KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nézzék el, ha válaszomban lesznek ismert elemek, hiszen hasonló kérdésekre nemrégiben volt alkalmam már válaszolni részben.
A pályázatot először 1991-ben hirdettük meg, és a szétosztásban olyan számítási módszert igyekeztünk alkalmazni, amely a pályázati rendszer keretében veszi tekintetbe a helyi demográfiai és jövedelemszerzési viszonyokat, mint amilyen a kiskorúak rendkívüli és rendszeres nevelési segélyezésére biztosított pénzeszköz, amilyen az inaktív korú népesség és a családi pótlékra jogosultak létszáma, az önkormányzat személyi jövedelemadóból és annak kiegészítéséből származó bevétele.
(15.30)
A február 20-ával kapcsolatosan kétségtelen, hogy itt gyakorlatilag nehezen megoldható, talán megoldhatatlan feladatot kaptunk. Hadd utaljak arra, amit a délelőtt folyamán, sőt napirend előtt Szentágothai professzor úr említett, itt a pavlovi csöngő rosszkor csöngött, hiszen az önkormányzatok múlt évi felhasználásáról megkíséreltünk ugyan február 15-éig jelentést kérni, de ez számunkra is megoldhatatlannak látszott, jórészt csak áprilisban kaptuk meg a válaszokat.
Időveszteséget jelentett az is, hogy a pályázati pénzösszeg az idén nem a Népjóléti Minisztérium, hanem a Belügyminisztérium tárcaköltségvetésében szerepelt, és ehhez tárcaegyeztetésekre volt szükség. Az igazságos, vagyis képlet szerinti elosztáshoz ugyanis a teljes összeg ismeretét kívántuk meg.
Tapasztalatunk egyébként azt mutatja, hogy a felhasználás tekintetében nincs olyan kötöttség, amelyre a kérdésben utalt, ugyanis a képviselő úr is a rendszeres nevelési segélyre hivatkozva teszi ezt meg, a kiegészítő segély célmeghatározásaként a fiatalok nevelését segítő támogatások szerepelnek, az önkormányzatok ennek különböző formáit választották, például az étkezési díj, a tanszervásárlás teljes vagy részleges átvállalásával.
Hogyan tudják akkor – kérdezi a második kérdésben képviselő úr – ezt felhasználni az önkormányzatok? Az előzőekből úgy tűnik ki véleményem szerint, hogy értelmetlen lenne ennek a forrásnak teljes egészében rendszeres nevelési segélyre történő fordítása. A Parlament évenként külön dönt e kiegészítés létéről és mértékéről. Erre nem lehet állandó kötelezettséget vállalni, de más is a célja. Éppen a rendkívüli eseményekkel összefüggő támogatásokat kívánja biztosítani. Tekintve, hogy az év második felében várhatók a beiskolázással járó többletkiadások, valamint az árak várható emelkedése, ez a forrás biztonsági tartaléknak is tekinthető. Egyébiránt a hivatkozott 1991. évi pályázat nemcsak a Népjóléti Közlönyben jelent meg, hanem a Belügyi Közlöny 1991. júniusi száma és a TÁKISZ-ok útján is kaptak tájékoztatást a települési önkormányzatok.
A javaslatomat kéri. Ezzel kapcsolatosan azt tudnám mondani, hogy az idei pályázat a Népjóléti Közlönyben és a BM önkormányzati tájékoztatóban májusban megjelent, tehát két helyen megint. A múlt évi tapasztalat azt mutatta, hogy a pályázatnak két lépcsőben történő lebonyolítása nem ad elegendő ösztönzést a célnak megfelelő felhasználásra, ezért – és a további késedelem elkerülésére – a pályáztatást ebben az évben egy ütemben kívánjuk lebonyolítani.
Szélesebb körben, az előirányzat szélesebb körben való felhasználására vonatkozó kérdésére, vagyis arra, hogy van-e erre lehetőség és egyetértünk-e ezzel: teljes mértékben egyetértünk, sőt javasoljuk is ezt a megoldást.
Végül – vagy nem végül, de – a saját rész felhasználásával kapcsolatos kérdésekre azt tudnám elmondani, hogy a saját rész csak egyike lenne ennek a számításnak. Lényegesnek tartjuk a társadalmi körülményekre utaló mérőszámok mellett a helyi hatalmat megjelenítő önkormányzat szociálpolitikájának kifejezését is: hogy például mennyiben tartja jelentősnek a nevelési problémákat? Ennek arányában kívánjuk megjeleníteni a közös pénzeszközökből való részesedést. Egyébként épp az előző kérdésre adott válaszom kapcsán úgy érzem, hogy az összeget fel lehet éppen ezért célirányosan használni.
A rendszeres juttatással kapcsolatos záró kérdésre vonatkozólag. Én azt hiszem, hogy másban kell gondolkodnunk. Hajlunk arra sok esetben, főleg szociális területen, hogy foltozgatással próbálunk meg javítani egy nehezen működő, és eléggé heterogén elemekből összeálló rendszert. Így viszont könnyen az a helyzet áll elő, mint azzal a klasszikus utassal, aki fölkéredzkedett a szekérre a városba menet, aztán egy félóra múlva távolabb volt a várostól, mint amikor fölkéredzkedett. Mert hiszen 1993-tól feltehetően módosul a szociális támogatásnak a teljes rendszere, és terveink szerint a kiegészítő céltámogatás ebben a mai formájában megszűnne. Részben beépülne a gyermekes családok új rendszeres támogatásába, részben pedig az önkormányzatok egyedi elbírálásába utalt segélyezési rendszerbe. Köszönöm. (Taps.)
