GERBOVITS JENŐ (FKgP)
GERBOVITS JENŐ (FKgP)
GERBOVITS JENŐ (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Én valójában nem kívántam ebben a vitában részt venni, mert az elejétől az utoljáig nem értek vele egyet: ebből semmi jó nem fog származni se az egyiknek, se a másiknak. Azonban itt a képviselőtársak egy sor dolgot összeöntöttek a vékába:
Először is, érintve vannak a kisgazdák. Hogy is történt ez, mélyen tisztelt képviselőtársak? Mi a választási küzdelemben ígértünk valamit – mindenki a saját szavazóinak. Mi a magántulajdon rendezését ígértük, és azt mondtuk: tegyük rendbe a magántulajdont, válasszuk el a használati jogtól. És most hallottam, illetőleg olvastam egy cikket: egy posszibilis magyar kormánytényező, külföldön jártában, nem tartja elég gyorsnak az átalakulást… Hát ettől minket az Isten mentsen meg! Mindig azt mondtuk, hogy párhuzamos legyen, lépcsőzetes – mert pattanás lesz belőle.
A vitában én most Gál Zoltán és Zsiros Géza közé állhatnék: hogyha a bizalmatlanságot úgy fel tudtuk volna oldani, hogy egyszer tegyük rendbe a magántulajdont, és ha azon túlvagyunk, akkor az érdekeink – a kisüzem és a nagyüzem – egybevágóak… Ez az egyik dolog.
A másik, koalíciós oldalról: ha valaki ezt okosan megmagyarázta volna, hogy ez a 47-es beígért tulajdonrendezés valamilyen oknál fogva nem megy… Ilyen van, ilyen lehet. Akkor a tisztességes az lett volna, hogy egy koalíciós kongresszust összehívunk, 10-20 ezer embert, és megmagyarázzuk a választópolgárainknak, hogy barátaink, ezért, amazért nem tudtuk végrehajtani, és keresünk egy másik megoldást.
Itt most azonban valaki azt mondhatná, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Ezt én nem egy dehonesztáló jelzőként használom – mert aki nem járt gojzervarrott cipőben, az nem is tudja, milyen ez a szakma. Tulajdonképpen ezt mi az érdekeltek nélkül akarjuk megvalósítani – akár a parasztok, akár a téeszparasztok, akár a téeszvezetők nélkül. Ők majd lent árgus szemmel nézik, hogy mit is akarnak az okos képviselők a Parlamentben.
Kérdezem én még egyszer: ha a tulajdont elrendeztük volna, és időt adunk annak az ominózus, áhított piacnak, ami nem lesz – talán én már nem is élek, meg itt sokan, és piacgazdaság még nem lesz Magyarországon. Az nem egy óhaj kérdése: annak megvannak a kritériumai.
Tehát ennek az egész átmenetnek időt kellett és kell is adni, ha mi ezt úgy akarjuk megoldani, Torgyán véleménye nélkül – és az Isten minket attól mentsen meg! Hadd hivatkozzak Géczi képviselő barátom hozzászólására: még a 45-ös földosztásnál is volt a faluban földosztó bizottság! Hogy akartunk mi most ennek nekimenni – kihagyni őket? Bocsánatot kérek: ne a Vasárnapi Újságban kommunistázzunk ám!… (Zaj.) Nem, nem! Hanem úgy oldjuk meg, az érdekeltekkel ezeket a problémákat, azokat vonjuk be! A nagy dolgon menjünk át – ismételten hangsúlyozom! A magántulajdon rendezésén, mert az nem megy, könyörgöm, hogy mától kezdve van magántulajdon – mikor már az enyém is megvan. Azt nem lehet többféleképpen értelmezni, csak egyféleképpen.
Ha ezen túlmentünk, és bevonjuk az érdekelteket, akikkel ezt meg akarjuk oldani…
Én nem akartam a saját pártom elnökével vitába keveredni, pont itt, a Parlamentben, azonban egy sor dolog van ám még azon túl, amikor János bátyám megkapta a földet! Mindennél fontosabbnak tartanám az érdekvédelmet. Géczi képviselőtársam is mondta: kik fogják majd az érdekeket lent képviselni – ha úgy tetszik, egy-két kemény téeszelnökkel szemben is? Azt hiszem, itt van a volt nagyüzem- nek érdekképviselete – akit szintén nem hallgattak meg –, vannak kistermelői érdekvédelmek, azokat sem hallgattuk meg. Ezek nélkül ezt békésen megoldani nem lehet, hiszen a pénz-, a piac-, az eszközpolitika mind szerves része ennek! Nehogy valaki azt higgye, hogy ezek nélkül csak húzzuk a láncot, és minden megoldódik!
A másik dolog: én már itt, ebben a Házban elmondtam, hogy mi, akik az 50-es téeszt csináltuk, a semmiből, 53-ban Nagy Imrével öles léccel szétmértük, szétosztottuk. Mi az ördögnek kell ezt fetisizálni, és ilyen-olyan mérnöki-műszaki költségeket szembeállítani az egyszerű parasztokkal? Vonjuk be, illetőleg adjuk az érdekeltek asztalára ezt a témát – ők ezt megoldják, nagyon okosan, még nálunk nélkül is. Köszönöm szépen. (Taps.)
