HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a szövetkezeti törvény végrehajtásáról szóló átmeneti törvény valóban hosszú távra fogja meghatározni a magyar mezőgazdaság tulajdoni és gazdálkodási viszonyait. Igaz, hogy ez a törvény, amely ezeknek a tulajdonviszonyoknak a kialakítására szolgál, nem lesz hosszú életű, hiszen a törvényben foglalt határidők, csakúgy, mint a kárpótlási törvény határidői – ezeknek a – leteltével maga a törvény hatályosulni fog, és kialakul, kialakulhat az a magántulajdonra és valódi szövetkezeti tulajdonlásra alapuló mezőgazdaság, amelyiket mi elérni kívánunk.
Én azt gondolom, hogy a jogbiztonság igényét nagyon nehéz fetisizálni olyan helyzetben, amikor a mezőgazdaság problémája az eltelt évtizedekben éppen az volt, hogy nem volt semmiféle jogbiztonság, törvényekkel, rendeletekkel és utasításokkal lehetett a tulajdonosokat megfosztani a földjüktől; és amíg helyre nem állítjuk a tulajdon szentségét, amíg az embereket nem hozzuk abba a helyzetbe, hogy újra a saját földjükön gazdálkodjanak, addig nehéz jogbiztonságról beszélni.
Nagyon fontos szempont a jogbiztonság mellett véleményem szerint a praktikum. Hiszen arról szóltam, hogy ennek a törvénynek a végrehajtására záros határidő áll rendelkezésre, egy-másfél év elteltével valóban véglegesen kialakulhatnak ennek a törvénynek alapján a tulajdoni viszonyok. És botorság lenne elmenni olyan törvényi rendelkezések mellett, amelyekről most a törvény elfogadása után tudjuk, hogy nem jók, hogy rosszul döntöttünk: mert rosszul is lehet dönteni, de az okos embernek a rossz döntését azt hiszem, hogy kötelessége helyrehozni.
(11.10)
Ez a törvényjavaslat, amelyet kisgazda képviselőtársaink nyújtottak be 5178-as szám alatt, valóban a törvénynek olyan anomáliáit próbálja rendezni, megoldani, amelyekre jogos igény merült fel, és ezek a problémák is valósak. A törvény végrehajtása során az egyeztető fórumok munkájában jöttek ezek napvilágra.
Mindenképpen üdvözölném a törvényjavaslat 2. §-ában azt a rendelkezést, amelyik a kárpótlásra jogosult számára lehetővé teszi azt, hogy a kárpótlási jegyét átadja a szövetkezetnek, és ennek fejében a részaránytulajdonát aranykorona-értékben kérhesse visszaállítani.
Az átmeneti törvény szerint mi többféle felhasználási módját határoztuk meg a kárpótlási jegynek: privatizációra használható fel, fel lehet már használni életjáradék folyósítására és természetesen a licita lesz az, ahol a kárpótlásra jogosult valóban földre válthatja a kárpótlási jegyét. Mindenképpen üdvözlöm azt – frakciónk részéről is –, hogy ezáltal lehetővé válik, hogy a kárpótlási jegyet valaki, a licitprocesszus kikerülésével, a szövetkezetnek átadva, a föld tulajdonához jusson. Azt hiszem, technikailag megoldható az – még a földárverések bekövetkezte után is –, hogy megfelelő módon kielégítést nyerjenek ezek az igények.
A törvényjavaslat 3. §-a arról szól, hogy a jogosultnak, aki különféle jogcímen igényelhet a szövetkezettől termőföldet, a részére különféle jogcímeken juttatandó termőföldterületeket egy tagban kelljen kijelölni. Ezzel kapcsolatban én is úgy gondolom, pontosításra lenne szükség, hiszen nem biztos az, hogy a jogosultnak, aki többféle jogcímen jogosult a földre, valamikor, évtizedekkel ezelőtt is egy tagban volt a földje: nem biztos, hogy mondjuk a szőlőhegyen lévő szőlőterületét és a sík vidéken fekvő egykori kukoricaföldjét föltétlenül egy tagban kellene neki kiadni. Úgy gondolom, úgy lehetne módosítani, hogy kérelmére lehessen akár egy tagban kiadni, hogyha olyan művelési ágú földekről volt szó, amelyeket valóban kívánatos egy tagban, célszerű egy tagban kijelölni – de lehessen azt külön-külön, a falu más-más határrészén kijelölni.
Mivelhogy ez a módosító javaslat, önálló törvénykezdeményezés a parlamenti gyakorlatban azt idézte elő, hogy az egész átmeneti törvény vonatkozásában újra megkezdődhetett a törvény általános vitája, és a törvény más-más részeihez is élhettek képviselőtársaink módosító indítványok benyújtásával. Pánczél Gyula és Mizsei Béla képviselőtársaimmal mi is benyújtottunk egy módosító indítványt egy olyan problémához, amely valóban azáltal keletkezett, hogy egy önálló képviselői módosító indítvány folytán nagyon szigorú előírások kerültek be a törvénybe a természeti érdekek és a természetvédelem alatt álló területek megóvására.
Talán túlzottan is erős volt, talán túlzottan nagy buzgósággal óvta a Parlament a természetvédelmet, hiszen az átmeneti törvény 19. §-ában azt mondottuk ki, hogy a törvény a meghatározott, védett természeti területeket – a lakott tanyákhoz tartozó termőföldek kivételével – a magyar állam tulajdonába és a természetvédelmi szervek kezelésébe kell adni.
Nos, ez a helyzet azt idézte elő, hogy tulajdonképpen egy újabb államosítással számos helyen, az ország számos vidékén elmérgesedett a helyzet a földtulajdonosok és a mezőgazdasággal hivatásszerűen foglalkozni kívánók között; a nemzeti parkok és a hatóságilag hozzájuk tartozó védett területek és a falvak lakói között ezáltal alakult ki az én választókörzetemben: a Fertő parton, a Fertő tavi osztrák–magyar közös nemzeti parkban, de a zempléni erdőségekben, az Őrségben, a Kiskunságban és más érintett területeken is.
Az a törvénymódosító indítvány, amelyet képviselőtársaimmal beadtunk, megpróbál a két fontos érdek között – a mezőgazdasági műveléssel élethivatásszerűen foglalkozni kívánók és a természetvédelem érdekei között – olyan összhangot teremteni, amely mindkét oldal igényeinek megfelel. Módosító indítványunk értelmében a tájvédelmi körzetekben és az egyéb természeti védelem alatt álló területeknél a gyümölcsös-, kert-, szőlőművelési ágba tartozó területek közé bevennék az erdőművelési ágú területeket is, amelyek a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával kijelölhetők lennének a földalapokba. Ez tulajdonképpen megteremtené a kárpótlási törvény 18. §-a és a szövetkezeti átmeneti törvény közötti összhangot.
Módosító javaslatunk másik része pedig a nemzeti parkok esetében és a nemzeti parki védelemre tervezett területek esetében, hasonló eljárási metódussal, az előbb felsorolt művelési ágú területeket – a szántókat, szőlőket, gyümölcsösöket – a környezetvédelmi miniszter hozzájárulásával kijelölhetővé tenné.
Azt gondolom, hogy ezek a módosító indítványok valós problémák megoldására irányulnak, és kérem képviselőtársaimat, hogy a Parlament későbbi vitájában és a határozathozatal során támogassák ezeket.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
