ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már annyiszor, most is nagyon sok észérv és érzelmi megközelítés hangzott el és hangzik el a Parlamentben, amikor a földkérdésről esik szó. Nem kívánok Dénes képviselőtársammal vitatkozni, mert ő tudja jól, hogy sok mindenben egyetértünk és egyetértettünk. Már a földkérdéssel kapcsolatban.
Viszont valamit el kell ismerni, és a tények makacs dolgok. Az 1945-ös földosztás után Magyarországon mintegy 1,3 millió állampolgárnak volt földtulajdona. A kárpótlás során össztulajdonra kárpótlási igényt mintegy 860 ezer állampolgár nyújtott be. És szomorú, de tény, hogy a mai napig mintegy 15 ezer állampolgár jelentkezett be úgy, hogy ő mezőgazdasági vállalkozóként és önálló gazdaként kívánja a földjét megművelni, és 200, illetve 250 aranykoronánál több földje volt. No most ebből az következne, hogy csak ilyen kevesen? Szerintem nem. Sokkal inkább arról van szó, hogy az állampolgárok – sajnos – nem nagyon ismerik a Magyar Közlönyt, nem nagyon jutnak el az információk úgy hozzájuk, hogy az közérthető és követhető legyen, és az illető felelősséggel dönthessen önmaga és a családja sorsáról a földkérdés kapcsán. És ez nem biztos, hogy az ő hibája.
És bizony egy határidő közeleg. A szövetkezeti átmeneti törvényben ugyanis van egy időpont, hogy június 20-áig jelentkezhetnek be a termelőszövetkezeti tagok, azok, akik ki kívánnak lépni egyénileg vagy társulva, és ki akarják vinni a vagyonukat. Mert június 20-ával ugye lejár ez a határidő, utána már az új szövetkezeti törvény szabályai lépnek be gyakorlatilag, és ott merőben más a helyzet.
És akkor tudjuk a számot, hogy hány termelőszövetkezeti tag akarja egyéni gazdálkodóként, vagy kisebb csoportba társulva saját sorsát kézbe véve tenni a dolgát? Nem tudjuk. Sokan úgy gondolják, hogy kevesen. Én úgy vélem, hogy jóval többen annál, mint amennyiről ma tudunk. És hogy miért ilyen óvatos a kárpótlási törvény kapcsán az állampolgár? Alapos oka van. Az az alapos oka, úgy vélem, hogy a piaci körülmények, az adózási körülmények, a hitelfelvétel lehetőségei korántsem annyira ismertek, mint ahogy mi szeretnénk, illetve korántsem olyan kedvezőek a körülmények, mint amilyenek kellenének a magyar mezőgazdaságnak. És ismerjük be, hogy ezek a dolgok igenis nagyon komolyan összefüggnek.
Nem bántva Lakos képviselőtársamat, de bennem, amikor szólt, olyasmi merült fel, hogy – nem mondta ugyan ki, hogy – maradjon minden úgy, ahogy van, mármint most, s az elnök elvtársak majd kénye-kedvük szerint továbbra is teszik a dolgukat a falvakban. Hát ezen azért túlvagyunk, úgy hiszem, hogy ezt ő is beismeri. Viszont az sem lehet, hogy egy törpebirtokossági szerkezetet alakítsunk ki. Tehát a nagy, több ezer vagy több tízezer hektáros, egybefüggő birtok és a törpebirtokosság között bizonyára megtaláljuk a módját egy olyan szerkezetnek, amely ennek az országnak és az állampolgárnak egyaránt hasznát szolgálja, és hasznára van.
Néhány apró gond és dolog. Vastagh képviselőtársamnak a felszólalását tiszteletben tartva, de azért fölmerült bennem az, amit bizonyára ő is tud, hogy végül is négy és félmillió hektár termőföld sorsáról döntünk e különböző törvények kapcsán. S azért ez nem kis feladat és nem kis gond. S ha hibák becsúsztak, becsúsznak, próbáljuk korrigálni, és ha sikerrel, én azt hiszem, mindenkinek jó lesz.
No most a vételi jog, illetve az ötéves használat kapcsáni vételi jog hogy benne van a törvényben, így igaz. Viszont én úgy vélem, hogy illendő disztingválnunk az ültetvény és a szántóföld között. Nincs benne, de még benne lehet. Még ma megoldható ez a része.
Ugyanis konkrétan egy települést, például Bélmegyer községet alapul véve Békés megyében, ahol szántó van, néhány bérlő – csak néhány – megszerezte a falu teljes életterét, mert több évvel ezelőtt használatba vette azt. Tessék megmondani: megveszi majd ez a három vagy öt bérlő a több ezer hektárt, miután elővásárlási jogot biztosítunk nekik? Ez szerencsés megoldás lenne, és csinálnánk egy új, s néhány nagybirtokost? Nem biztos. Tehát meg kell találni a módját annak, hogy egyfelől legyen Magyarországon is meghatározva a természetes személyek birtokában lévő föld maximuma, másfelől ezt a részét szántóföldet érintően tegyük a helyére.
Na most, lehet, hogy én rosszul emlékszem, de nem biztos, hogy azt az ominózus május 16-át, amire Glattfelder képviselőtársam hivatkozott, nem a törvény tartalmazza, hanem a Kárpótlási Hivatal adott ki egy olyan határidőt, hogy május 16-áig lehet mezőgazdasági vállalkozóként bejelentkezni, és akkor nem 250 aranykoronáig, hanem 1000 aranykoronáig nincs degresszió. És én azt hiszem, ezt a részét nagyon könnyen helyére tehetjük, s adott esetben a licitálás időpontjáig eldöntheti az állampolgár, hogy melyik lehetőség közül választhat, vagy ha nem olyan időpontig, mi meghatározhatjuk, hogy milyen időpontig, illetve milyen megoldást találva rendezzük ezt a dolgot.
Elhangzott igényként, vagy felvetésként – és jogosan –, s nem kimondva, de utalásként – és joggal – a földrendező bizottság gondolatköre. Bizottság volt kimondva, és nem földrendező bizottság. Én úgy vélem, ez jogos. Régóta próbáljuk ezt elérni, s az érdekegyeztető fórumok működése a települések többségében felelősséggel tette a dolgát.
Én úgy gondolom, hogy lesz megfelelő út és mód, hogy az a földrendező bizottság, ha megfelelő jogkörrel felruházza a törvényhozó, akkor ott a régi és az új tulajdonosokkal egyeztetve megtalálja azokat a megoldásmódokat, amelyek az adott település mezőgazdaságát sikeres szerkezeten keresztül kialakíthatják és működtethetik.
Én úgy gondolom, hogy sokkal inkább most már nem az egymásnak feszülés, hanem az ésszerű megoldások keresésének van itt az ideje, és azt hiszem, pártállástól függetlenül nagyon sokan egyetértünk abban, hogy úgy a termelőszövetkezeti tag, akinek földje van, mint a kárpótlásra jogosult, akinek földje lesz, ez év ősztől, ha ő akarja, művelhesse a földjét, és már saját földjébe vethesse az őszi árpát és a búzát. S ha ezt sikerül elérnünk megfelelő jogtechnikai eszközökkel, nagyon sokat tettünk.
Köszönöm szépen. (Taps az FKgP padsoraiban.)
