PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR. (SZDSZ)
PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR. (SZDSZ)
PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Pásztor Gyula és Szabó Lajos képviselői önálló indítványa három ponton kívánja megváltoztatni a szövetkezeti átmeneti törvényt.
Az első javaslat értelmezéséhez tudni kell azt, hogy vételi jog illeti meg a szövetkezeti szakcsoport tagját és haszonbérlőt az általa legalább öt éve használt földre és a volt szövetkezeti tagot a megváltott földjére, amennyiben azt a megváltás óta megszakítás nélkül használja.
Tudni kell még azt is, hogy a törvény értelmében a szövetkezetnek kötelezettsége van négy különböző földalap kijelölésére. Az elmúlt néhány hónapban így elkülönítették a tagok tulajdonát képező földet, a magyar állam tulajdonában levő földeket, a kárpótlás céljára árverezésre kerülő földterületet és a földtulajdonnal nem rendelkező tagok és alkalmazottak számára a 30, illetve a 20 aranykorona értékű földalapot személyenként.
Nos, a javaslat értelmében az imént említett vételi jog nem gyakorolható a tagi földtulajdon és a kárpótlási földalap terhére. De vajon el lehet-e adni a föld nélküli tagok és alkalmazottak elkülönített földterületét? Én azt hiszem, azt éppúgy nem lehet; mindössze az képzelhető el a törvény szelleméből adódóan, hogy az állami földek és a szövetkezet kijelöléssel nem érintett földterületei szolgálhatnak ilyen adásvétel céljára. Ott, ahol kevés a föld, és van ilyen vételi szándék, a kárpótlásra kijelölt szövetkezeti földek mellett állami földeket is árverésre kell bocsátani, és a vételi szándékot bejelentőknek azt a földet kell megkapniok, amelyet már hosszú évek óta használnak.
Summázva tehát: nem volna helyes, ha a vételi jogot, amelyre már öt hónapja törvény van, csorbítaná ez a törvénymódosítás. De az sem volna helyes, ha a tagok és az alkalmazottak jogai sérülnének.
Én azt hiszem, ez a probléma kezelhető az állami földtulajdon terhére, és így a kárpótlásra jogosultakat sem érné hátrány.
Igen okos gondolatnak tűnik a törvénymódosító javaslat 2. pontja. Nevezetesen az, hogy a mezőgazdasági szövetkezet ne csak a tagjával, hanem a kárpótlásra jogosult kívülállókkal is megállapodhasson abban, hogy a kárpótlási jegyek fejében licitálás nélkül visszaállítja a jogosultak tulajdonát részarány-földtulajdon formájában és a megfelelő aranykorona értékben.
A törvény jelenlegi formájában azonban ezt a lehetőséget meglehetősen bizonytalanná teszi azzal, hogy erre az eljárásra csak a földárverések lezajlása után ad lehetőséget.
Én azt hiszem, így nem fogja elérni célját ez az egyébként logikus javaslat. Nem gyorsítja meg kellően sem a földtulajdon rendezését, sem a földárverések lezajlását, mert ott lesz a nagy kérdőjel az emberek számára: marad-e föld az árverések után? Ezért sokan inkább részt fognak venni a liciten, még akkor is, ha nem kívánják saját maguk művelni földjeiket, hanem haszonbérbe adnák a legszívesebben, csak el ne szalasszák a földhöz jutás lehetőségét. A szétaprózott parcellákra osztott föld pedig szövetkezeti művelésre már kevésbé lesz alkalmas, és a véletlenen múlik majd, mennyire lesz felszabdalva egy-egy település határa.
A szabaddemokrata képviselőcsoport szükségesnek látná tehát, hogy a megállapodások már most, az árverések kezdete előtt lehetővé váljanak. Ezért módosító javaslatot nyújtottam be a törvényhez, amelyet a részletes vitában kívánok majd ismertetni. Amennyiben a törvény ezen pontja mégis változatlanul marad, és a megállapodás a tagokon kívül kiterjed a kívülállókra is, véleményem szerint igen súlyos feszültségekre kell számítani a földárverések során. Konkrétan arra gondolok, hogy az aggályok ellenére is jócskán lesznek olyan kárpótlásra jogosultak, akik nem fognak részt venni a liciten, és meg kívánják várni az árverések lezajlását, hogy a szövetkezettel az előbbiekben részletezett megállapodást megköthessék.
Nyilvánvalónak tűnik azonban, hogyha jelentősen csökken az árveréseken a résztvevők száma, a jelentkezett vevők számára relatíve megnő a felkínált föld mennyisége, és nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy a legjobb földek is a lehető legalacsonyabb áron lelnek majd új gazdára, miközben a kárpótlásra jogosultak egy másik része hoppon maradhat, és esetleg valóban nem lesz kielégítő a földigény.
Végül szeretnék rátérni a javaslat 3. pontjára, vagyis, hogy a különféle jogcímeken juttatandó földterületeket a jogosult részére egy tagban kelljen kijelölni. Ez nagyon jó, de már elkésett gondolat. Amint már az imént is említettem, a szövetkezeti átmeneti törvény a szövetkezeteket kötelezte a földalapok létrehozására, ezért a más-más jogcímeken járó föld a határ különböző pontjain lesz csak kimérhető, és csak az új tulajdonosok közötti csereügyletek révén lesz lehetséges a birtokok egyesítése.
Az elmondottak értelmében én az első javaslatot feleslegesnek, a másodikat kissé módosítva jónak, a harmadikat pedig megvalósíthatatlannak tartom.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
