy olyan szervezetet, amelyik hivatalos szakemberekből áll, akik mindenhova eljutnak, ahol szükség van rájuk. A legtöbb faluban, a legtöbb településen az emberek teljesen érthetetlen módon nézik, szemlélik azt, ami történik, mert megtörtént a vagyonnevesítés, s a vagyonnevesítés után megkapták a vagyonjegyet; de ezzel mit kezdhetnek? Senki nem mondja meg nekik, nincs, akihez forduljanak. Vagy a visszaéléseket, amik történnek, hova lehet feljelenteni? Kinek? Érthetetlen dolgok.
A kormányzatnak az lett volna a kötelessége, hogy a földművelésügyi miniszter úr megerősítse, a földművelési hivatalokban kapjanak erősítést, hogy eljussanak minden településre, a törvény végrehajtását mindenütt ellenőrizzék, tudjanak oda-vissza intézkedni. A büntetéseket, ha kell, akkor indítsák el, és legyenek kiszabva. Végső soron az emberek érezzék azt, hogy szabadon nem garázdálkodhatnak egyszerűen, mert most már úgy néz ki, hogy a lopás, csalás, gyilkolás meg minden elindul; amikor megszüntettük a halálbüntetést, utána hoztuk az amnesztiát, és elindult egy bűnözési hullám. S ezt nem tudjuk most megállítani. Ez átragadt az emberekre.
Nemrégen részt vettem egy gyűlésen, ahol a téeszelnök először azt hirdette ki, hogy nincsen földigénylés. Megtelt a kultúrterem földigénylőkkel, akik részarány-tulajdonosok voltak és követelték a földjüket. Az egyik ember felállt, az egyik asszony, és azt mondta, hogy én az elnök urat nem ilyen embernek ismertem, mint amilyen most. Én azt hittem, hogy tisztességes, becsületes ember.
(11.40)
Valahogyan úgy van, hogy valamikor az ilyesmire azt szoktuk mondani, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Valahogy a lehetőséget, a körülmények adták ezt, hogy most ez így alakult ki, hogy felelőtlenül lehet intézkedni, és lehet visszaélni a hivatalos beosztásokkal.
Én messze egyetértek ezzel a javaslattal, és javasolom a Háznak, hogy ezt szavazza meg. Köszönöm szépen. (Taps.)
